Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-281

298 281. országos ülés november 5-én, keddea. 1889. A nemzet kívánságának elég tétetett. j Tehát, hogy működésbe lépjenek, midőn a király az ország határán belül jön. Már az 1790-iki országgyűlésen a directorium a nemzet ezen jogos igényeit, jogos követeléseit figyelemben tartotta és igy azok sérelmet nem szenvedtek. Ha tehát a multat tekintjük, meggyőződhetünk, hogy a magyar királynak volt külön udvartartása s a nemzet a múlt században a pragmatiea Sanetio megkötése után mindig jogot tartott a külön udvartartáshoz, valahányszor a hazába jött a király. Ezen jogfentartásnak az 1867: XII. t.-czikk 7. §-a mintegy nyilvánulását képezte. De a nemzet életének fejlődése az 1867: XII. t.-czikk 7. §-a után megállásba, visszaesésbe jutott, mert az ezután hozott törvényes intézkedések nem felelnek meg a törvény szellemének és ellenkezésben állnak a magyar nemzet azon vágyával és törekvésével, hogy Magyarország királya, magyarokból álló udvartartás körében éljen és azoknak tanácsaival élve intézze, az ország ügyeit, (ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Tudom, hogy azt mondják erre, hiszen vannak magyarok az udvarnál. Gróf Károlyi Gábor: Báró Hoch! (De, rultség szélső balfelöl.) Ugron Gábor: Igaz, hogy vannak magyarok az udvarnál, de mit jelent az 1 Nem azt jelenti, hogy a magyar királynak külön udvartartása van, hanem csak azt, hogy a császári udvartartásból a magyarok kizárva nincsenek, mint a hogy a Bachés Sehmerling-korszakban sem voltak a magyarok kizárva a közszolgálat köréből s nem egygyen voltak ott, de előbb azoktól megkövetelték, hogy vetkőzzenek ki nemzeti érzületekből és nemzeti törekvéseiknek vágyából. (TJgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Vájjon fontos dolog-e az, hogy külön magyar udvartartása legyen a királynak vagy teljesen közömbös-e a nemzetre nézve'? Én azt tartom, hogy a nemzetre nézve igen jelentékeny fontosságú ügy ez, mert ha az a törekvésünk, a mint kell, hogy minden magyar ember törekvése legyen, hogy az uralkodó és a nemzet közt többé félreértések elő ne fordulhassanak, akkor törekvésünk kell hogy legyen az is, hogy mindazon forrásokat, melyekből az egyenetlenség áramlatai kitörtek s melyek a nemzet és a dynastia közt félreértésekre vezethetnek, egyszer és mindenkorra megszüntessük. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt pedig másként nem tehetjük, mint hogy a mi koronás királyunk környezetéből eltávolítsuk azokat, a kik nem barátaink és a mi törekvéseinknek ellenségei. Hiszen, hogy az udvar szelleme, lelkülete megfeleljen a nemz* t törekvéseinek, hogy együtt érezzenek a nemzettel, ismerjék a nemzet ezéljait s hogy azt felismerni ne akarják s félre se magyarázzák, hogy barátai legyenek a mi szellemi és közgazdasági tevékenységünk és fejlődésünknek: ez reánk nézve rendkívül nagy érdek, mert a törvényhozás egyik factorát a korona képezi és ha a koronának jelenlegi tulajdonosa mindnyájunk tiszteletét és hódolatát az ő részrehajlatlauságával ki is érdemli, törvényhozási bölcsesség az, hogy gondoskodjunk arról, hogy ki jövőben trónra kerülhet, e feltételekkel birjon és ezeknek megfelelni tudjon. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Ezt pedig csak akkor fogjuk elérni, ha az udvarban élő férfiak közt uralkodó szellem megfelel azon kívánalmaknak, melyeket egy nemzet, a mely önálló s mely saját czélt akar követni, kell hogy kitűzzön azok számára, a kik az ő legfőbb urát, koronás királyát környezik. Az az udvar nem kicsinység, hiszen mindegyre halljuk, hogy e vagy ama törekvésünk nem valósulhat, mert ellene vannak a katonai és udvari körök. (Helyeslés a szélső balon, ellenmondás jobbfelől.) S nem egyszer tapasztaljuk azt, hogy a nemzetnek törekvései és érzületei hangosan és nyíltan félremagyaráztatnak az osztrák sajtóban s a magasabb társadalmi körökben. És mi ennek az oka? Az, hogy 1867-ben, midőn a kiegyezést keresztül vitték s a magyar király udvartartását törvénybe iktatták, megNagyták az absolutismusnak két organisrnusát: magát az udvart egész szervezetében és a hadseregat (Helyeslés a szélső balon) és ott vannak férfiak, a kik az absolut idő szellemében éltek, uralkodtak és nagy hatalmat gyakoroltak, a kik még mindig kedvesen emlékeznek azon időkre és visszavágynak azok után és szivök óhajtása az udvaronczoknak mindig az az állapot, midőn az udvar gyakorolja a hatalmat, nem pedig a népek képviselő-testülete. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ha a nemzet érdekeire tekintünk, nem csak az az érdekünk, hogy az uralkodónak gondolkozása, felfogása és érzülete iránt legyünk biztosítva, hanem érdekünk az is, hogy az uralkodó házunk minden tagja azon érzület, gondolkodásmód s felfogástól legyen áthatva, a mely gondolkodásmód, felfogás és érzület összhangban van a magyar nemzet gondolkodásával, felfogásával és és törekvésénél. (Élénk helyeslés a szélső balon.) T. képviselőház! Ha az udvart közelről tekintjük,mit tapasztalunk ? Azt. hogy az uralkodóház tagjai nem növelkednek föl köziskolában, nem a társadalom ölén, hanem az udvarban élnek s azon az udvarban lévő légkör s gondolkozás át- és áthatja őket s hogy j3edig az udvar magyar irányú, magyar szellemű és követelményeinknek megfelelő legyen, ezért is érdekünkben áll, hogy az uralkodóház tagjai is azon szellem által legyenek áthatva. Hiszen nem egyszer nagyon fontos ügyekben az egész uralkodóház szokott családi tanácsot tartani és határozatokat hozni; és mivel ezenhatá-