Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-287

380 287. országos illés november 19-én, kedden. 1889 és csakis ezekről van tehát szó, midőn most már előállt azon kérdés, hogy mi történnék tehát, ha Magyarország ezen követelések sürgetésével fel nem Nagyván, beállana az, a mivel az államférfiak részint nyíltan, részint a sorok közt oly gyakran fenyegetnek és ijesztgetnek: beállana az úgynevezett eonflictus. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem, meg vagyok győződve arról, hogy Magyarországnak ezen jogos, törvényes és szerény követeléseivel szemben ez a eonflictus soha elő nem áll; még inkább meg vagyok győződve arról, hogy ha netalán hamis befolyások vagy illetéktelen beavatkozások következtében ez a eonflictus még sem volna kikerülhető, hogy akkor is mindvégig szigosúan az alkotmányos keretek közt maradna meg és akkor is kétségtelen előttem, hogy ő Felsége felvilágosíthatván Magyarország követeléseinek jogos és törvényes voltáról és arról, hogy azoknak teljesítése nemcsak Magyarországra nézve üdvös, de a kettős monarchiára nézve is kívánatos, készséggel teljesítené hu Magyarországának törvényes és jogos óhajait. De én nemcsak azért bízom, abban, hogy a eonflictus, ha nem tudnók kikerülni, mindvégig az alkotmányos formák közt bonyolittatnék le, mivel hódoló tisztelettel bízom ő Felsége alkotmányos érzületében és a koronának az alkotmány iránt való tiszteletében, hanem azért, mert én oly conflictust, mely Magyarország jogos és törvényes követeléseire esetleg az alkotmánynak felfüggesztésével akarna válaszolni, kizártnak, mert lehetetlennek tartok ugy a trón, mint a kettős monarchiára nézve, még pedig nemcsak a jelenben, hanem mig csak Európának hatalmi viszonyai alapjukban meg nem változnak, még a messze jövőben is. Kizártnak és lehetetlennek tartok ily confiietust — hogy e kérdésekről csak akademke beszéljek, mint a t. ministerelnök ur e szokást behozta Nagyváradon — (Élénk derültség a bal és szélső balon) mert ha. ez a legszerencsésebben folyna is le a katonai körökre nézve, még akkor is egyszerre leszállítaná a kettős monarchiának nagyhatalmi sxílyát, a melylyel befolyást gyakorol a külpolitikára és azért is, mert egy törvényes jogaiban ki nem elégített és egy felesleges eonflictusból előállított erőszaknak alárendelt Magyarország nemcsak állandó fenyegetést képezne felfelé, hanem ez a kettős monarchia létjogának attól a pillanattól kezdve nyilvános tagadása lenne. Mert vagy egységes nemzeten nyugszik valamely monarchia, vagy históriai jogon, vagy a nyers erőn. És vájjon ha ez a eonflictus odáig jutna, hogy az alkotmány felfüggesztésére vezetne, min nyugszik akkor a monarchia ? Egységes nemzeten? Azon nem. A históriai jogon? Azon sem; mert a mely pillanatban Magyarországnak alkotmánya fölfüggesztetnék, önmagától elenyésznék az a kettős monarchia másik államában is. Maradna tehát a nyerserő, vagyis a hadsereg. De ez azután a problémának legkényesebb és legcritiousabb pontja. (Ugy van! halfelöl.) És — bocsánatot kérek, ha még mindig akademice beszélvén a dologról — megjegyzem, hogy a hadsereg, mely ma a kettős morarchiában van, igen nagy és erős, a legkitűnőbb, legtekintélyesebb hadseregek egyike egész Európában; ámde ez a hadsereg nem professionatus soldatesca többé, hanem az általános védszervezet alapján álló néphadsereg, vagy mint gróf Andrássy Gyula közelebb oly mélyértelmííleg kifejezte : fegyveres nép. Ez a hadsereg csak addig lehet fészke és búvóhelye az alkotmányellenes szellemnek., csak addig lehet fészke a magyar közjog negálásának, csak addig lehet veszélyes Magyaország államiságára és csak addig szolgálhat a Nagyományos szellem elfogultságainak kielégítésére, a mig az alkotmányos tényezők eltűrik, hogy mindaz, a mi a magyar közjogra nézve sérelmes és mindaz, a mi az alkotmányra nézve sértő, az alkotmányos tényezők beleegyezésével történjék, (ügy van! Ugy van a bal- és szélső baloldalon.) De a mely perezben ez a helyzet nincs meg, mihelyt a eonflictus a maga okaival együtt nyílt arczczal lép elő, azon perezben megváltozik a hadsereg helyzete és csakhamar ki fogna tűnni, hogy habár a hadsereg, a benne uralkodó Nagyományos szellemnél fogva, nem is tudott az alkotmányhoz illeszkedni, de mégis az alkotmány által nőtt fel ilyen nagyra, (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon) mint az általános védszervezet, belenyúlt a polgári életnek minden rétegébe s annak minden rostja közé, épen ugy, a nélkül, hogy a legkisebb agitatio kellene ehhez, épen ugy belenyúlt a polgári érdek és érzés az egész hadseregbe, (ügy van! a bal-és szélső baloldalon.) A kettős monarchia népei csak az alkotmány csatornáján át bocsáthatják be a hadseregbe erejüket és ha e csatornák egyszer végleg bedugulnának, hová lenne a népek ereje nélkül a hadsereg ereje ? (Élénk tetszés a balés szélső baloldalon.) És csakhamar csalódva tapasztalnák azok, a kik még mindig azt hiszik, hogy a hadsereg arra való, hogy az alkotmányos tényezőket paralysálja; de egy oly keserves tapasztalás árán, melyet sem a monarchiának, sem Magyarországnak nem kívánok, hogy az alkotmányos védszervezet, mely a hadsereget ily erős é tette, nem egyébre való volt, mint arra-, hogy egy ily eonflictus esetén a katonai absolutismus uralmának maradandóságát lehetetlenné tégy a.(Zajos tetszés a balés széls'í baloldalon.) De feltéve, a mit ismét nem hiszek, hogy lehetnének oly udvari politicusok, kik annak daczára, hogy a kettős monarchia Magyarországgal a conflictust el nem fogadhatja, mégis azt mondanák - nem mondom, hogy tanácsolnák — csak azt mondanák, hogy nem kell megijedni Magyarország jogos követeléseitől és azok sürgetésétől,