Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-281

2íl. országos ülés november 5-én, kedden. 1889. 295 hogy ezen elvemmel keresztül nem hatolok ésigy belenyugodtam azokba a változtatásokba, a me­lyek, szívesen elismerem, meglehetősen gyökere­sek és a parlamenti ellenőrzés szempontjából meg­nyugtatók, a mennyiben a számvevőszék ezentúl köteles minden túlkiadást, vagy előirányzat nél­küli, vagy a költségvetés által előzetesen és vilá­gosan nem engedélyezett átruházáson alapuló költekezést, három hónap elteltével a minister­tanáes utján a törvényhozásnak tudomására hozni. Ez a pont megnyugtat engem a kérdésnek Ho­ránszky Nándor t. barátom által felvetett egyik oldalára nézve is. A bizottság tanácskozásai fo­lyamán magam is ragaszkodtam azon álláspont­hoz, melyet ő itt fejtegetett. De abban csakugyan igaza van a t. minister trrnak, hogy a gyakorlatból felhozott példák mind­nyájunkat meggyőztek a felől, hogy építkezések­nél az állam kára nélkül kivételt nem tenni lehe­tetlen. Akárhány példa van, a hol időjárási viszo­nyoknál, elemi csapásoknál, ezer meg ezerféle előre nem látható körülményeknél fogva lehetet­lenség az építkezési hitelt azon időszakon belül, a melyre meg lett szavazva, felhasználni; de egy­úttal annyira elhalasztani sem lehet a hitel fel­használását, hogy idő legyen, újból a törvény­hozáshoz menni és az összes alakiságokon líjból átesni. Erről számos példát hozhatna fel a t. ke­reskedelmi és közlekedési minister ur. E tekintetben tehát én kénytelen voltam bele­nyugodni és szívesen belenyugszom ma is abba, hogy a határozati javaslat ezen része elfogad­tassék. De nagyon sajnálom, hogy tisztelt barátom elállott módosítványa első részétől, melyet védtem a bizottságban és melyet fentartok most is a fel­szerelésre nézve. Minthogy tisztelt barátom elej­tette a módosítványnak ezen részét, én magam részéről azt magamévá teszem és fenntartom; mert — engedelmet kérek — vagy az van vele értve, a mit a t. pénzügy minister ur mond, hogy csakis „építkezési felszerelés, átalakítás" s akkor egészen felesleges e kifejezés, mert ez benne van az építkezésben, az átalakításban. Az, t. ház, tény, hogy bárki olvassa is el ezt a formulát, abba azt fogja belegondolni, a mit Horánszky Nándor t. ba­rátom mondott, annál is inkább, mert az utolsó időkben, költségvetésünkben egy különös szokás honosodott meg, a mennyiben a felszereléseknek ma már egész scálája van. Az egyiket nevezik fel­szerelésnek, a másikat pedig belfelszerelésnek. Meglehet azonban t. ház, hogy a technikusok, kik ezen terminusokat megszokták, tudják ezeket, de általában a közönséges nyelv szerint, a felszerelés nem confundálható az építkezéssel. Ez más. Te­szem például a vízvezeték, a csatornázás felsze­relés; a világítás is az, de ezt rendesen már akkor teszik, mikor a tulajdonképeni építkezés be van fejezve. Ha pedig felszerelés alatt azt értjük, a mi az építkezéssel kapcsolatos, akkor „a felsze­relés" nem megfelelő. Én tehát a magam részéről a módosításnak ezen részét fenntartom, mert szük­ségesnek vélem. A mi az utolsó pontot, a számviteli általános törvényt illeti, magam is belátom, hogy az fontos törvény és hogy azt elhamarkodva nem lehet a törvényhozás elé adni, de én nagyon ajánlom az igen t. minister urnak, hogy azzal sürgősen mél­tóztassék foglalkozni, mert az a sok visszaélés, a mi országszerte történik, nagy részben annak tu­lajdonítható, hogy nincs egy általánosan elfoga­dott és megállapított számviteli törvényünk. Min­den hatóságnál, minden törvényhatóságnál más­más elszámolási mód van. Sőt nemcsak a ható­ságoknál, de itt, a ministeriumoknál is annyiféle az elszámolási mód, hogy maga a határozati ja­vaslat is kénytelen volt egyik pontjába bevenni azt, hogy ezentúl, a hányszor az elszámolás tekin­tetében egyik vagy másik ministeriumnál valami változtató rendelet jelenik meg, az előzetesen közöltessék a számvevőszékkel, hogy legalább tudomással birjon róla ; mert eddig tényleg ugy volt, hogy maga a számvevőszék sem tudta, hogy milyen számviteli rendszer uralkodik egyik vagy másik ministeriumnál. A számviteli törvénynek szüksége mindenütt el van ismerve, annál inkább el kell ezt ismerni nálunk. Oly országban, mint Francziaország, a hol a számvevőszék nemcsak a ministeriumokat, hanem az összes praefecturák és az összes ható­ságok számvitelét is átvizsgálja és megállapítja, van kezességünk a számvevőszék ellenőrzésében; de nálunk, a hol ez nincs így, az egyetlen garantia a belügyministerium, mely controlirozhat és oda­hatni képes, hogy a számvitelbe egyöntetűség ho­zassék be. (ügy van! szélső balfelöl.) Ennyit, tartottam kötelességemnek ez alka­lommal felhozni. A javaslathoz egyébiránt magam is hozzájárultam ; azt tehát általánosságban elfo­gadom. Elnök l T. ház! Szólásra senki sincs fel­jegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. (Helyeslés jóbbfelöl.) Maga a határozati javaslat a maga egészében nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a bizottság szövegezése szerint elfogad­tatik. A határozati javaslat egyes pontjaira nézve azonban két rendbeli módosítás terjesztetett be, még pedig Horánszky Nándor képviselő ur által. Ezek elsejét Horánszky Nándor képviselő ur elejtvén, az csak az által vált ismét a ház hatá­rozatának tárgyává, hogy azt Helfy Ignácz kép­viselő ur magáévá tette. Az első és második bekezdés senki által sem

Next

/
Thumbnails
Contents