Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-287
287, országos filés noTember 19-én, kedden. 1889. 387 sincs jelen a ministerium részéről! Felkiáltások: Itt van Szapáry és a horvát minister! Wekerle pénzügyminister a terembe lép. Felkiáltások: Itt van a pénzügyminister is !) Hock János: T. ház! (Halljuk! Sálijuk!) Azután az érvekben gazdag, ragyogó szónoki műremek után. melylyel Ábrányi barátom megörvendeztette a hazát, csak félve kérek szót. De ha a t. ház figyelmével megajándékozni kegyes leend, hálából előre is megígérem, hogy nagyon rövid leszek. (Halljuk! Halljuk! a hal- és szélső balon.) Nem fogok kiterjeszkedni financiális helyzetünk kritikájára, a bevételek és kiadások resumejének mérlegelésére, pusztán szavazatomat óhajtom indokolni, a melylyel a költségvetést általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Halljuk! balfelöl.) Nem habozom kimondani, t. ház, hogy nem financiális okok azok, a melyek engem ezen álláspontra kényszerítettek; kényszerített egyenesen az a szempont, hogy államháztartásunk vezetését nem tudom nyugodt lelkiismerettel bizni egy olyan kormány kezeire, melyet Tisza szelleme és politikája discreditált. (Helyeslés! TJgy van! a bal- és szélső balon. Derültség.) Nem tudom megszavazni a kormányzás eszközeit (Halljuk! bálfelől) egy olyan politikai irányzatnak, melyből a nemzeti nagy alkotások eszméjét kiszorította a hatalom fentartásának makacs ösztöne. (Helyeslés balfelöl.) A jelenlegi kormány, bárminő tehetséges és ügybuzgó tagokból áll, mégis csak Tisza firmája alatt működik. Károlyi Gábor gróf: Csúnya firma! (Derültség a baloldalon.) Hock János: Az alatt a czím alatt, a melynek múltja telve van politikai fiascoval, a melyet az alkotmány és nemzeti jogok ellen intézett merényletek folytonos lánczolata tesz történelmileg nevezetessé; az alatt a czím alatt, a mely összeforrott egy olyan korszakkal, a mely hazánkban a politikai erkölcsök hanyatlásának korszaka; mely az általános társadalmi elszegényedés dicstelen korszaka (Halljuk! bálfelől) s a melynek emléke a Tisza nevével elválaszthatatlanul forrott össze. Hegedüs Sándor: És mindezt most beszéli! Hock János: Én, megvallom, egy olyan czégben, a mely bukása után — hogy régi adósságait elfeledtesse — kikölcsönöz egy tisztességes nevet, a melyet a firmára kitűz, bizalmat nem helyezhetek. Ha a vezető kéz a régi, az üzleti szellem ugyanaz, nem szabad bizalmat helyeznünk az ilyen üzlet solidságába. A bizalom teljes hiánya tehát az, a mely engem arra kényszerít, hogy semminemű költségvetést el ne fogadjak a kormány kezeiből mindaddig, mig annak approbatióját Tisza czége és neve alatt kérelmezik. Érzem, t. ház, hogy igen merev, cathegoricus princípiumot állítottam fel, melyet indokolni tartozom, (Halljuk! a bal- és szélső baloldalon,) indokolni, már csak parlamenti tárgyalás komolyságánál fogva is. Pedig azt hiszem, hogy nincsen olyan messzemenő foka a bizalmatlanságnak, melynek indokolását a ministerelnök úrral szemben a magyar közvélemény megkívánná; de tekintye a múlt ülésszak közepéig elfoglalt álláspontomat, politikai reputatióm iránt teljesítek kötelességet akkor, midőn ezen indokaimat röviden előadom. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbal oldalon.) Tudom, t. ház, hogy a politikoi characternek főjellemvonása az elvhííség, az állhatatosság. Még a megbotránkozás daczára is kijelentem, hogy ez a nézetem, melyet nem a Tisza életéből merítettem. (Élénk derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ha ezen elvhííség a tapasztalatok utján szerzett meggyőződéssel jönconflictusba, ha egy félreismert áldástalan és a haza érdekeire nézve határozottan káros politikai irány eszközévé akar bennünket sülyeszteni: inkább el kell tűrnünk a homályt politikai characterünkön, mint a foltot lelkiismeretünkön. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Határozottan kijelentem, hogy párthíve voltam mindig a közjogi alapnak, mert szerintem a dualismus nemcsak politikai tekintélyünk súlyát növelte, hanem ha annak minden egyes pontjai következetesen végrehajtatnak, önálló nemzeti létünknek, állami bizton Ságunknak postulatumát látom benne biztosítva. Ha tovább fejlesztik az 1867-iki törvényben lefektetett nemzeti állam eszméjét és ugy a diplomatiára, mint a hadseregre vonatkozólag adualisticus irányt a paritás alapján következetesen kitüntetik, ugy a szabadságnak és önálló nemzeti létnek teljes garantiájával s autonómiájával rendelkezhetnénk. Azt hittem, t. ház, hogy a ministerelnök ur, a ki a pártja és a maga részére lefoglalta a szabadelvű jelszót, ugyanezen alapon mozog, ugyanezen politikai törekvéseket vallja. Hisz a szabadelvű jelszóban a negyvenes évek reform mozgalmainak irányát, a nemzeti állameszmének törekvéseit vélem feltalálhatni. Egy öntudatos, erélyes nemzeti politika zászlója alá akartam szegődni, melyért meggyőződésem egész erejével és hevével lelkesülök. Hisz egy húsz éves béke consolidált viszonyai közt hova lehetett volna emelkednie a nemzetnek közgazdasági s culturai téren. Egy becsvágyó elme, alkotó erő hova vihette volna a nemzetet közgazdasági s értelmi fejlődésének alapján. Minek köszönheti a franczia nemzet, hogy iparművészeti, kereskedelmi és közgazdasági téren örökre megerősödött? Annak, hogy a XVI. és XVII. században államférfiai közt olyan nagyságok voltak, kik birtak a kezdeményezés bátorságával, birtak bátorsággal a nagy alkotásokhoz, a merész conceptiókhoz. Ily hittel támogat49*
