Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-285
342 286. országos ülés november Ift-ím, szombaton. 1889. Azt hiszem, t. ház, ha újból eonstatálom azt, hogy a magyar kormány egyik tagjának ellenjegyzésével ellátott ezen érdemrend-osztogatás, a melynél a törvényhatóságok fejei, rendszerint a főispánok és polgármesterek, illetőleg a főpolgármester, szoktak felhasználtatni arra, hogy hivatalos úton kézbesíthessenek ezen kitüntetések; ha ezen tényekkel kapcsolatosan újból ismétlem azt, hogy mindezen diplomák és statútumok kizárólag német nyelven adományoztatnak ; akkor a törvény félremagyarázhatlanul világos szavaira való utalással szabad talán constatálnom annyit, hogy ezen eljárás, mely szerint német nyelven adományoztatnak ezen diplomák, feltétlenül a törvénybe ütköző és alkotmányellenes. (Helyes! ügy van! a szélső balo 7 dalon.) De már most, t. ház, áttérek az úgynevezett Ferencz József-rend statútumaira. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Mélyen sajnálom, hogy épen a mindnyájunk által feltétlenül tisztelt lovagias magyar király nevével kapcsolatos ezen rendjel, melynek statútumaiban a magam részéről a legkiáltóbb közjogellenes dolgokat találom és a melyekre nézve lehetetlen tartózkodnom azon meggyőződésem kifejezésétől, hogy a magyar kormánynak nézetem szerint legsürgősebb feladata, hogy épen ezen rendjelekre nézve megakadályozza azt, hogy magyar állampolgároknak adományoztassanak. Ismételve azt, hogy ezen diploma is német nyelven adatik ki, a Ferencz József-rend 1849-dik évi deczember 2 dikán a szabadságharez leverésének emlékéül, az osztrák császári trón elfoglalásának megörökítéséül alapíttatott. Maga a diploma, illetőleg annak statútumai Schwarzenberg, Kraus, Bach, Bruck, Thinfeld, Csorich, Schmerling, Thun és Kulmer aláírása. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Tissa Kálmán!) Nem akarom azt állítani, hogy ezek a mélyen t. ministerelnök urnak méltó elődei. Maga a statútum 4. §-ában igy szól: „Der Franz Josef-Orden kann daher jedeni österreichischen Iveichsbürger verliehen werden, der sich durch unerscbütterlich thätig bewährte Anhänglichkeit an Kaiser stb. Ansprüehe auf dem Dank des Vaterlandes und auf eine offentliehe Anerkennung erworben hat". Az 5. §. következőképen szól: Die Würde des Ordens-Grossmcistters ist mit der Krone unseres Kaiserreiches untrennbar verbunden." A 8. §. ezt mondja : „Zwischen dem 4 KreuzesArmen ist der poldene, theilweise schwarz emaillirte zweiköpfjge gekrönte Adler sichtbar, über dem Kreuze schwebend die österreichischeKaiserkrone." Ebből kitűnik, t. ház, hogy ezen német nyelven adományozott rendjel statútumai nyilvánvalókig az osztrák császár iránt tartozó hűséget s a tény ékkel bizonyított engedelmességet tekintik alapjául azon érdeméknek, melyek jutalmazásául ilyen rendjel adományoztatik. Már most, t. ház, ugyanezen rendjelre vonatkozólag 1869. október 18-áról báró Lichtenfelshez, mint a rendnek akkori cancellárjához ismerünk egy leiratot — azért említem, hogy 1869. október havából, mert már a koronázás utáni időből származik — melyben következő szavak foglalvák : „Lieber Freiherr von Lichtenfels! — ez a kontúr-keresztnek csillagossá tételére vonatkozik — von diesen Anordnungen setze ieh sie etc mit dem in Kenntniss, dass ich hievon unter Einem Meinem Reichskanzler .... verständige. Franz Josef." Ebből méltóztatnak látni, hogy 1869. október 18-án, tehát a koronázás utáni időben ő Felsége a magyar király birodalmi caneeílárt ismert és ahhoz intézte rendeletét. Azt hiszem, t. ház, nem szükséges bővebben magyarázni, hogy ilyent a mi alkotmányunk egyáltalában nem ismer. Áttérek, t. ház, az úgynevezett vaskoronarendnek alapszabályaira. Méltóztatnak tudni, hogy a vaskorona-rend a VI. századból keletkezett, midőn a lombard királyok a vaskoronát, mint koronázási jelvényt használták. Ezt a vaskorona rendet már 1805-ben Napóleon alapította, a ki ezzel magát megkoronáztatta, de miután az olasz királyságot elvesztette, 1814-ben ezen rendjelt is megszüntette. Később a lombard-velenczei királyságnak az osztrák császár jogara alá újból való viszszaszerzésének emlékére alapíttatott az úgynevezett vaskorona-rend. Mondani is felesleges, hogy ezen vaskorona-rend, melynek lovagjai valóságos papagáj-uniformisban kellene hogy megjelenjenek, ba a statútumokban előirt ruhát csakugyan íelöltenék, már történelmi jelentőségében is nagy anachronisraus. Mert hisz a, lombard-velenczei királyság visszacsatolásának emlékét magyar alattvalókkal megünnepeltetni az osztrák császár által, oly dolog, mely, ha nem tartoznám oly tisztelettel ő Felsége iránt, mosolyra késztetne. Herman Ottó: Trinkgeld ins Kuopfloch! mondja Erdmann. Annak jó! (Derültség a szélső balon.) Polónyi Géza: A vaskorona-rend jelvényében szintén a kétfejű sas van meg. Van azonkívül a rend alapszabályainak közjogi szempontból nagyon érdekes passusa. A második czikkely ugyanis igy szól: Die Würde des Grossmeisters bleibt auf immer und unzertrennlich mit dem österreichischen Kaiserthum verbunden. A nagymesteri méltóság örökre az osztrák császár személyéhez van kötve. Ezzel kapcsolatban van a statútumban egy esküminta., melynél fogva azon magyar alattvalók, kik e rendjelt megkapják, ha akár leteszik az esküt, akár reversálist adnak arról, hogy az esküben előírtakat megtartják, a légiéire-
