Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

30 261. országos ülés június 5-én, szerdón. 1889, ségek vannak a kérdéseknek bonyolultsága, szakszerű elintézésük szükséges biztosítéka tekin­tetében. Erre vonatkozólag a törvényjavaslat egy expedienshez folyamodik: ahhoz, hogy felhatalma­zást ad a pénzügyininisternek, miszerint a közön­séggel szemben ugyan névszerint és tényleg az adóhivatal képezi az egyetlen forumot az illeték kiszabási ügyekben is, de hogy a bonyolutabb kér­dések szakszerű megoldására nézve a kellő biztosíték meglegyen, felhatalmazás adatik a pénzügyministernek ugy általában az ügyek ter­mészete szerint, mint az egyes adóhivatalokkal szemben a megfelelő intézkedések megtételére, ab­ból a ezélból, hogy az ilyen bonyolult ügyek ott, a hol a személyzetnek elégtelensége — qualificatio vagy szám tekintetében — aközönségnek és a kincs­tárnak kellő biztosítékot ezen ügyek szakszerű el­intézésére nézve nem nyújt, ott a felülvizsgálat esz­közöltessék a pénzügyigazgatóságnak egy meg­felelő közege által. Természetes, hogy ez tulaj­donképen azt lehet mondani gremiumbeli dolog. A t. minister ur ezen felhatalmazást, ha a tör­vényből egészen kiNagyta volna és egyszerűen intézkedett volna saját felelősségére, az ellenőrzés szempontjából a felülvizsgálatra nézve igen ter­mészetes dolog, hogy ezt tehette volna ugy is, mert a közönségre nézve ugy a kiszabás, valamint a végrehajtás eszközlése tisztán az adóhivatalokra van bizva. Ily módon, ebben a keretben kívánja a törvény­javaslat azon nehézségeket megoldani, melyek a pénzügyi administratio jelenlegi szervezetében vannak. Kiegészítő részét képezi még ezen intézkedé­seknek az, hogy a katasteri nyilvántartási biztosok beosztatnak a pénzügyigazgatóságba és a felügye- I lők közvetlen központi közegeivé válnak a pénz­ügyministeriumnak, ugy, hogy utazásaik által gya­korolják a felügyeletet, melyet eddig gyakoroltak. A megoldás azonban nem maradhatott ennyi­ben és nem állhatott meg ezen pontnál azért, mert határozottan a közönség ellenőrzési jogát kellett biztosítani azon ügyekben is, melyek az ő ellen­őrzése alól eddig el voltak vonva; biztosítani kellett ezt az ügyeknek és az adórendszernek azon változásai következtében, melyeket az újabb tör­vények idéztek elő, hol a közönség érdekei, külö­nösen az italmérési adónál, a szesztermelésnél és a czukoradónál már közvetlenebbül vannak bevonva az ellenőrzés szempontjából is, közvet­lenebbül azért, mert ugy a termelők a contingen­tálás rendszerénél és annak felosztásánál fogva is a felosztás szigora ellenőrzése szempontjából, valamint az italmérési adó egész i-endszere és kezelésénél fogva érdekelve vannak a tekintetben, hogy a törvény határozatai szigorúan végrehaj­tassanak és ez részrehajlatlanul ellenőriztessék. De másfelől volt még egy mozzanat, mely a kormányt e tekintetben úgyszólván ösztönözte, hogy az önkormányzatot — mert a közönséget e téren az képviselheti legczélszerűbben—bevonja a közvetetett adók ellenőrzésébe is s ez az a tapasztalás, melyet e téren az egyenes adóknál tettünk, mert tagadhatatlan, hogy különösen a múlt fejlődéseinek hátrányos befolyása következ­tében, különösen Magyarországon a pénzügyi administratio egy darabig és bizonyos mértékig most is az ellenszenv hatása alatt áll a közönség részéről. Ezen ódiumnak leküzdése és a közönség­ben azon elfogulatlan érdekeltségnek felköltése, a mely nemcsak az egyéni érdekek és jogok védel­mében nyilvánul és kell, hogy nyilvánuljon még a törvényesség és az alkotmányos jogok gyakor­lata szempontjából is, de egyúttal az államkincstár érdekében is, csak ugy lehetséges és e tekintetben fejlődés csak ugy állhat be, ha az ügyekbe a közönségnek betekintése van és láthatja azok alap­jait, az eljárás motívumait, meggyőződhetik arról, mi felel meg az államkincstár jogos érdekének és hoL vannak sértve valóban, komolyan az egyéni érdekek. E szempontból azon tapasztalások, melyet az egyenes adók terén eddig tettünk, 1876. óta a közigazgatási bizottságok működésében, nem mon­dom, hogy mindenütt az országban, de túlnyomó nagyrészében, nagyon kedvezőek. Határozottan megszűnt, legalább jórészben az az ellenszenv, mely eddig az adófizetés tekintetében a közönség egy részében volt s azt hiszem, nem csalódom, ha ezt annak tulajdonítom, hogy közvetlenül van kép­viselve a közigazgatási bizottság ezen ügyek elintézésében és ellenőrzésében s igy megszerzi magának a befolyást és felvilágosítást minden irányban ezen ügyekben. S azt hiszem, bár némi tekintetben elütő természetű, bár magasabb szín­vonalon álló kérdések azok, melyek a közvetett adóknál fordulnak elő, de az adórendszer újabb módozatai következtében mégis sokkal közvet­lenebbül van bevonva a közönség érdekeltsége, semhogy a közigazgatási bizottságnak ezen ügyek­ben ugyanazon ellenőrzési jog megadása, mely az egyenes «adókban eddig megvolt, üdvös és jóté­kony hatást ugy az államkincstár érdekeire, mint a közönség jogainak védelmére ne gyakoroljon. Azt lehet mondani ezen ügyekre vonatkozólag is, hogy a tájékozatlanság, tudatlanság és az érdek­lődésnek hiánya sokszor félreértésekre és vissza­élésekre is szolgáltat okot és ürügyet, egyszerűen azért, mert nincs meg az illetőnek a kellő alap és adat, sőt némelykor a kellő anyag sem ítéletének meghozatalára. De ha a közönségnek megszerezzük azon nyugalmat és biztosítékot, hogy van egy fórum, a melyben a vele hasonlólag érdekeltek és a vele egyforma gondolkozás módú egyének van­nak döntő szerepre hivatva, a kikhez panaszai orvoslása szempontjából ezen adóügyekben is for-

Next

/
Thumbnails
Contents