Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-281

281. országos ülés november 5-én, kedden 1880. 293 javaslata, melyet épen azért, mert szakkérdésről volt szó, a kormány is magáévá tettMiről van szó ezen első pontban, mely ellen Horánszky Nándor képviselő ur felszólalt? Arról, hogy mivel bizonyos építkezési hiteleket merőben lehetetlen azon évben felhasználni, melyben engedélyeztetnek, vagyis ugyanazon számadási évben nem bonyolíthatók le az építkezések és azokkal összekötött munkálatok, mód találtassák arra, hogy ezen hitelek későbben felhasználhatók legyenek. A kérdés csak az, hogy ezen mód egyrészről összhangban legyen számviteli rendszeriinkkel, másrészről a törvényhozásnak budgetjoga megóvassék és az államszámvevőszéknek ezen hitelek felhasználására kellő befolyás engedtessék, e mellett azonban ne történhessék meg az, hogy ezen hitelek azután határozatlan időre, hosszú évek sorára kiterjesztessenek, hanem lehetőleg rövid idő alatt ugy, mint a t. képviselő ur is kívánja, legyen abban a helyzetben a törvényhozás, hogy a kellő bírálatot gyakorolhassa. Mi az állapot ma? Épen azért, miután szorosan véve a mi számviteli rendszerünk szerint, tulajdonképen azon évben lehetne csak a hiteleket felhasználni, a melyben engedélyeztettek: ezen ma fennálló szabályon ugy könnyített a praxis, hogy 1875 ben egy ministertanácsi határozat hozatott, a mely megengedi, hogy építési hitelek, ha azon évben, a melyben engedélyeztettek, fel nem használhatók, illetőleg a pótkezelési időszak végéig, márczius 31-ig fel nem használtattak, azok forma szerint utalványoztassanak ki, külön tartassanak evidentiában és későbbi felhasználásuk csakis a valósággal érvényesített kereseti kimutatások, szóval a végleges számadási okmányok alapján történhessék, A mai rendszernek az a hibája, hogy először nem gondoskodik kellőleg arról, hogy azon hitelek, melyek így használtatnak fel. megfelelő evidentiában tartassanak, másodszor, hogy a felhasználás ideje korlátozva nincs. Nem fordult ugyan elő a praxisban, de megvan a jogi lehetőség, hogy nem a tárgyévet követő első vagy második évben, hanem esetleg 10 év múlva fog a hitel felhasználtatni. Ezen hiányon segít a javaslat a tekintetben, hogy először is ezen hiteleket külön nyilvántartatni rendeli. Nyilvántartatnak az utalványozó hatóságnál, a számvevőségnél és nyilván tartatnak a számvevőszéknél; valahányszor ezekre utalványozás történik, épen ugy evidentiában tartatik az utalványozás, mintha folyó kiadásra történnék s ezen hitelek a törvényhozásnak tudomására hozatnak. A javaslat az idő tekintetében elrendeli, hogy a tárgyévet követő egy év alatt használhatók fel rendszerint a hitelek, de felhasználhatók még a további évben is. Itt a különbség köztünk és Horánszky t. képviselő ur között. Megengedem, hogy ugyanazon joggal mondhatja valaki, hogy nem három, hanem csak két évet engedjünk ezen hitelek felhasználására. Ez rigorosusabb eljárás, de elvi eltérés nincs köztünk. Én épen ezért nem is egy elvi ellentétből' derivált argumentumot kívánok felhozni a javaslat mellett, hanem egyszerűen azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogy miután a praxis azt mutatja, hogy a legszorgalmasabb eljárás mellett is gyakran fordul elő az az eset, hogy az építkezések csakis a tárgyévet követő második évben gombolyíthatók le véglegesen, az időnek röviden való megszabása esetleg még azon vi szélylyel is járhat, hogy épen azért, hogy az a hitel felhasználtassák a rendelkezésre álló időn belü^ talán nem oly rigorositás fogna helyet az érvényesítésnél, mintha a megfelelő idő rendelkezésre állana. Miután a szaktanácskozás folyamán gyakorlati példákkal illustrálták azt, hogy igenis fordulnak elő a praxisban ilyen esetek, mi a praxis ezen követelményét a zárszámadás és számviteli rendszer berendezésével összeegyeztetni kívántuk, azért ajánlottuk a három évi felhasználási időtartamot. Mindazonáltal, hogy a lehető ellenőrzést mégis foganatosítsuk, azt, a mit a t. képviselő ur kivan, hogy tudniillik a törvényhozás ne évek múlva, hanem már a tárgyévet követő esztendőben tudomásával birjon ezen hitelek miként való felhasználásáról, nem ugy érvényesítettük, mint ő kívánta, hogy a második évre szoríttassák a hitel fölhasználása, hanem azt mondjuk, hogy rendszerint a tárgyévet követő esztendő alatt használható fel a hitel, de ha fel nem használtatik, akkor a második esztendő alatt a zárszámadás előterjesztésekor köteles a kormány ezt indokolni, hogy a törvényhozás a második évben már tudomásával birjon annak, hogy miért nem használta fel a kormány a hitelt s miért kívánja azt a harmadik évben felhasználni. Itt elvi differentia nem forog fenn. A különbség közöttünk az. hogy a t. képviselő ur egész mereven kívánja az elv alkalmazását, mi pedig a praxis követelményének megfelelőkig ilyen latitude-del kívánjuk azt alkalmazni; de ugyanakkor biztosítékokról is gondoskodunk, a melyek a törvényhozás ellenőrzését lehetővé és hatályossá teszik. A mi a másik kérdést illeti, hogy tudniillik a határozati javaslat harmadik bekezdéséből ezen szavak „felszerelési hitelek' kiNagyassanak, bocsánatot kérek, ezt a kiNagyást nem tartanám indokoltnak. Nem tartanám pedig indokoltnak annyiban, a mennyiben tudjuk azt, hogy a felszerelések rendszerint az építkezési hitelnek kiegészítő részét képezik; gyakran el sem lehet azokat különíteni; azt sem tudhatjuk gyakran, hogy mi az építkezés és mi a felszerelés az épületnél. Tehát mit kellett tennünk? Az építkezési