Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-287

287, országos filés noTember 19-én, kedden. 1889. 387 sincs jelen a ministerium részéről! Felkiáltások: Itt van Szapáry és a horvát minister! Wekerle pénz­ügyminister a terembe lép. Felkiáltások: Itt van a pénzügyminister is !) Hock János: T. ház! (Halljuk! Sálijuk!) Azután az érvekben gazdag, ragyogó szónoki mű­remek után. melylyel Ábrányi barátom megörven­deztette a hazát, csak félve kérek szót. De ha a t. ház figyelmével megajándékozni kegyes leend, hálából előre is megígérem, hogy nagyon rövid leszek. (Halljuk! Halljuk! a hal- és szélső balon.) Nem fogok kiterjeszkedni financiális helyzetünk kritikájára, a bevételek és kiadások resumejének mérlegelésére, pusztán szavazatomat óhajtom in­dokolni, a melylyel a költségvetést általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Halljuk! balfelöl.) Nem habozom kimondani, t. ház, hogy nem financiális okok azok, a melyek engem ezen állás­pontra kényszerítettek; kényszerített egyenesen az a szempont, hogy államháztartásunk vezetését nem tudom nyugodt lelkiismerettel bizni egy olyan kormány kezeire, melyet Tisza szelleme és politi­kája discreditált. (Helyeslés! TJgy van! a bal- és szélső balon. Derültség.) Nem tudom megszavazni a kormányzás eszközeit (Halljuk! bálfelől) egy olyan politikai irányzatnak, melyből a nemzeti nagy alko­tások eszméjét kiszorította a hatalom fen­tartásának makacs ösztöne. (Helyeslés balfelöl.) A jelenlegi kormány, bárminő tehetséges és ügy­buzgó tagokból áll, mégis csak Tisza firmája alatt működik. Károlyi Gábor gróf: Csúnya firma! (De­rültség a baloldalon.) Hock János: Az alatt a czím alatt, a melynek múltja telve van politikai fiascoval, a melyet az alkotmány és nemzeti jogok ellen inté­zett merényletek folytonos lánczolata tesz történel­mileg nevezetessé; az alatt a czím alatt, a mely összeforrott egy olyan korszakkal, a mely hazánk­ban a politikai erkölcsök hanyatlásának korszaka; mely az általános társadalmi elszegényedés dics­telen korszaka (Halljuk! bálfelől) s a melynek emléke a Tisza nevével elválaszthatatlanul forrott össze. Hegedüs Sándor: És mindezt most beszéli! Hock János: Én, megvallom, egy olyan czégben, a mely bukása után — hogy régi adóssá­gait elfeledtesse — kikölcsönöz egy tisztességes nevet, a melyet a firmára kitűz, bizalmat nem he­lyezhetek. Ha a vezető kéz a régi, az üzleti szel­lem ugyanaz, nem szabad bizalmat helyeznünk az ilyen üzlet solidságába. A bizalom teljes hiánya tehát az, a mely engem arra kényszerít, hogy semminemű költségvetést el ne fogadjak a kormány kezeiből mindaddig, mig annak approbatióját Tisza czége és neve alatt kérelmezik. Érzem, t. ház, hogy igen merev, cathegoricus princípiumot állítottam fel, melyet indokolni tar­tozom, (Halljuk! a bal- és szélső baloldalon,) indo­kolni, már csak parlamenti tárgyalás komolyságá­nál fogva is. Pedig azt hiszem, hogy nincsen olyan messzemenő foka a bizalmatlanságnak, mely­nek indokolását a ministerelnök úrral szemben a magyar közvélemény megkívánná; de tekintye a múlt ülésszak közepéig elfoglalt álláspontomat, politikai reputatióm iránt teljesítek kötelességet akkor, midőn ezen indokaimat röviden előadom. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbal oldalon.) Tudom, t. ház, hogy a politikoi characternek főjellemvonása az elvhííség, az állhatatosság. Még a megbotránkozás daczára is kijelentem, hogy ez a nézetem, melyet nem a Tisza életéből merítet­tem. (Élénk derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ha ezen elvhííség a tapasztalatok utján szerzett meggyőződéssel jönconflictusba, ha egy félreismert áldástalan és a haza érdekeire nézve határozottan káros politikai irány eszközévé akar bennünket sülyeszteni: inkább el kell tűrnünk a homályt politikai characterünkön, mint a foltot lelkiismeretünkön. (TJgy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) Határozottan kijelentem, hogy párthíve vol­tam mindig a közjogi alapnak, mert szerintem a dualismus nemcsak politikai tekintélyünk súlyát növelte, hanem ha annak minden egyes pontjai következetesen végrehajtatnak, önálló nemzeti lé­tünknek, állami bizton Ságunknak postulatumát lá­tom benne biztosítva. Ha tovább fejlesztik az 1867-iki törvényben lefektetett nemzeti állam esz­méjét és ugy a diplomatiára, mint a hadseregre vonatkozólag adualisticus irányt a paritás alapján következetesen kitüntetik, ugy a szabadságnak és önálló nemzeti létnek teljes garantiájával s auto­nómiájával rendelkezhetnénk. Azt hittem, t. ház, hogy a ministerelnök ur, a ki a pártja és a maga részére lefoglalta a szabadelvű jelszót, ugyanezen alapon mozog, ugyanezen politikai törekvéseket vallja. Hisz a szabadelvű jelszóban a negyvenes évek reform mozgalmainak irányát, a nemzeti ál­lameszmének törekvéseit vélem feltalálhatni. Egy öntudatos, erélyes nemzeti politika zászlója alá akartam szegődni, melyért meggyőződésem egész erejével és hevével lelkesülök. Hisz egy húsz éves béke consolidált viszonyai közt hova lehetett volna emelkednie a nemzetnek közgazdasági s culturai téren. Egy becsvágyó elme, alkotó erő hova vi­hette volna a nemzetet közgazdasági s értelmi fejlődésének alapján. Minek köszönheti a franczia nemzet, hogy iparművészeti, kereskedelmi és köz­gazdasági téren örökre megerősödött? Annak, hogy a XVI. és XVII. században államférfiai közt olyan nagyságok voltak, kik birtak a kezdeményezés bátorságával, birtak bátorsággal a nagy alkotá­sokhoz, a merész conceptiókhoz. Ily hittel támogat­49*

Next

/
Thumbnails
Contents