Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-287
2S7. országos ülés november 19-én, kedden. 1889 881 mert Magyarország számos bajai, de leginkább közgazdasági küzdelmei miatt nincs abban a helyzetben, hogy a sürgetéseket a eonflictusig vigye, vagy ha oda jutnának, hogy abban szívósan kitartani tudna — ha vaunak ilyenek — azok tűzzel játszanak; (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mert igaz, hogy Magyarországot ma számos ellentétek egymással összeütköző rétegekre osztják; igaz, hogy tán a magyar nemzet egy része, ha meg is volna győződve Magyarország követelésének jogos voltáról, már az ily összeütközés előjeléinél visszavonulna; igaz ugyan, hogy a magyar közbirtokosság, mely a múltban a politikai bátorságnak és önállóságnakképviselője volt, időleges válságba jutott s az új városi és polgári elemek sem érzelmeikben, sem gondolkozásukban még meg nem erősödhettek annyira, hogy a politikai bátorságnak tényezői gyanánt felállhatnának; (Ugy van! Ugy van! a bal-és szélső haloldalon) igaz, hogy a kereskedői és iparos osztály a maga anyagi érdekeinél fogva fázik minden eonftictastól; igaz, hogy a 15 éves kormányrendszer excellált a nemzet gyengeségeinek kihasználásában, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) de mégis tűzzel játszanának azok, a kik az által, hogy a nemzet akaratának legális úton való elnyomására vállalkoznak, bátorítást adnának ama köröknek arra, hogy a nemzet jogos aspiratióinak továbbra is ellenálljanak. (Igaz! Ugy van! Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha valamely nemzet gyengülését nem az életerőnek hiánya, hanem egy hibás kormánynak betegségei okozzák, mikor jutnak el azon ponthoz, midőn az önfentartás ösztöne által egyszerre dobatnak az erők extremitásai közé : (Zajos tetszés a baloldalon) azt eddig semmiféle mathematicus ki nem számíthatta. Tén5 T azonban az, a mit a história bizonyít, hogy minden nemzet akkor volt a legsülyedtebb és legnyomorúságosabb állapotban, mikor egyszerre csak fordulat állott be saz a gyenge széttagolt nemzet ugy állott talpra, mintegy bőszült óriás. (Nagy tetszés balfelöl.) Így volt ez Angliában, igy volt ez Francziaországban is s az angol és franczia kormányok végzetes tévedéseit épen az okozta, hogy ők mindig csak a gyenge, akarat nélküli nemzetet látták lábaik előtt és fogalmuk sem volt arról, a mit későbben, de már későn láttak. A közéletnek igaz, nem minden csatornája vezeti a magánérdekeket a közérdek medrébe, sőt igen sok csatornája van a magánérdeknek, melyek a közérdek vizét is a magánérdekek malmára hajtják (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon) és nagyon könnyű tehát valamely kormánynak egy nemzetet ideig-óráig a köz- és magánérdekek közt megtéveszteni: de ne felejtse el senki, hogy Magyar országon él egy igen erős áramlat, melynek az ország minden rétegében gyökerei vannak, a mely keveseli azokat, a miket én elősoroltam és a mely külön magyar hadsereg felállítását követeli. (Ugy van! Ugy van! a szélső balolda'on.) Ne felejtse el senki, hogy ha egyszer eloszlik a köd s a magyar nemzet látni fogj a, hogy nemcsak vágyait nem teljesítik, hanem még jogos és töi vényes, legszerényebb követeléseit sem valósítják meg : hogy ily előzmények után ennek mi következménye lehet s vájjon, a mint eddig is sokszor láttuk, nem válik e minden apró szikrára is fogékonynyá a kiszáradt türelem ? (Zajos és hosszas tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Némelyek azonban talán ezzel szemben azt hozzák fel, hogy ha ezen kérdések ily közel érintik is a legnagyobb veszélylyel államéletünk góczcsomóit, akkor nemcsak a politikai eszélyesség, hanem a hazafiság is azt parancsolja, hogy ezeket ne tűzzük napirendre, kivált most, midőn az európai helyzet annyira bizonytalan és esetleg háború előestéjén állunk, (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Én leszámoltam ezzel az ellenvetéssel is és pedig leszámoltam az által, hogy bármennyit is tűnődtem, sohasem tudtam megfejteni, miként lehet ez, hogy bár évek óta mindig háborúval fenyegetnek bennünket, mégis épen a katonai körök — melyeknek pedig a legnagyobb súlyt kellene arra fektetniük, hogy a háború előtt minél nagyobb mértékben a hadsereghez kössék a. nemzet lelkesedését (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon) — mondom, épen a katonai körök még ezen szerény és jogos óhajtásokat is állandóan visszautasították. Hát a háborúra való tekintetből csak a magyar nemzet legyen mindig az, mely lemondjon a saját törvényes óhajtásairól csak azért, nehogy a hadsereg hangulatát rontsa? És ne azon [körök tartsák kötelességüknek a magyar nemzet jogos követelésének kielégítése által még jobban a hadsereghez kötni a nemzet rokonszenvét és lelkesedését? (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Miféle logica ez, a mi ezt sugallja? Én ilyen logicát sem megérteni, sem elfogadni nem tudok. (Tetszés balfelöl.) De aztán ezen logica nyomán rábukkanok egy másik logicára, tudniillik arra, hogy, ha itt még egy háború veszélye sem elég arra, hogy a katonai körök Magyarországnak szerény és jogos aspiratióit megvalósítsák, hát akkor mit várhatunk majd, ha a háború veszélye többé nem fenyeget bennünket ? (Zajos helyeslés balfelöl.) Valóban csak naiv lelkek lehetnek azok, a kik erre azt mondják, hogy akkor e kérdések önmaguktól fognak megoldatni. (Hosszas helyeslés a szélső baloldalon) És itt van az a jelszó, a mely mögé még a jó hazafiak közül is sokan elbújnak: várni addig, a inig e kérdések önmaguktól nyernek megoldást. Bocsánatot kérek, én nem tartozom azok