Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-281

28í. országos ülés november 5-én, kedden. 1889. 305 Hiszen miért van Bécsben a király személye körüli magyar minister, ha nem azért, hogy az osztrák udvartartás körében legyen ott egy tanácsadó, a ki a magyar szellemet, a magyar felfogást, a magyar alkotmány érzületét képviselje. Talán azért becsüli sokra a ministerelnök ur báró Orczy Béla genialitását, szorgalmát, szolgálatait és az udvarnál szeretetben és tiszteletben állandóságát, hogy feltételezi azt, hogy az egész udvartartás befolyását ez az egy minister ellensúlyozni képes lesz. (Derültség a szélső balon.) Vagy a ministerelnök ur azt hiszi, hogy egy udvarnak behatása és befolyása nem lehet veszedelmes az alkotmányos ministerekre nézve és nem szükséges, hogy az az udvar az alkotmányos élet keretébe szervezetileg belekapcsoltassék ? Hiszen ha szükségesnek tartja, hogy egy község, a mely község csak egyszerű, szegény és hatalomnélküli embereknek társaságát képezi, az alkotmányos élet keretébe belefoglaltassék, alkotmányos felügyelet és ellenőrzés alá kerüljön : mennyivel szükségesebb az ott, hol a hatalmas, nagy és mindenható urak vannak társaságba összegyűlve, a hol a fejedelem minden hatalmával, minden fényével és minden politikai erejével képviselve van. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Egy államférfiúnak tudnia kell, hogy mily befolyással bir az a folytonos környezet. Hiszen a történelem tanúskodik arról, bogy egy közel álló ember többet tud elérni egy gondolatnak helyes és meglepő formában feltüntetésével, mint egy csúszó-mászó minister a várakozással az előszobában. Ha ezt a ministerelnök ur tudja,, akkor érteni fogja azt is — hiszen tapasztalatokat szerezhetett — hogy miért követeljük mi a magyar udvartartást. De tovább megyek, a ministerelnök ur nevetségesnek tartja a nemzetnek azon alkotmányos felfogását, mintegy kicsinyben, de a legmagasabb csúcsokig jelentkező azon törekvését — szellemi világában, érzelmeiben, vágyaiban, hiúságában s még gyöngeségében is — hogy az udvarnál megjelenjen, mintegy létezzék. Hiszen az uralkodásnak első bölcsessége ismerni a tényezőket, melyekkel neki uralkodnia kell; ismerni kell erejét, gyöngeségét és ugy látszik, nem volt elég alkalmunk a nemzet erejét bemutatni, de gyöngeségét akárhányszor meg tudták mutatni, hogy miként hátrálnak meg a nemzet jogos követelményeinek érvényesítésétől. (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Persze, nevetséges dolog, melyet kaczaj kisér, hogy külön udvartartás miként lesz lehetséges. Hát. t. ház, Peel Róbert, a ki nagy angol államférfi volt, midőn nő jutott a trónra, azt követelte, hogy még az udvarhölgyek is csak ministeri ellenjegyzés mellett neveztessenek ki. Ez hosszas vitás kérdés tárgyát képezte, de az egész angol nemzet azon nézetben volt, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIII. KÖTET. hogyha az udvari hivatalnokokat és méltóságokat, midőn férfi volt a trónon, ellenjegyzés mellett nevezték ki, akkor az udvarhölgyeket is, kik bevihetnek oda törekvéseket a trón köré, melyek idegenek a nemzet többségétől, kormányától s a nemzet kormánya ellen intriguakat szőhetnek, kijátszhatják s a trón tulajdonosát félrevezethetik, mondom, ezért követelték egyhangúlag és egy értelemben, hogy az udvarhölgyek kinevezése is ministeri ellenjegyzéssel történjék. (Derültség.) Küzdelem után az angol nemzet és az angol kormány elérte czélját. Igaz, hogy ez szintén nevetségesnek tűnhetik fel, a mennyire nevetséges államférfi Peel Róbert Tisza Kálmán mellett. (Élénk derültség a szélső balon.) De, t. ház, a ministerelnök ur azt mondta, hogy sokkal helyesebben cselekedtem volna, ha indítványomat nem hozom a t. ház elé, mert ez által én az uralkodóház és a nemzet közti összeforrásnak lehetőségét, a mit hangoztattam, csak megrontom és veszélyeztetem. (Élénk ellenmondások a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, t. ház, a trónnak tanácsokat adni első sorban a kormányférfiak kötelessége. Mi a nemzet törekvését e padokról évek óta hangoztatjuk, a kormány férfiai pedig a tanácsadással adósak maradtak. A mit nem mernek a kormányférfiak megtenni saját állásuk veszélyeztetése miatt, azt nekünk, mint a nemzeti törekvések képviselőinek, meg kell tennünk. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon ) Mert nem az a loyalitás, hogy szolgaisággal szolgáljuk a királyt, hanem a legnagyobb loyalitás a királyt őszinteséggel szolgálni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nyilt férfiassággal kell a felvilágosításokat megadni a nemzet érzületéről, törekvéseiről és vágyairól és ezt nálunk tehetik, mert a nemzet vágya nem egyéb, mint hogy uralkodóját minél közelebb hozza szivéhez és minél szorosabban kapcsolja magához. Szükség van ezért az akadályokat az útból elhárítani; az egyik akadály maga az udvar jelenlegi szervezetében, a másik pedig ön, ministerelnök ur. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem kivánom a t. ház idejét hosszasan igénybe venni, csak két megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, hol látta a képviselő ur épen újabb időben azon fiatal embereket, a kik, hogy kamarások lehessenek, levetkezik a magyarságot. Én tudok ilyet, de megvallom, hogy az olyannal, a ki kamarási titulusért levetkezne a magyarságot, nem veszít a magyarság. (Helyeslés.) Egy másik észrevételének vitatásába, hogy hogyan van másutt és Angliában, nem akarok belemenni, bár a Róbert Peel alatt történtekre nézve némileg tévedésben van a t. képviselő ur. Mert, ha jól tudom, Peel azt kívánta, hogy a 39