Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-278
278 278. országos illés október 28-án, hétfőn. 1889. hogy „a közutak építési és fentartási költségére" szavaztatik meg ezen két százalék: de a közutak fentartása nem tartozik a közmunkák tanácsához. Tehát a két százaléknyi adó nem fordittatik a közutakra ; hanem a közmunkák tanácsa által egyéb fővárosi czélokra és igy az utak fentartásáról voltaképen gondoskodva ezzel nincs. De igenis gondoskodva van arról, hogy e két százalékkal az eddiginél nagyobb teher háruljon a polgárokra, mert idáig a kirovás, mely közmunkaváltság czímén szedetett be 10Ü.000 forintot tett ki. Ennek nehéz behajtása folytán azonban 70—80.000 forint volt azon összeg, mely évenkint ezen czímen befolyt. A kétszázalékos adó, a mostani adókivetési módszer szerint 134.000 és egynéhány forintra rúg, tehát egynéhány ezer forinttal többre, mint a mennyit jelenleg az állam az utakra fordít, csakhogy nem a közmunkatanács, hanem az állam fizeti ez összeget útfentartásra ég ez a különbség. Ha már most a törvényjavaslat ugy volna értendő, hogy ezen 2% ezen utak fentartására fordítandó : akkor elesik a jövedelem a közmunkatanács egyéb czéljaitól. Szóval ez egészen homályos, mert ha nem közutakra fordittatik ezen összeg, miért van ez a törvényben? ha pedig igen, akkor elvesztette a közmunkák tanácsa. Ez gondolom, igen világos. De még egy más különösség is van ezen szakaszban. Az tudniillik, hogy mig jelenleg csak 10 frt 50 kr. —-ugy gondolom — a maximum, mely közmunkaváltságban fizettetik, a 2°/°-os adó igen nagy összegekre rúghat, nevezetesen a régi, már jelenleg is túlterhelt házaknak tulajdonosainál, miglen az új és adómentes házak, melyek a legnagyobb tőkéket képviselik és a közmunkaváltság alól kivéve nem voltak, jövőre nézve ezeu adótól mentve maradnak, a mi azzal a sokszor hangoztatott egyforma megadóztatási elvvel homlokegyenest ellenkezik. Továbbá a zárhatározatok első pontjában Kúnondatik az egész országra vonatkozólag az, hogy az adómentes gyárak nem fizetik az útadót. De Budapesten, hol a gyárak a legnagyobb contingenssel járulnak ahhoz, hogy az utak romlanak, ha e gyárak kivétetnek, ugy ebből a legnagyobb aránytalanság következik, mert a régi házak és régi gyárak a legnagyobb mértékben s nem többé 10 frt 50 krral, hanem 200 vagy több írttal is fognak megterheltetni, az új gyárak és paloták pedig semmivel. Ezek a törvénynek minden esetre vagy hiányai, vagy nem elég világos szövegezésének lehetnek eredményei. Egy másik hiánya ugyanennek, a melyre azonban most visszatérni nem akarok, a napszámosok megadóztatása, a melyre vonatkozólag már a múltkor felszólaltam. Mert mindazon költségek, a melyek a napszámosok evidentiában tartása és a fizetések behajtása körül felmerülnek, nem az államot, hanem a fővárost fogják terhelni s ezen bajok és költségek a városra hárittatnak a nélkül, hogy annak abból egy rézgarasnyi haszna volna. Még más szervezeti hibák is vannak. Azt mondja ugyanis a 155. §. második bekezdése, hogy a fővárosi közutak építése és fentartása stb. az 1872-iki törvény értelmében tárgyalandók. Ezen eljárás ellen semmi elvi kifogásom. Mert, a hol másutt az alispán intézkedik, természetes, j hogy itt a polgármesternek kell intézkednie. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy az eddigi eljárás szerint a polgármesternek semmiféle közbelépése műszaki dolgokban nem volt, hanem a mérnöki hivatal, a tanács és a közmunkatanács intézkedett az ilyen ügyekben. Most még egy új fórum jön közbe s ez által egy pár heti mulasztás lesz minden építkezésnél. Ezt azonban csak mellékesen érintem s elvi jelentőséget nem tulajdonítok neki. De igenis elvi jelentőséget látok ezen czím. ! végső 157-dik és 158-dik szakaszában. Előbbi igy j szól: „a kereskedelemügyi ministernek főfeliigyej leti és szükség esetén intézkedési joga a magyar királyi belügyministerrel egyetértőleg a fővárosi közutakra nézve fentartatik". Mi értelme van ennek, t. ház, ha van annak a ministernek valami | joga, akkor azt a törvényben fentartani felesleges, I ha pedig nincs, miért arrogál magának intézkedési hatalmat? Nem szeretem a törvényben az általánosságokat, a melyek vagy nem mondanak semmit, vagy mindenféle magyarázatot engednek meg. Arról szó sem lehet, hogy a minister jogkörével I ne élhessen, de arról igenis lehet és van szó, 1 hogy ezen mondás: „szükség esetén intézkedési joga stb." egy ministerium részére discretionális jognak törvénybe való iktatása. Mert, hogy mikor lesz szükség intézkedni, mire nézve kell neki intézkedni s mikép fog intézkedni, azt ő maga határozza meg s bármiként idézkecljék is, mindig arra fog hivatkozni, hogy neki a törvény erre jogot ad. Ez a ministeri jogkör oly felesleges megerősítése, a melyet én őszintén szólva, az alkotmányosságnak, a jogállamnak elveibe ütközőnek találom s nem kevésbé olyannak találom a következő szakaszt, mely igy szól: „ A főváros területén előforduló útrendőrségi kihágásra nézve a magyar királyi belügyminister a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg szabályrendeletileg intézkedik". T. ház ! Én útrendőri kihágások és egyéb kihágások közt lényeges különbséget nem látok. Mindezen kihágások a delictumokhoz tartoznak és mint ilyenek a birói eljárás alá esnek, mint delictumok törvénykezési intézkedéseknek képezik természetes tárgyait. Tudom én azt, hogy vannak szabályrendeletek, a melyek törvényhatóságok által hozatnak és a melyek kihágásokat statuálnak és ezek elbírálásánál irányadóul szolgálnak. De
