Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-286

348 286. országos ülés november 18-áu, hétfőn, 1889, történetére az utóbbi két évtized alatt, azt találjuk, hogy valahányszor mérlegünk szilárdabb alapokat nyert és kedvezőbb alakokat mutatott fel: erre mindannyiszor e kettőhöz hasonló tényezők voltak a legjelentékenyebb befolyással. Már az 1876/77-ik években, a midőn pénzügyünk terén kétségkívül a legjelentékenyebb előhaladás a legbiztosabb kézzel lőn eszközölve : e két tényező működésével találkozunk. Egy súlyos nagy függő államadósság convertáltatott és új adók hozattak be. Ezeknek közreműködése, támogatva a kezelésnek és biztonságnak szilárdsága által, idézte elő azon kedvező eredményt, melylyel az 1876/77. évi költségvetésekben és zárszámadásokban találkozunk. Azután az 1881/82-ik években ismét látjuk mérlegünk javulását azon visszaesés után, melyet a közbeeső évek idéztek elő. Ugyanazon tényezőket ezen mérlegnél is feltaláljuk, csakhogy akkor már egy részben a fogyasztási adókhoz is fordultunk, másfelől pedig szintén egy nagy conversiót vittünk keresztül. Mig azonban az első esetben, 1876. és 1877-ben a conversiónak főfeladata egy függő adósságnak consolidálása volt s ez által gyakorolt pénzügyeink consolidálására kedvező hatást: addig az 1881-iki conversio inkább kamatmegtakarításra hatott. De sem az egyik, sem a másik a dolog természete szerint s a felmerült nehézségek közepette nem mutathatott fel akkora eredményt, mint az a conversio, mely első sorban a most tárgyalás alá kerülő költségvetésre gyakorolja befolyását. Mert kétségtelen tény, hogy az a kedvező eredmény, mely az 1890dk évi előirányzatban mutatkozik, egyik jelentékeny részében azon conversiónak köszönhető, melyet a folyó évben keresztül vittünk, mely nemcsak kamatmegtakarítás s nem is annyira kamatmegtakarítás, mint a törlesztési időnek kitolása által kívánt megfelelni annak a főczélnak, a mely szemelőtt lebegett, hogy tudniillik államháztartásunk mérlege könnyittessék, illetőleg annak egyensúlyba hozása lehetőleg biztosittassék. Azt hiszem, hogy az irányban véleménykülönbség nem lehet, hogy azon keretben, melyben ez tervezve volt, ezen czélját csakugyan el is érte. Ez már kétségtelenül eredmény, a mely semmiféle változásnak alávetve nincs; oly positio államháztartásunk mérlegében, melyet kedvezőtlen körülmények sem ronthatnak meg. A másik főtényező, a mely erre kedvező befolyást gyakorol, a fogyasztások terén eszközölt lényeges változás. De itt már a tényezőknek természeténél fogva nem mondhatjuk, hogy ezeknek hatása épen olyan biztos s épen olyan változatlan, mint ez a conversióra nézve mondható. Kétségtelen az, hogy a fogyasztási adók terén két irányban eszközölt reform sokkal szorosabb összeköttetésbe hozta államháztartásunkat az összes nemzetgazdasági és üzleti viszonyokkal, sőt mondhatnám, a nemzeti szokásokkal és azok változásaival, mintsem eddig volt államháztartásunk bármely jövedelmi forrása. Mert ha a fogyasztási adók közül a szesznél vagy cznkornál a termelés lendületet nem nyer, akkor az adók nem folytak be és ha a fogyasztási adók más nemeinél a fogyasztás a viszonyok súlya alatt csökken, akkor az államháztartásnak jövedelme is apad. Itt a kényszernek semmiféle eszköze sem alkalmazható s ennek következtében már most hangsúlyoznom kell azt, hogy a mily örvendetes, mert expansiv természetű s önkényt eredményeket felmutató a fogyasztási adók terén államháztartásunk fejlődése: ép oly kétségtelen az, hogy nemzetgazdasági viszonyaink az időjárásnak sokkal inkább alá vannak vetve, mint az egyenes adók azon rendszere, mely államháztartásunk másik alapját képezi. És az előirányzatnál kivált a jövő évre rendkívüli nehézségekkel kell küzdeni, rendkívüli nehézségekkel, mert az egyenes adók terén — közbe legyen mondva — mezőgazdasági helyzetünk súlyosbodásánál fogva tekintettel kell lenni arra, hogy esetleg az egyenes adók eredménye sem lesz oly kedvező, mint jobb évek hatása alatt. S épen ezért a pénzügyi kormány óvatosságból a tényleges eredményeken alul maradva, mintegy két millió spatiumot Nagyott kedvezőtlen körülmények befolyására. De annyival nehezebb és több óvatosságot igényel az előirányzat a fogyasztási adók terén a jelenlegi körülmények között, midőn nemcsak a termelésnek és fogyasztásnak az összes nemzetgazdasági viszonyok által befolyásolt természetére kellett tekintettel lenni, de egyúttal egészen új rendszer léptettetett életbe az italmérési adó által, melynek megállapításánál a jövedelmezőség' tekintetében a kormány nálunk kétségtelenül nem rendelkezett biztos adatokkal, hanem inkább csak combioatio utján juthatott el azon előirányzathoz, melyet most van szerencsénk beterjeszteni. Igaz, a kormány oly óvatos volt, hogy e tekintetben mint a termelisi adóknál, egyfelől a szesznél a contingentált összegen alulmaradt; ugy má síelői a czukortermelés terén új gyárak keletkezésére s illetőleg azoknak adózási eredményére semmi tekintettel sem volt: ugy az italmérési adónál a magánfogyasztás által az adózás alul kivont és kivonható mennyiséget a szesznél 4%, a más két fogyasztási czikknél pedig 25 és 25% ra tette, tehát kétségkívül körülvette magát ezen előirányzatnál azon lehető óvatossággal, melyet ily új feladattal szemben a pénzügyi kormány egyáltalában alkalmazhat. De kötelességem hangsúlyozni azt is, hogy ezen óvatosság daczára egészen biztos, egészen kétségbevonhatlan alapja az előirányzat ezen részének nincsen és nem is lehet; mert némi