Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-286
286. országos ülés no<e: tekintetben maga a kormány is tapogatózott és kénytelen volt tapogatózni és ha mindjárt a jelenlegi helyzetnek hatása alatt bizton járhatott volna el, ezen helyzetnek változása minden nap,minden héten, minden hóban azon eredményeket lényegesen módosíthatja. Ha igy vagyunk a fedezet ezen két főtényezőjével s illetőleg a mérleg javítására ható azon két főtényezővel, mely először jelentkezik ezen költségvetésben: kétségtelen, hogy a kiadások között is találkozunk oly tényezőkkel, melyek figyelmünket kiválólag megérdemlik. Ha első pillanatra megtekintjük a mérleget, ugy, a mint az összes kiadások és összes bevételek össze vannak hasonlítva az 1889-iki előirányzattal, ugy fogjuk találni, hogy a kiadások az 1889-ik évinél 1 millió 140.000 frttál kevesebbre vannak téve a jövő évben. Természetesen, ez csak látszat, mert nem szabad megfeledkeznünk arról, miszerint egy jelentékeny tétel, tudniillik a törlesztés 13 milliója a kiadások közül kimaradt. Ha tehát ezt tekintetbe veszszük, akkor a kiadásoknak nem apadásával, hanem csaknem 12 millióval, illetőleg 11 millió 957,000 írttal való szaporodásával találkozunk. Azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az állam egyúttal egy xij feladatot vállalt el a regale-megváltás által, a mely szintén ebben a költségvetésben jelentkezik először és hogy ez a feladat összesen 10 millió 700.000 frtnyi áj kiadással jár a kezelési kiadásokkal együtt. Ha tehát összehasonlítást akarunk tenni a jelenlegi és a jövő évi előirányzat kiadásai között: mindezeket ki kell szakítanunk és akkor azt fogjuk találni, hogy a kiadások összesen 1 és V 4 millióval növekedtek. Én ezt kedvező jelnek tekintem. Kedvező jelnek tekintem azért, mert még eddig nem volt költségvetés a magyar állam háztartásában, a melynek akiadásai csak ily mértékben növekedtek volna. A legkedvezőbb az volt, mikor a kiadások 5—6 millióval növekedtek, de tudjuk azt, hogy azok ezen összeget jelentékenyen meghaladó arányokban növekedtek. Már pedig kétségtelen, hogy ugy az állami üzemek, első sorban pedig a vasutak, mint általában az államháztartásnak több része jelentékeny költségszaporulatokat vett igénybe. Ezek következtében láthatjuk, hogy a takarékos beosztásnak a különböző igények és kiadások között, sikerült ugy megtalálni az arányokat, hogy a kiadások — lehetne mondani — csak jelentéktelen mértékben szaporodjanak. Nem akarom elhallgatni, hogy a kiadások között van egy nagyon is szeszélyes kiadás és ez az agio. (Halljuk! Halljukl) Az agiónak minden egyes százalékkal való emelkedése nálunk jelenleg— kerekszámban számítva — 380.000 frt kiadással jár. Tehát azon jer 18-án, hétfőn. 1889. 349 körülménynek, mely szerint ezen költségvetésben az 1889-ikinél 5%-kal kisebb agiót lehete és kellé a jelenlegi helyzetből kifolyólag előirányozni, köszönhetjük azt, hogy a kiadás e czímen 1,900.000 frtta] apadt. Minthogy pedig ez egy szeszélyes tényező, a mely igen könnyen változhatik és senkinek befolyása alatt nem áll, kötelességem volt ezt kiemelni. Másfelől, t. ház, vannak oly kiadások, jelentékeny és némely jelentéktelen positiókban, melyek államháztartásunkat a jövő évben utoljára terhelik. így, hogy például egy jelentékeny tételt említsek, a tiszavidéki részvények törlesztése 688.000 írttal szerepel a költségvetésben és ez az utolsó részlet, mely, miután a következő évben már nem fog előfordulni, új kiadásokra nyit majdan tért. Ezen kivül vannak még jelentékeny összegek, melyek egy-két évig még szerepelni fognak ugyan a költségvetésben, ele azután kimaradnak, hogy más kiadásoknak csináljanak helyet. Ilyen például a honvédségnek új fegyverekkel való ellátása két és negyed millióval, az államvasutak forgalmi parkjának szaporítása, a melyre a közelebbi években — és ez nem megvetendő dolog — 15 3 /4 milliót fordítottunk és a melynek törlesztési részleteiből most is 2,100.000 forintnál több van felvéve. Ebben 1,385.000 forint oly részletekből áll, melyek az 5., 6. és 7-ik törlesztési évet jelzik és a melyek ennek következtében rövid idő múlva elmaradnak. Kétségtelen, hogy ezek helyett ezen téren újabb szükségletek fognak keletkezni s hogy ezek fedezéséről gondoskodnunk kell; de kétségtelen, hogy ezek nemzetgazdasági tényezőknek megszerzését jelzik, még pedig rendkívüli eszközök nélkül. Bevételeink fejlődésképessége és kiadásaink közül az ilyen váltakozó s részben elmaradó tételek tekintetbe vétele mellett, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a magyar államháztartásnak 355 milliót meghaladó költségvetésében a kiadások között jelentékeny számot tesznek ki azon tételek, a melyek évről-évre változván, újabb kiadásoknak csinálnak helyet. Kétségtelen, t, ház, — akár pénzügyi, akár politikai szempontból fogjuk is fel ahelyzetet — hogy újabb és pedig j elentékeny kiadások keletkezésére kell elkészülnünk. Nem akarok rendkívüli eseményekre hivatkozni, mert államháztartások rendezésénél rendes körülményekre kell számítani; de ha csak ezeket veszszük is, azon jelentékeny szükségletek, a melyek culturalis, pénzügyi és közigazgatási téren előttünk állanak s a melyeket minden reform elkerülhetlenül maga után von, kétségtelenül szükségessé teszik azt, hogy ezekkel államháztartásunkban számoljunk és a kiadásoknak más téren való elmaradása folytán megüresedő helyet nem egyébre, hanem ezek számára tartsuk fenn,
