Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-286
350 zm- országos ülés november 18-án, hétfőn. 1889. Másfelől, igénytelen meggyőződésem szerint, kétségtelen az is, hogy, ha kellő éberséggel, szigorúsággal és óvatossággal nem vigyázunk államháztartásunk mérlegére, akkor megrontjuk és csaknem lehetetlenné teszszük azon feladatok megoldását is, a melyeket nálunk mindenki oly szükségeseknek tart és a melyekhez még a valuta rendezését is sorolnom kell. (Halljuk! Halljuk!) Mit ér, ha bele fogunk a nagy feladatokba; mit ér, ha felkarolunk nagy reformokat, ha az anyagi eszközök biztosan és rendszeresen nem fognak azoknak fedezésére rendelkezésünkre állani? Mit ér, ha bele fogunk a reformokba, példának okáért a valuta rendezésébe, de az államadósságok kamatai és a disagio fogják az erre szükséges pénzt igénybe venni? Itt függ össze legszorosabban államháztartásunk egyensúlyának érdeke a reformokkal, mert nem szabad sem az egyiket, sem a másikat feláldozni. Kétségtelen, t. ház, hogy ez nem kecsegtető kilátás; hogy ez súlyos feladatokat ró a törvényhozásra és a kormányra egyaránt. De meggyőző désem az, hogy a mily mértékben áldozzuk fel az egyiket a másiknak, abban a mértékben rontjuk meg azt is, a melynek kedvéért a másikat feláldozni kívánjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Egy másik kérdés, a mely ezzel a költségvetéssel szemben előttem lebeg az, hogy valósítható-e ez a költségvetés, azaz lezárhatjuk-e majd az 1890-ik évnek zárszámadását, még pedig csak azzal a hiánynyal, mely itt előirányozva van ? Igen természetes, hogy rendkívüli körülményekre, itt sem reflectálhatunk; sőt azt hiszem, nem méltóztatik a t. háznak tőlem rossz néven venni azt sem, ha a fedezeti kérdésben egyszerűen csak a normális viszonyokra számítok. Ezen két feltevés mellett hiszem azt, hogy ámbár minden egyes tételért garantiát vállalni nem lehet: nagyban és egészben ez a költségvetés, az előirányzatnak meg fog felelni. Minthogy azonban minden laicus előtt is feltűnik az, hogy akkor, midőn 1888-ban kerek számban 24 millió forintot kellett államháztartásunk szükségleteiből adósságcsinálás, illetőleg hitelmívelet utján fedezni, midőn 1889-nek három első negyede, a pénztári kimutatások szerint, még mindig 22 millió forintot tüntet fel, mint hiányt, miképen lehetséges az, hogy ez a jelentékeny összeg az 1889-ik évben megszűnjék és elenyészszék, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ez másképen nem történhetett, mint csak azon tényezők közreműködésével, melyeket beszédem elején voltam bátor említeni. A conversiónál i 3 millió marad el és a fogyasztási adók terén, különösen az italmérési adóból 12V a millió van felvéve fedezetül. Természetes, hogy abban az esetben, ha ez utóbbi változásnak és bizonytalanságnak alávetett tényező vagy ha az adók terén valamely tényező, az idők súlyosbodása folytán esetleg változásnak vagy csökkenésnek lesz kitéve, akkor reményeink meghiúsulása mellett ezen előirányzatnak minden tekintetben való beválását várni nem lehet. (ügy van! jőbhfelöl.) A végső kérdés, mely előttünk felmerül: a fedezet kérdése, de ez kivételesen nehézséget okozni nem fog, mert ily jelentéktelennek van előirányozva a hiány és mert az állami pénzkészletekből, a melyek 1888 végén 38,845.000 forintot tettek ki, a^O.OOQ forintnyi hiányt fedezni fennakadás nélkül lehet. Természetes azonban, hogy ezen kivételes eljárás gyakran és jelentékeny összegre épen nem alkalmazható. Ezeket kívántam, t. ház, a pénzügyi bizottság jelentése kapcsán és annak mintegy kiegészítéseképen a költségvetés jellemzésére felhozni. Azt hiszem, egy kérdésben sem, egy téren sem túloztam, hogy rózsás színben a helyzetet nem rajzoltán. Sőt most veszem észre, hogy az elért eredmény felett még sok örömet sem fejeztem ki, pedig azt hiszem, megérdemelné. Visszatartom ez örömöt .... Beőthy Ákos: Jó is lesz! (Derültség halfelöl. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Hegedüs Sándor előadó: .... Visszatartom, mert reményeket kelt és a remények ilInsiókat táplálnak, az illusiók pedig könnyen visszaesésre csábítanak. Visszatartom örömömet addig, a mig megvalósul az előirányzat; a mig megizmosodik, megerősödik az államháztartás minden izében és rétegében. Akkor, a midőn majd valósítva lesznek mindazok, a Imiket mint reményeket táplálok most, a hazafiúi örömnek ugy is lesz elégtere. Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Zay Adolf jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. képviselőház! Nem fogom követni a t. pénzügyi bizottság előadóját abb tekintetben, hogy felszólalásomban kizárólag az elénk terjesztett állami költségvetésre szorítkozzam. Ki fogok terjeszkedni egyebekre is; nevezetesen a kormány által kilátásba helyezett közigazgatásireformokra, a közjogi viszonyokra és arra, hogy minőkké fejlődtek azok ezen cabinet működése alatt? Az előttünk fekvő előirányzattal szemben, mindenekelőtt kijelentem, hogy távolról sincs szándékomban tagadni vagy kicsinyelni azon tényt, hogy a mérleg végre valahára, annyi év után, a multakhoz képest ily csekély hiánynyal záródik le, habár azon számot, melylyel az kifejezve van, teljesen magamévá nem tehetem. Nem akarom kicsinyelni e tényt két okból: először azért, mert valóságos kegyetlenségnek tekinteném, ezt azon nemzet irányában, mely oly óriási és erejét messze
