Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-286

350 zm- országos ülés november 18-án, hétfőn. 1889. Másfelől, igénytelen meggyőződésem szerint, kétségtelen az is, hogy, ha kellő éberséggel, szigorúsággal és óvatossággal nem vigyázunk államháztartásunk mérlegére, akkor megrontjuk és csaknem lehetetlenné teszszük azon feladatok megoldását is, a melyeket nálunk mindenki oly szükségeseknek tart és a melyekhez még a valuta rendezését is sorolnom kell. (Halljuk! Halljuk!) Mit ér, ha bele fogunk a nagy feladatokba; mit ér, ha felkarolunk nagy reformokat, ha az anyagi eszközök biztosan és rendszeresen nem fognak azoknak fedezésére rendelkezésünkre állani? Mit ér, ha bele fogunk a reformokba, példának okáért a valuta rendezésébe, de az államadósságok kamatai és a disagio fogják az erre szükséges pénzt igénybe venni? Itt függ össze legszorosabban államháztartá­sunk egyensúlyának érdeke a reformokkal, mert nem szabad sem az egyiket, sem a másikat fel­áldozni. Kétségtelen, t. ház, hogy ez nem kecsegtető kilátás; hogy ez súlyos feladatokat ró a törvény­hozásra és a kormányra egyaránt. De meggyőző désem az, hogy a mily mértékben áldozzuk fel az egyiket a másiknak, abban a mértékben rontjuk meg azt is, a melynek kedvéért a másikat fel­áldozni kívánjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Egy másik kérdés, a mely ezzel a költség­vetéssel szemben előttem lebeg az, hogy valósít­ható-e ez a költségvetés, azaz lezárhatjuk-e majd az 1890-ik évnek zárszámadását, még pedig csak azzal a hiánynyal, mely itt előirányozva van ? Igen természetes, hogy rendkívüli körülményekre, itt sem reflectálhatunk; sőt azt hiszem, nem méltóz­tatik a t. háznak tőlem rossz néven venni azt sem, ha a fedezeti kérdésben egyszerűen csak a nor­mális viszonyokra számítok. Ezen két feltevés mellett hiszem azt, hogy ámbár minden egyes tételért garantiát vállalni nem lehet: nagyban és egészben ez a költségvetés, az előirány­zatnak meg fog felelni. Minthogy azonban minden laicus előtt is feltűnik az, hogy akkor, midőn 1888-ban kerek számban 24 millió forintot kellett államháztartásunk szükségleteiből adósság­csinálás, illetőleg hitelmívelet utján fedezni, midőn 1889-nek három első negyede, a pénztári kimuta­tások szerint, még mindig 22 millió forintot tün­tet fel, mint hiányt, miképen lehetséges az, hogy ez a jelentékeny összeg az 1889-ik évben meg­szűnjék és elenyészszék, kénytelen vagyok meg­jegyezni, hogy ez másképen nem történhetett, mint csak azon tényezők közreműködésével, melyeket beszédem elején voltam bátor említeni. A conver­siónál i 3 millió marad el és a fogyasztási adók terén, különösen az italmérési adóból 12V a millió van felvéve fedezetül. Természetes, hogy abban az esetben, ha ez utóbbi változásnak és bizonytalanságnak alávetett tényező vagy ha az adók terén valamely tényező, az idők súlyosbodása folytán esetleg változásnak vagy csökkenésnek lesz kitéve, akkor reményeink meghiúsulása mellett ezen előirányzatnak minden tekintetben való beválását várni nem lehet. (ügy van! jőbhfelöl.) A végső kérdés, mely előttünk felmerül: a fedezet kérdése, de ez kivételesen nehézséget okozni nem fog, mert ily jelentéktelennek van elő­irányozva a hiány és mert az állami pénzkész­letekből, a melyek 1888 végén 38,845.000 forintot tettek ki, a^O.OOQ forintnyi hiányt fedezni fenn­akadás nélkül lehet. Természetes azonban, hogy ezen kivételes eljárás gyakran és jelentékeny összegre épen nem alkalmazható. Ezeket kívántam, t. ház, a pénzügyi bizott­ság jelentése kapcsán és annak mintegy kiegészí­téseképen a költségvetés jellemzésére felhozni. Azt hiszem, egy kérdésben sem, egy téren sem túloz­tam, hogy rózsás színben a helyzetet nem rajzol­tán. Sőt most veszem észre, hogy az elért ered­mény felett még sok örömet sem fejeztem ki, pedig azt hiszem, megérdemelné. Visszatartom ez örömöt .... Beőthy Ákos: Jó is lesz! (Derültség hal­felöl. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Hegedüs Sándor előadó: .... Vissza­tartom, mert reményeket kelt és a remények ilIn­siókat táplálnak, az illusiók pedig könnyen vissza­esésre csábítanak. Visszatartom örömömet addig, a mig megvalósul az előirányzat; a mig megizmo­sodik, megerősödik az államháztartás minden izé­ben és rétegében. Akkor, a midőn majd valósítva lesznek mindazok, a Imiket mint reményeket táp­lálok most, a hazafiúi örömnek ugy is lesz elég­tere. Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Zay Adolf jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. képviselőház! Nem fogom követni a t. pénzügyi bizottság előadóját abb tekintetben, hogy felszólalásomban kizá­rólag az elénk terjesztett állami költségvetésre szorítkozzam. Ki fogok terjeszkedni egyebekre is; nevezetesen a kormány által kilátásba helye­zett közigazgatásireformokra, a közjogi viszonyokra és arra, hogy minőkké fejlődtek azok ezen cabinet működése alatt? Az előttünk fekvő előirányzattal szemben, mindenekelőtt kijelentem, hogy távolról sincs szán­dékomban tagadni vagy kicsinyelni azon tényt, hogy a mérleg végre valahára, annyi év után, a multakhoz képest ily csekély hiánynyal záródik le, habár azon számot, melylyel az kifejezve van, teljesen magamévá nem tehetem. Nem akarom kicsinyelni e tényt két okból: először azért, mert valóságos kegyetlenségnek tekinteném, ezt azon nemzet irányában, mely oly óriási és erejét messze

Next

/
Thumbnails
Contents