Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-287
388 287. országos ülés november 19-én, kedden. 18S9. taiu a miniszterelnök ur politikáját. Hogy csalódtam, nem annyira saját, mint hazám érdekében sajnálom. (Helyeslés halfelöl.) B. Kaas Ivor: Az egész nemzet csalódott. Hock János: Azt hiszem, könnyű félrevezetnie egy embert, annak a ki az országgyűlést is már többizben dupirozta. (Ügy van! Helyes! a balés szélsőbalon.) Horánszky Nándor: A 14. §. dicsőségére! Hock János: A nagy eszmék és alkotások helyett találtam a dilettantisinust megalkotó politikájára, melynek egyetlen ez él ja a hatalom makacs megtartása, egyetlen conceptiója a párttactieai szempontok ápolása. Eminens politikai eszméje megülni ott a bársonyszéken, mégha az alkotmány ékszerét tördeljük is darabokra. Erősíteni a ministeri positiót, még ha az a nemzeti érdekek vagy jogok rovására történnék is. Láttam, t. ház, egy oly politikai irányzatot, mely a szabadságot nem alkotmányos garantiákhoz, intézményekhez köti, hanem köti személyekhez, a kiket eszközeként fölhasznál. (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon). Láttam egy pénzügyi politikát, mely az eredményeket nem a közgazdasági tények fejlesztéséből, hanem újabb és újabb terhek fokozásából tudta előállítani. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mérlegeljük röviden, t. ház, minő programmal lépett tulajdonképen egykor Tisza Kálmán a nemzet elé és mit váltott be ezen programmból tényleg. (Halljuk! Halljuk!) Kilátásba helyezte, hogy a kiegyezés főkapcsát: a nemzet, és a király közti békét fejleszti, a bizalmat megerősíti s ez által talán egy jövendő magyar állam, egy királyi háztartás alapjait, vetheti meg, melynek fénye visszasugárzik a koronáról a nemzetre. (Tetszés a baloldalon.) T. ház! A korona s a nemzet közti bizalomnak legfényesebb jele maga a honvédségi intézménynek felállítása. A czél itt az volt, hogy szervezzenek egy hadsereget, melyben a nemzet katonai szelleniónek összes aspiratiói megnyilatkozhassanak. Es csakis Tisza Kálmán kormányzása alatt volt lehetséges, hogy e szellem daczára bevittek oda egy idegen jelvényt, mely magát az intézmény nemzeti jellegét teszi kétessé. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A ministerelnök ur kormányzása alatt volt az csak lehetséges, hogy midőn e miatt a közérzület felháborodott, oly szavakat adtak a korona ajkaira, a melyek sugalmazására a minísterelnökön kivül egyetlen magyar ember sem vállalkozott volna. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vájjon ilyen tények után, melyekért a felelősség teljes mérvét, mint a korona első tanácsadójának, neki kell viselni, erősbül-e a kölcsönös bizalom a nemzet és a korona közt? Fej lesz*, ette-e Tisza ezt egy lépéssel is tovább? Nem-e ott állunk-e most, hogy ő, az első t.mácsos,nem tudja már a nemzet érzelmeit mérlegelni és nem tud számot adni arról, hogy szükség esetében miben és mennyire lehet a nemzet támogatására vagy mennyiben oppositiójára számítani? (Ugy van! Ugy van!a bal- és szélső baloldalon.) Alkotmányos küzdelmeinknek kétségtelenül a legnagyobb alakja a bujdosó és száműzött magyar, (Éjenzés a szélső baloldalon) a ki hazája iránti szerelmének csodás erejével a nemzet bilincseit tördelte szét. Az ő neve túlragyog minden időn, minden enyészeten, de politikájának merev renitentiája nem mindnyájunk nézetével találkozik. Mi a nemzet és a dyuasíia közti békét elébe helyezzük a meg nem alkuvás politikájának és sziveinkben megfér a loyalis hűség a nemzet történetének mythosi alakja iránti tisztelettel és csodálattal. (Tetszés a baloldalon.) Ily érzelemmel tekintett a nemzet többsége is magára a kiegyezésre s vájjon nem a ministerelnök ur közjogsértő, alkotmányellenes eljárása kergette-e a nemzet közérzületét oda, hogy a kiegyezés által már alkotmányos életünk garantiáit sokan többé megóva nem látják? (Ugy van! Ugy van! a bal-és szélső baloldalon.) A Kossuth - tisztelet nem érzelem tárgya többé, nem egyes vidékek történelmi traditiója, hanem hat dmas politikai actio, megizmosodott irány, melyben a nemzeti eh'giiletlenségnek jelei, indiciumai mutatkoznak. (Ugy van! a bal és szélső balolo álon.) Magyarország városai sorban tisztelik meg polgáraik névsorát nevével. Vájjon nem-e a ministerelnök urnak konkolyt hintő politikája volt az, a mely a bizalmatlanságot a nemzet és a korona közt újabb m éles é tette? Hol itt a kibékülés tovább fejlesztése ? Vállalkozott továbbá a ministerelnök ur arra, hogy a dualismus keretében fejleszteni fogja közjogi positiónkat s,állami önállósgunkat. T. ház! Annyira erősítette, hogy már a dualismus keretei kezdenek beleropogni. (Tetszés bah ól) A foederalisticus szlávirany felülkerekedése kezdi a monarchia dualisticus államformáját veszélyeztetni. Annyira fejlesztette állami önállóságunkat, hogy a közösügyek tárgyainak jegyzéke folyton szaporodik, hogy egyetlenegy oda csempészet ügyet a magyar országgyűlés hatáskörébe visszahódítani nem tudott. (Élénk helyeslés baljelöl.) Folytathatnám, t. ház, a kritikát, (Halljuk! Halljuk!) azonban a politikai tények hanyatlásáról áttérek a politikai erkölcsök decadentiájára, a mely a Tisza-korszak speciális bűne. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez a korszak nemcsak a politikai eszmék tartalmát és szinvonalat szállította le, hanem megrontotta némileg a társadalmi szellemet, a közerkölcsök tisztaságát is. Az elvek küzdelmét felváltotta a személyes érdekek küzdelme, a lelkesedés helyébe lépett a speculatió, a
