Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

32 281. országos Ülés jonius 5-én, szerdán. 1889. rolható; az, hogy a közönség tudja azt, hogy rögtön és közvetlenül elmondhatja panaszát és azonnal segítséget fog találni, mert az illető kiküldött teljes jogkörben jár el, mindez meg fogja apasztani a netalán létező visszaélések számát, magában véve a közönség ellenőrzési képességét nagy mértékben fogja fokozni és ezen közvetett hatás miben leginkább remélem ezen intéz kedés ezélszeríí és üdvös befolyását, úgy, hogy azt hiszem, hogy ezen intézkedések sikere által a pénzügyminister ur az ország iránt igazi érdemet fog szerezni magának. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek azon főbb intézkedések, t ház, e törvényjavaslatban, melyeknek rövid előadásából méltóztatnak meggyőződni arról, hogy a létező közegek ezélszeríí összefoglalása és ezélszeríí beosztása által akarja e törvényjavaslaté reformot keresztülvinni, hogy úgy az államkincstár, mint a közönség érdekei a pénzügyi administratio minden ágazatában lehetőleg meg legyenek védelmezve. És igy én azt hiszem, hogy méltán ajánlhatom a pénzügyi bizottság nevében a törvényjavaslatnak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását. [Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nagy István jegyző : Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Igen elszomorító jelenség az, hogy az országra nézve ily fontos törvényjavaslat, mint a most szóban forgó pénzügyi közigazgatásunk reformját előkészítő törvényt az ünnepek, illetőleg a szünet előtt, a türelmetlenség, kimerültség és hőség időszakában kell tárgyalni, a mi egyenesen lehetetlenné teszi ily fontos, beható és sokszor a közönség legvitalisabb érdekeit érintő ügy beható tárgyalását. Ez szomorú jelenség és ha a t. pénzügyminister ur a múlt idők ezen Nagyományát, mert ez rendszer volt a régibb időkben, hogy a legfontosabb törvényjavaslatok ily időben tárgyaltattak és vitettek keresztül, hogyha — mondom — ezen rendszert szintén átörökli és magáévá teszi: akkor igen rossz iskolába lép a t. minister ur és csakhamar tapasztalni fogja, hogy e tekintetben nem a jogrend, hanem a destructiv politika utján halad. A ki betekint e törvényjavaslatba, vagy mondjuk, a ki a t. előadó urat végighallgatta, az látni fogja, hogy itt pénzügyi administratiónk nagymérvű átalakításáról van szó s e fontos ügyet végezzük néhány képviselő jelenlétében, a t. pénzügyminister ur megnyugszik abban, hogy az ő benyújtott törvényjavaslata helyes s ha kellő eritica nem világíthatja meg annak árnyoldalait, azt a maga számlája javára írja fel. T. ház! Az előadó ur ismertette röviden a törvényjavaslat lényegét, csakhogy helyesebb lett volna, ha az illetékszabási kérdés megvilágításának előrebocsátása helyett inkább argumentumainak második részét hozta volna fel főindokul, t. i. az állami italmérésre vonatkozó törvény életbeléptetésének követelményét, a mely tulajdonképen e törvényjavaslatot is hozta létre, mert nem a pénzügyi administratiónak ez utón való javítása, hanem igenis az állami italmérésnek az életben való keresztülvitele teszi e törvényjavaslatot s ebben a pénzügyigazgatóságok decentralisatióját szükségessé. És ha a t. minister ur feláll s azt fogja mondani, a mint hogy kell is mondania, mert ezt nem tagadhatja, hogy ebben van valami és ezért oly sürgős e törvényjavaslat, mert már a jövő évben életbe kell lépni, ebben valami plausibilis mentséget hozhat fel a maga részére, de azért ez nem meggyőző ok arra, hogy már a törvényjavaslatot a kellő eritica nélkül fogadjuk el. Mert oly fontos és az adóközönséget oly nagyon közelről érintő ügyek foglaltatnak e javaslatban, hogy midőn a közönség az adóknak óriási halmazával terheltetik, megvárhatja azt, hogy az adók bevételénél és exequálásánál a jogrend követelményei raindenüt életbelépjenek és a közönség többé kiséidetezés és hivatalnoki iskolázási fóruma ne legyen. Kezdetben talán az alkotmány életbeléptetése után lehetett volna mondani, a mit az indokolás, különösen az illetékkiszabási ügyek megosztására vonatkozólag oly botrányosan sorol elő, hogy az illetékkiszabás most megosztatik a pénzügyigazgatóság és az adóhivatalok közt és ezen tény által— és erre méltóztassanak hallgatni — minden hivatali tisztviselőnek mód és alkalom adatik a kiképzésre s használhatóságának bebizonyítására. Hát annyira vagyunk már alkotmányunk harmadik évtizedében, hogy midőn a közönség mindenféle adónemmel terheltetik, még most is kísérletezés iskolája legyen az adóhivatalok összes tömege és az adóhivatalnokoknak a közönségen való tanulmányozásán, a közönség zaklatásának tanulmányozásán majd a minister ur fogja azután tanulmányozni azt, hogy tulajdonképen mit is kell majd tenni és hogy kell majd jövőre intézkedni. Kell-e sujtóbb eritica, mint a melyet az indokolás elénk tár? E javaslatnál egyet látok a t. ministerelnök ur 14 évi praxisán, melyet midőn a belügyministéri tárczát vezette, érvényesített és most érvényesíteni igyekezik a pénzügyi administratióban is, de melyet időközben elNagyván, az új pénzügyminister az egész rendszert, ugy, a mint kapta, átveszi, a nélkül, hogy a maga szakszerű ismeretének lelkiismeretes megbirálásával megnézte volna, hogy ugy, a mint van, e törvényjavaslat az életben mit fog hozni s hogy vájjon nem hoz-e a közönségre nézve több kárt, mint hasznot ? Mert a * törvényjavaslatnak alapja és lényege egy helyes eszme. Hiszen ha már pénzügyi administratiót decentralisálni kell, én részemről üdvözlöm ezt az eszmét, a melyet már régen kellett volna gyakorlatba venni és alkalmazni, de ennek a tudó-