Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

261. országos ülés jiwins 5-én, szerdán. 1889. 31 dúlhat, azt hiszem, hogy ez határozottan jó hatást fog gyakorolni. De az ügy természete és kényes volta bizonyos körvonalozásokat tett szükségessé, melyek részletezésébe itt nem bocsátkozom, mert azok a törvényjavaslat részleteinél ugy is elő fognak fordulni. Azt hiszem tehát, hogy a törvényjavaslat most említett második alapeszméje, hogy tudniillik az administratio decentralisáltatván, az önkormányzat ellenőrzésével igy hozassék összeköttetésbe, a helyzet által indokolva és mindkét fél érdekei által úgyszólván parancsolva volt. Természetes azonban, hogy itt is az ügyek szakszerű elintézése és a forumoknak a dolog természetében rejlő érintetlenül Nagyása szükséges volt és ezért, mint méltóztatnak látni, azon szakaszokban, melyek erre vonatkoznak, a törvényjavaslat az ellenőrzésnél ós figyelmeztetésnél, valamint a fogyasztási adónak a községekre ráutalásnál és a fegyelmi jognak azon határánál, mely az önkormányzatnak az egyenes adók tekintetében eddig megadva volt, a közvetett adókra nézve túl nem ment és az ügyek szakszerű elintézésének szempontjából, azok megrontása vagy hátráltatása nélkül, nem is mehetett tovább. Van még összekötő kapocs egy másik tényezővel e törvényjavaslatban és ez a megyékben a politikai administratio fejének, a főispánnak hatáskörére vonatkozik. Miután a főispáni hatáskör azon meghatározása és körvonalozása, mely az 1886 : XXI. törvényczikk57. §-ának a) pontjában foglaltatik, az administratiónak minden ágára kiterjesztetett, a judicatura kivételével, úgyszólván a következetesség hozta magával, hogy a pénzügyi administratio. tekintetében is megtétessék ezen intézkedés. Figyelmeztetem a t. házat arra, hogy ezen intézkedés által semmi xíj nem hozatik be az administratióba, úgyszólván betű szerint van idézve a már meghozott törvény, mely az életbe átment. És minthogy ezen törvény a főispánnak más jogot a pénzügyi administratióval szemben nem ad, mint figyelmeztetést a mulasztással szemben és jelentéstételt a pénzügyministerhez, a nélkül, hogy jogot adna, az ingerentiára az ügyek menete tekintetében és a nélkül, hogy annak intézkedési jogot adna, azt hiszem, nem táplálhatjuk azon aggodalmat, hogy az ellenőrzésnek és figyelmeztetésnek ezen joga, mely az államkincstárnak, de különösen a közönségnek csak érdekében lehet, túlmegy azon határokon, melyek az administratio szakszerű, elfogulatlan és pártatlan érvényesülése által megszabatik és annak kellékét képezi. A törvényjavaslat ezen főbb intézkedései egy egész keretet, egy átgondolt, összefüggő tervet képeznek, melynek végeredménye, ha a törvényjavaslat intentiója szerint az élet megfelel ennek a szándéknak, az lesz, hogy az administratio a pénzügyekben is pontosabb, a közönség által közvetlenebbül ellenőrzött és egyúttal gyorsabb lesz s a mennyiben az különös pénzügyi terhekkel sem jár, ugy az államkincstár, mint a közönség szempontjából is azt hiszem, hogy el lehet fogadni. A tárgyalás folyamán azonban még merült fel egy — véleményem szerint üdvös és helyeselhető — eszme, tudniillik szükséges volt arra nézve is intézkedni, hogy a pénzügyi administratiónak legalsó fórumaihoz, a melyekhez eddig a központból a legkevésbé lehetett eljutni ellenőrzés szempontjából, a községekbe az egész adóügyre nézve, az illetékügyekre s a fogyasztási adókra vonatkozólag az ellenőrzés az állam részéről is bevitessék, bevitessék kellő módon nem annyira az államkincstár érdekében, noha természetes dolog, hogy ez is fenforog, de bevitessék a közönség érdekében s különösen a közönségnek azon része érdekében, a mely sem kellő tájékozottsággal, sem a kellő szellemi és anyagi erővel nem rendelkezik arra, hogy ott lent, a gyakran alig ellenőrizhető visszaélések ellen a maga jogait megvédelmezze. Ebből a szempontból indul ki az a szakasz, melyet a pénzügyi bizottság a minister ur javaslata alapján csekély módosítással, új szövegezésben, mint 11. §-t ajánl elfogadásra s a melynek alapeszméje az, hogy az összes községi adókezelés ellenőrzése szempontjából a pénzügyigazgatóságok időrőlidőre közegeiket küldik ki, a' kik nemcsak azzal a joggal birnak, hogy észleleteiket megtegyék és erről a pénzügyi igazgatóságot értesítsék, de a majdan kellő módon kiadandó utasítás keretén belül, mindazon ügyekben, a melyekben a pénzügyigazgatóság önálló hatáskörrel intézkedik, közvetlen joggal intézkedhetnek, ugy, hogy a helyszínén tapasztalt visszaélések és sérelmek azonnal orvosolhatók legyenek; azon ügyekben pedig, a melyekre a pénzügyi hatóság hatásköre ki nem terjed, azonnal jelentést tehessenek azon illetékes fórumhoz, a melyhez ily ügyek orvoslása tartozik, hogy igy a netaláni visszaélések és sérelmek a lehető leggyorsabban nyerjenek orvoslást. Azt hiszem, hogy ez, lehet mondani, a nép legalsó rétegei sérelmeinek orvoslása tekintetében, szükséges intézkedés, mert az eddigi szervezet alapján nem volt mindig sikerrel alkalmazható az ellenŐrzés, a javaslatba hozott mód gyakorlatinak is mondható. Xem azért táplálom e reményt, mintha az időről-időre való kiküldés minden tekintetben megfelelne annak a czélnak, a mit egy állandó működést teljesítő közegtől lehet várni, de mégis a czélnak megfelelőnek lehet mondani azért, mert nemcsak akkor fogja gyakorolni hatását, mikor a kiküldött jelen van, hanem meg lesz e hatás egyrészt a közönségre nézve abban a tudatban, hogy e közegek segítségét igénybe veheti, másrészt meg lesz a hatás az illető közegekre nézve, mert minden perezben ki vannak téve az ellenőrzésnek. Az, hogy a közegek tudják azt, hogy meglepetve, az ellenőrzés sikerrel és azonnal gyako-