Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-282
•_ ! 82. országos Ölés november 6-An, szerdán. 1889. 3-2 3 Ily viszonyok között nem csodálható, hogyha ott a Starcsevits-féle jóindulatú lelkészek leghatalmasabb gátját képezik a magyarság terjedésének. (Igaz! ügy van! balfélöl.) Vagy mit szóljak ahoz, hogy azon intézmények és hatóságok, illetőleg azok közegei, kik a közös minister alatt állanak, leghatalmasabb gátolói a magyar befolyás terjedésének és én valóban igen különös véleményben vagyok azon eljárás és intézkedés felett, hogy a közös hadseregnek Fiúméban állomásozó ezredével szemben, mely tisztán horvát, ellensúlyozásnak a magyar kormány, a nagykanizsai honvédség egyik századának békeállományát, gondolom 40 embert tart lenn. Miért nem helyeztük odaaMollináry-ezredet. Vagy ha ezt nem tudjuk keresztül vinni, ugyanannyi magyar honvédnek kell Fiúméban lenni, mint a mennyi közös hadseregbeli katona ott van. Nem Nagyhatom még említés nélkül azt sem, hogy Fiúméban a nagy számmal levő pénzügyőrség , tehát magyar állami közegek nagyobb része is horvát s épen velem történt meg szeptember havában Fiumében, hogy a pályaudvaron egyikük hivatalos működés közben mindenáron azt akarta elérni, hogy hivatalos érintkezésben is horvát nyelven beszéljek vele. Jól tudom, t, ház, hogy az általam felhozottakkal szemben lehet hivatkozni egypár hivatalos adatra, egypár barátságos szóra, sőt hatósági, talán országgyűlési határozatokra is; azt is tudom, hogy a magyar embert sok mindenre rá lehet venni jó szóval; de én föltétlenül aláírom és igaznak vallom egyik hires franczia államférfiú azon mondását: „Semmi sem veszti el biztosabban a nemzeteket mintha szavakkal és látszattal fizettetik ki magokat." Epén ezért nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Győry Elekl T. ház! Bocsánatot kérek, ha ily egészségi állapotom daczára is felszólalok. Halljuk! Halljak! a szélső baloldalon.) De kötelességemnek ismerem ezen fontos kérdésben, mint a magyar oszágos bizottság egyik volt tagja, a magam álláspontját is a t. ház előtt kifejteni. (Halljuk! Halljuk !) A mi azokat illeti, a miket t. barátom Molnár József azokra a visszás, helytelen s elszomorító állapotokra nézve felhozott, a melyek Fiumében vannak s azt a kárhoztatást, a mely szerintem is méltán illeti a magyar kormányt azért, hogy azokat megtűrte és mai napig sem segített rajtuk, azokhoz a legteljesebb mérvben hozzájárulok. Ma azonban e kérdéshez részletesebben hozzászólani nem kívánok; (Helyeslés a jobboldalon) annyival inkább nem, mert ezen szempontnak tisztázása végett soha sem akarom összevegyíteni azt, hogy a magyar országos és a horvát országos bizottságok között létesített megállapodás alkalmával intézkedés történjék Fiúméról; (Általános helyeslés) mert én Fiumét Horvát-Szlavón országtól annyira elkülönítettnek és Magyarországhoz közvetlenül tartozónak tekintem, hogy azt a kettőt semmi körülmények közt sem kívánom összeköttetésbe hozni. Én meg vagyok győződve, hogy előttem szólott t. barátom sem óhajtja ezt, azért nem adott be indítványt és ebben is megegyezik nézetünk. A másik, a mit ki akarok jelenteni, az, hogy én teljesen osztozom azokban a nézetekben, a melyeket ő felhozott arra nézve, hogy mennyire fejlődött Magyarországhoz viszonyítva Horvátország; hogy sokkalelőnyösebb helyzetben vanjnint mi s hogy épen Magyarország nagy áldozatkészségének, tetemes évenkinti hozzájárulásának, mely a kiegyezés óta meghaladja a 100 milliót, köszönheti azon állapotot, melyet Magyarországhoz való viszonyainál fogva elért. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) De másfelől azt is meg keli jegyeznem, hogy bizony végtelenül elszomorító reánk nézve, hogy midőn mi a testvéri érzetet nem csak szóval nyilvánítjuk Horvátország iránt, hanem tetemes áldozattal s ebből folyó világos tényekben fejezzük ki s midőn mi egyáltalában semmi olyat nem teszünk, sőt még csak nem is gondolunk, a mi a barátságos viszonynak akadályul szolgálhatna: másrészről azt kell látnunk Horvátországban, hogy ott minden van inkább, mint a magyar testvérország, az anyaország iránti rokonszenv, (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék Eszékre menni s ott azt hiszi az ember, hogy Austriában van. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék azon esetekre gondolni, melyeket Molnár József t. képviselőtársam előadott., Én ahhoz csak egy esetet akarok hozzácsatolni. (Halljuk! Halljuk!) Midőn Zágrábban protestáns egyház alakult, az nem akart a magyarországi egyházzal összeköttetésbe lépni, hanem felebbezési hatoságképen a bécsi superintendentiát igyekezett magának megnyerni. Ezzel szemben meg másrészről, mig mi itt Magyarországon mindig és mindig azon szemrehányással találkozunk, hogy a nemzetiségek irányában nem vagyunk igazságosak és méltányosak, a midőn a saját fajunkat és nemzetiségünket ápolni igyekezünk: ott látjuk azt a példát követve, melyet csak Muszkaországtól vehettek: a nemzetiség erőszakkal való terjesztését; mert hiszen lehetetlen volna az oly tünet, a mely előfordult Horvátországban, hogy akadt egy magyar pap. a ki egy magyar telepen ? a hol nem lévén tanító alkalmazható, ő maga akarta az ifjúságot oktatni, azt ebben megakadályozták., mert ott nem tűrik, hogy ott a, horváton kivül más oktatási nyelv alkalmaztassák, mig itt Magyarországon cultusministerileg rendelik el, hogy bizonyos tárgyak német nyelven taníttassanak. Hát ezek visszás állapotok, de nem akarom folytatni ezek felsorolását azon egyszerű oknál fogva, mert bár fájdalommal érzem mindezeket, de 41*
