Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-282

326 282. országos ttlés noTember 6-án, szerdán. 188!). badsággal együtt lehet és szabadságuk^ elvész mindig a magyar szabadság vesztével. 0 nekik tehát folytonosan a magyar szabadság, a magyar fáj suppreniatiája és a magyar érdekek előmozdítóinak kell lenniök, mert különben saját enyészetükön és saját pusztulásukon dolgoznak. Erre históriai példát hoztam fel. Fennállott ez az állapot egészen addig, míg az újabb időben az alkotmány helyreállításának lépéséről volt szó. Azon idő alatt, t. ház, a mely addig lefolyt, elözönlötte Horvátországot, részint egy sereg absolutisticus hivatalnok, részint kikelve az 1848-ban elvetett veszélyes mag, az illyrismus hirdette a nagy horvátországi államot; egyes izgatók lassankint elterelték a népet igaz érdekének valódi felismerésétől. Igaz, voltak minden időben egyes igaz hazafiak Horvátországban, a kik érezték a szoros érdekközösséget Magyarországgal, de fájdalom, ezek kevesen voltak. Jobb idő látszott föltűnni 1868-ban, mikor az a XXX. t.-cz. megalkottatott. Jellemző, hogy mikor 1868-ban ezen törvényezikk 69 szóyal 4 ellenében elfogadtatott s az a magyar képviselőháznak bejelentetett: akkor a magyar képviselőház pártkülünbség nélkül táviratilag üdvözölte horvát testvéreit és nagy örömmel fogadta ezen ügynek megoldását, jeléül annak, hogy mindenik érezte az érdekközösséget és hogy mindenik remélte, hogy ez a kiegyezés mindkét ország javára megfogja teremni a gyümölcsöket. Azonban 1868 után mi történt ? Mindinkább kezdték érezni, ugy mint Magyarországban, Horvátországban is az Austriávnl 1867-ben létrejött államjogi kiegyezés hatását. Minél tovább haladt elő az idő s jött egyik kormány a másik után, különösen pedig a. jelenlegi kormány, mindinkább fokozódott a könnyelmű gazdálkodás, az adósságcsinálás, a militarismus támogatása és a magyar nemzet legszentebb aspiratiói ellenében elfoglalt oly álláspont, mint a minőt a kormány ma is tanúsított. Ezeknek az állapotoknak hátrányos volta természetesen érezhetővé vált Horvát-Szlavonországban is. Eunek érzetéhen, elterelve izgatások és nagy nemzeti álmok által a helyes útról és tapasztalva, hogy Magyarország Austriához mily erős kapcsokkal van gazdaságilag is kötve, hogy Magyarország csaknem teljesen Austriáról függ s csaknem gyarmatállapotra szorittatik: nem arra a gondolatra jöttek, hogy nekik oda kell működni, hogy Magyarországon a 67-ki kiegyezés oda fejlesztessék, hogy Magyarország gazdasági önállóságának minél több tényezőivel rendelkezzék, hanem félreértések és a tiszta álláspont elhomályosítása folytán más utat választottak. Érezve a helyzet megkötött hátrányos voltát, ezen nem azon az úton igyekeztek könnyíteni, a mint előbb jeleztem, hanem jónak látták oda állni minden létező kormány mellé azon feltétel alatt, hogy egy bi' zonyos pénzbeli előnyt tudnak maguknak megszerezni. Ez a leghelytelenebb mód volt és sokszor odavezetett, hogy a kormány is oly módokat javasolt és oly módon történtek az elszámolások, melyek mesterségesek és az igazságnak meg nem felelők voltak, mert a helyes elszámolás Magyarországra nézve pénzügyi hátránynyal járt volna. Ily körülmények közt a viszályok csak szaporodhattak és egyrészt saját kormányunk hibája folytán —- a mennyiben mindenkép igyekezett fentartani azon viszonyt, melyben Austriával vagyunk, sőt annak követezményeit súlyosbította is — másrészt a mondottam okoknál fogva, azon szomorú helyzet állott elő, a melyről t. barátom az imént szólt. Épen, mert a dolgok igy állnak, természetes, hogy horvát testvéreink azon előnyöknek, a melyeket folytonos kialkudásaik által elértek, kívánt eredményét megérezték gazdasági fejlődésükben. Ok eljutottak bizonyos előnyökhöz Magyarországgal szemben, de ha ezen előnyök valók, akkor, ha köztünk érdekközösség természetszerűleg létezik és az csak elhomályosodott bizonyos időre, vagy izgatások vezettek viszályokra : azért ezen érdekközösséget szem elől téveszteni nem szabad, valamint nem szabad soha azon álláspontra helyezkednünk, hogy ne örüljünk az ő fejlődésüknek, hanem ellenkezőleg azt nekünk is elő kell mozdítanunk. Lehet, hogy tisztább lesz a belátás és a Magyarország iránti bizalom erősödni fog. Minthogy Magyarországnak ép ugy érdekében állónak találom, mint Horvát-Szlavonországnak, hogy minden elkerültessék, a mi köztünk a félreértést szaporíthatná, mi ellenséges viszonyt támaszthatna, a mi bennünket egymástól eltávolíthatna; és mert viszont kell. hogy ápoljuk azt, ami legalább némi reményt nyújthat az iránt, hogy egyrészt erősbittessék a barátság kapcsa, vagy ha az nincs, létrehozassák a jövőben: én mindazok daczára, hogy a pénzügyi egyezményt nem tartom előnyösnek, azt, valamint vele kapcsolatban a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: Tisztelt képviselőház! Azt hiszem, hogy részemről kötelességmulasztás volna, ha a magyar korona országainak összeségét illető ezen kérdésben röviden a kormány álláspontját nem jelezném. (Halljuk!) Midőn ezt teszem, először is annyiban követem az előttem szólott t. képviselő ur példáját, hogy a fiumei kérdést teljesen elkülönítem a kiegyezés kérdésétől, mert szerintem is Fiume ügye ezzel kapcsolatban nincs. De kénytelen vagyok még is megjegyezni azt, hogy az a vád, mintha Fiúméért a magyarkormányok — és pedig nemcsak ez a kormány — nem tettek volna semmit, egyáltalában el nem fogadható ; mert bárki meggyőződhetik mindarról,