Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-281

304 281. országos illés november 5-én, kedden. 1889. nézve, hogy az udvartartási költségek mikép állapíttassanak meg. Ezen négy praecedens tökéletes magyarázatot ad az 1867 : XII. t.-ez. 7. §-nak, és az országgyűlés —- mely azt négy izben igy értelmezte, e magyarázatban tökéletesen megnyugodott. (Helyeslés jobbfelöl,) Ezen okoknál fogva bátor vagyok újból ajánlani, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Ugron Gábor képviselő urat illeti a zárszó joga. Ugron Gábor: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur válaszában azt hangoztatta, hogy az 1867 : XII. törvén} ezikk alkotói annak legilletékesebb magyarázói. Ez tökéletesen a plansibilitás színezetével bir. Érdemes, hogy ezen dolgot megvizsgáljuk. Ha áttekintjük a naplókat, azt találjuk, hogy sem a 67-es bizottságban, sem a képviselőház plenumában a balközép, melynek vezére a ministerelnök ur volt, ki azon időben terhes volt a bihari pontokkal (Derültség a szélső baloldalon) és ki akkor pártjával együtt a nemzeti önállást és a nemzeti törekvéseket elismerendő határozottsággal képviselte — semmi kifogást nem emelt az 1867: XII. törvényezikk 7. §-a ellen és hogy teljesen megnyugtatva, érezte magát aziránt,hogy Magyarország önállóságának a fejedelmi udvartartás tekintetében elég tétetik ezen törvényben, mely azt mondja, hogy a pragmatica sanctio szerint közös ugyan az uralkodó, de azzal végzi, hogy az udvartartás költségeinek megszavazása és kiszolgáltatása közös ügynek nem tekintendő. Ezen utóbbi kifejezésben megnyugvást találtak a balközép féifiai, a mint megnyugvást találtak az 1867 : XII. törvényezikk 10. és 11. §§-ban is, melyben a magyar hadsereg kifejezés is benfoglaltatik és midőn 1868-ban a véclerő-törvény meghozásáról volt szó, ugyanazon férfiak és élükön, mint első, Tisza Kálmán volt az, a ki azt állította, hogy e kifejezésben „magyar hadsereg" a külön magyar hadsereg eszméje benfoglaltatik. Mennyivel inkább kell tehát, hogy ezen törvényben bennfoglaltassák a magyar királyi udvartartás, midőn azt rendeli, hogy annak költségei külön szavaztassanak meg. (Ugy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Az említett időben Várady Gábor képviselő egy határozati javaslatot is nyújtott be, a ministerelnök ur pedig keservesen panaszkodott, hogy már néhány év múlva miként rontják meg az 1867: XII. t.-czikket. Ez köztudomású tény és ennyit el kellett mondanom megvilágításául annak, hogy mikép értették az 1867-iki törvényt annak megalkotói. Huzamos ideig volt szó arról, hogy külön magyar udvartartás vagy legalább magyar királyi udvartartás is legyen. A minister urak különbözőkép válaszoltak. Egyik interpellatiómra Orczy minister ur azt válaszolta, hogy igaz, az udvartartás nem közösügy, de nem is osztrák esnem is magyar, tehát megnyugvássá! elfogadhatjuk a létező állapotokat. Ez a nyilatkozat annyira bő tanácskozás utján jött létre, hogy könnyelműnek nem is tartható, mert a Neue Freie Presse-ben 24 órával előbb megjelent, mint itt elmondatott. (Derültség a szélső baloldalon.) Később a minister urak ugy nyilatkoztak, hogy a királynak lesz udvartartása, melyben a magyar méltóságok is teljesíteni fogják hivatásukat és functióikból idegenek által kiszorítva nem lesznek, tehát várjunk és legyünk türelemmel, mert nagyon szűk a budai palota, majd ha bővebb lesz. (Mozgás és derültség a szélső baloldalon.) Most ugy látszik, hogy a ministerelnök ur nézete szerint ezen udvar számára a budai királyi palota egészen tágas és az engem ki nem elégít, hogy ott, hol királyomat keresem s feltalálni óhajtom, ott én német feliratok mellett idegen zsandárokat és szolgákat találjak. (Helyes! Ugy van! a szélső baloldalon.) Továbbá azt mondja a ministerelnök ur, hogy furcsa lesz, hogy ha félévig itt vagy ott lakik és hogy milyen udvartartás lesz az s hogy akkor kötelezni kell a felséget arra, hogy fél évig itt lakjék s fél évig Lajthán túl. Ilyen kötelezést senki sem óhajt. Az udvartartásnak nem lehet, hogy"ideiglenes szervezete legyen, annak állandó szervezetnek kell lennie. Mert mit jelent az, hogy m. kir. udvartartás? Azt, hogy a magyar nemzet oda küldi a maga fényét, ragyogását, előkelő világát, hogy a magyar nemzetnek souvereinitását képviselje díszszel királya, nem pedig azért küldi oda, hogy most mintabéesi udvarnál teljesen idegen szellemű férfiak közt teljesen idegenszerű felfogást magukba szívó előkelőségeink vissza jővén Bécsből, rontva beszéljék a magyar nyelvet s megromolva legyen nemzeti érzületük. Akárhány fiatal ember, a kit meglep a vágy, hogy karnarási czímet kapván, az udvartartás körében tetszelegjék, nemzeti érzületének minden érdesebb részét letördeli abban az udvari körben és midőn minden, a mi magyar volt benne, veszendőbe indul: akkor ajánlja fel szolgálatát és mi csodálkozunk idelent, hogy mikép alakult át az a fiatal ember, a kiben az országnak egy hasznos polgárát véltük nyerhetni, (ügy van! a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur ezt tréfának és gúnynak tartja. Elégségesnek tartja azt a magyar feliratot, hogy „udvari istállók" s nem tartja szükségesnek, hogy udvari intézmények legyenek. Nem az a kérdés, a mire súlyt fektetünk, hogy vájjon itt fog lenni a király, hanem az a kérdés, hogy midőn a király Magyarország határát átlépi, azonnal a magyar királyi udvartartás méltóságai környezzék őt.