Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-287

376 287. orsiüísros Illés neyember 19-én, kedden. 1889, egészen az elszakadásig feszíttessenek. (Igaz! Ugy van! balfélöl.) Csak a t. ministerein ök urnak mulasztásai és gyengeségei és az, hogy bízva egyrészről "a kormányrendszer által okozott általános lethargiában, másrészről érezve, hogy hatalmi apparátusával és a többség szavazatával könnyebben el lehet bánni a nemzet haragjával, mint azon magasabb körök neheztelésével: mondom, csak ezek okozták, hogy mindig oly megoldásokat keresett, melyeket senki sem kivan t. (Tetszés bálfelől.) Ennek következtében támadt a helyzetnek ama félreértése, mely miatt a magyar nemzet jogos aspiratiónak visszautasítása is mindenkor sikerülhetett. (Élénk helyeslés bálfelől.) Mi körül forog itt a kérdés és miről van itt szó? (Halljuk! Halljuk!) A közös hadsereg ketté választásáról? Nem. A közös hadsereg szervezetének megváltoztatásáról? Arról sem. A közös hadsereg harezképességének csökkentéséről ? Nem. Vagy talán a legfelsőbb hadúr jogainak korláto^ zásáról? Arról sem. Hanem szó van itt irott törvényekről, királyi eskü által szentesített alkotmányról és egy ezredév által fentartott és igazolt Önálló államiságról. (Helyeslés bálfelől.) A miről itt szó van, az első sorban a körül forog, hogy szakítani kell minden utógondolattal, de másokban is el kell enyésztetni minden utógondolatot, a mely a közjogi mesterkedések terén a legmagasabb körök előszobáiban még mindig ólálkodik. (Zajos helyeslés halfelöl.) Kell, hogy véget érjenek egyrészről azon gyanúsítások, hogy Magyarország 1867-ben nem Őszintén kötötte meg a kiegyezést és hogy a közjogi kapcsok tágításával elszakadásra törekszik- (Helyeslés balfelöl) Kell, hogy véget érjenek másrészről azon remények is, melyek ezen törekvések paralisálása czímén azt hiszik, hogy a közjogi kapcsolat szűkítése sikerülni fog; (Tetszés balfélöl) hogy véget érjen ama veszélyes eszmezavar, mely az utóbbi 15 éven át a kormány képesség fogalmát egyenesen a katonai kérdések meg nem érintéséhez kötötte (Igaz! Ugy van! a bal- ésszélső' balon) és a mely mindazoknak, kik e szabály ellen vétettek, egy nagy párt gúnymosolya közt sütötte homlokára a kormányképtelenség hely egét. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De másrészről ugyanakkor, nézetem szerint, kell, hogy a magyar nemzetnél is egy lépéssel tovább menjen az ezen kérdésekhez kötött eszmék és fogalmak tisztulása. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Kell, hogy a magyar közvélemény idejekorán észre és fontolóra vegye, hogy azon uralkodó jelszavak körül, melyek gyökereiket az 1867-iki átalakulási korszakban vetették meg s a melyek azóta a nemzet politikai életét külön körökre osztva, azokban magukat elsánezolták, 20 év óta a világ nagyot változott (Igaz! Ugy van! a balol'alon.)Ke\], hogy a közvélemény átértse, hogy mikor a reformokat minden téren intézmények alakjában követeli, ugyanakkor magában a közfelfogásban is egy nagy reformnak kell végbemennie. (Mozgás a szélső baloldalon.) Es, t. ház, az én egyéni nézetem, meglehet, hogy tévedek, de nekem az meggyőződésem, hogy mindazon uralkodó felfogások, melyek egyrészről a kormányzat, másrészről a közvélemény-képzés módszeréhez kiindulási pontul szolgáltak és szolgálnak ma is, már nem egyeznek meg sem Magyarország, sem Austria politikai helyzetével. Még mindig vannak elfogadott consequentiák, melyeknek praemissái még tárgyalandók és viszont vannak új praemissák, melyeknek consequentiái le nem vonattak. Ebből támadt aztán azon különös jelenség, hogy niig a magyar nemzet a napirenden nem lévő és a távolabb álló czélokhoz mind nagyobb merészséggel és határozottsággal csatlakozik: addig épen a napirenden levő és positiv jogokból kifolyó, vagy azokba ütköző kérdések iránt mindinkább vesztette erélyét és bátorságát s a kormány ijeäztési tacticájával szemben mind nagyobb puhaságot és gyöngeséget mutatott. (Igaz! Ugy van! balfélöl.) Én a közvélemény ezen kizökkenésének magyarázatát két főokban keresem és találom. (Halljuk! HaVjuk!) Az egyik az, hogy Deák Ferencz politikáját 15 éven át nem azok folytatták, a kik azt létrehozták és helyesem; hanem azok, a kik azt rosszalták és ellenezték. (Egy hang a baloldalról: Nem helyesen!) Hogy ezen felfogás mennyire megfelel a valóságnak, erre egy példa az is, hogy a közjogi sérelmek orvoslása körül az első komoly lépés épen akkor történik, midőn a cabinetbe oly férfiú lép, a kinek egész politikai egyénisége a Deák-iskolában nőtt föl, a kinek egész múltja azzal a szellemmel van összeforrva. (Zajos helyeslés balfélöl.) A másik főok szerintem abban áll, hogy azon politikai irány, mely Magyarország önállásának biztosítékait a közjogi kapcsolat szűkítésében, vagy teljes eltörlésében keresi, nem számol azon ténynyel, hogy a mennyiben ennek a politikának a lényegét a múltban a jogos bizalmatlanság és félelem sugallta, melyre az absolute kormányzott és katonailag egységes Austria elég okot adott; hogy — mondom — ez a lényeg immár ha teljesen tárgytalanná nem is vált, de nagyon nagy átilakuláson ment keresztül. Mert abban a közjogi kötelékben, a melyet mi l

Q

67-ben kötöttünk, igaz, hogy Austria még ma is a számban nagyobb és gazdaságilag erősebb, de politikailag ő a gyöngébb fél. (így van! balfelöl.) A gazdasági fölénynek hatalmát hiába aknázta ki ellenünk minden alkalommal Austria;