Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-278
278. országos ülés ott (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a Vili. fejeset czímét, a 152, és 153. szakaszokat, továbbá a IV. rész czímét, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 154. §-t). Báró Kaas Ivor: Szívesen elismerem, hogy a reeonstruált kormány (Halijuk! Halljuk!) Budapest főváros hatósága iránt több előzékenységet tanúsít s nagyobb jóindulattal viseltetik, mint a milyenhez eddig részéről szokva volt. A belügyininisterium, melynek idáig hatalmában voltunk s melytől jövőnk és javunk függött, igen lényegesen megváltoztatta irántunk viselt érzelmeit. A mi a kereskedelmi minister urat illeti, kitől jövőnket várjuk, (Halljuk! Haljuk!) engedjék meg t. barátaim ez oldalról, hogy a helyi érdekek szempontjából kijelentsem, hogy a jelenlegi kereskedelmi minister ur Budapest főváros javára és érdekében igen nagy és fontos dolgokat mi veit. Beőthy Ákos (közbeszól): Szolgáljunk egy kis ezukrosvizzel! B. Kaas Ivor: Csak említem a zónatarifát, a vicinális vasutakat, a körvasutat, a villamos vasutakat. Ezeket azért emelem ki, hogy a minister ur lássa, ha tetszik, hogy mi tárgyilagosan megbíráljuk és méltányoljuk azon tetteit, melyeket közérdekben hasznosakat mívelt. Áttérve e j'avaslatnak Budapest fővárosának közutairól szóló fejezetére, constatálom, hogy már azon tényben, hogy ő Budapest közutairól különösen intézkedik, már evvel bizonyos jóindulatot tanúsít. Hozzáteszem még azt, hogy a tárgyalások folyamán is volt azon nem épen szokásos figyelemmel, hogy Budapest főváros polgármesterét, nem ugyan mint hatóságot, hanem mint egyént. meghívta enquéte-jére és véleményét e fejezet szerkesztésénél kikérte. Ennek következtében e fejezet ellen nem sok és nem lényeges kifogásaim vannak a dolog practicumára vonatkozólag, de megengedi a t. minister ur, hogy ha constatálom, hogy az a kritika, a melyet a meghívott polgármester a kormány hatóságával szemben e törvényjavaslat fogalmazásánál gyakorolt, talán még sem volt annyira elégséges, vagy mondjuk, annyira kölcsönös, hogy némely hézagot a törvényben ne Nagyjon. A t. minister ur, midőn e javaslatot készítette, abból az elvből indult ki, hogy azon állapot, a mely jelenleg Budapesten fennáll, lényegében változatlanul fentartassék s ez ellen nekünk kifogásunk nincs; mert hiszen azon közutak, a melyekről itt szó van, jó karban tartatnak fenn és pedig ugy azok, melyek községi kezelésben vannak, valamint azok, melyek államilag kezeltetnek; Sber 28-án, hétfőn. 1883. 377 hanem a törvények szövege még is mindenütt bizonyos latitude-öt enged a kormánynak, oly teljhatalmakat ruház aministerre, melyek a fővárosra nézve aggályokat szülhetnek, ha a minister nem biztosít bennünket a fővárosra vonatkozó intentiójának — nem mondom tisztaságáról — hanem jövőre is jóindulatáról. Midőn a törvény 154. § a, hivatkozva az 5. §-ra, elrendeli, hogy a minister az államilag kezelt közutat átadhatja a városnak, viszont a város által kezelt közutakat kiveheti a város kezeléséből, a miről a 157. §. szerint különösen intézkedhet: ezzel a törvény minden rendelkezései ki vannak emelve a törvény minőségéből és tisztán a kereskedelmi minister belátásától tétetnek függővé, Hogy ez mit jelent a fővárosra nézve, azt a t minister ur nagyon jól tudja, de tudjuk mi is. Azon utak, melyek a főváros határában az állam által kezeltetnek, a következők : a soroksári út 3.500 méter, akerepesi út 5.700 méter, az újpesti út 4.180 méter, a budai bécsi út 4.850 méter, a székcsfejérvári út 3.200 méter, összesen tehát 21.270 méter hosszúságban állapittatik meg. Mibe kerül ezeknek fentartása? A városi fentartási költségeket veszem alapul, mert, hogy az állam mennyit költ, nem tudom: de minthogy az utak méretei azonosok a városi utakéval és a fedezésre használt anyag is azonos, a különbség nem lehet lényeges. A soroksáriút évi fentartási díja 50.700 frt, a kerepesié 33.600, az újpestié 24.700, a budabécsié 12.000, a fehérvárié 9.400, összesen 1 30.500 frt. Mi történhetik, ha a minister ur — ez vagy más — a törvényjavaslat felhatalmazása folytán azt mondja: én ez utakat a városnak átadom, tessék azokat kezelni. Az, hogy a fuvaros budgetje 130.000 írttal emelkedik. Ott van ugyan az 5. §., mely az állam hozzájárulásáról szól; csakhogy ez nem kötelező és a hozzájárulás mértékét nem a főváros határozza meg. Sehol sincs megmondva, hogy ha az állam ez utakat a városnak átadná, tartoznék azzal a 130.000 írttal, melybe fentartásuk ma kerül, a várost segélyezni, adhat többet is, kevesebbet is. Ez bizonyos tekintetben aggasztó, mert nem szabatos. Hasonló módon szabatosság hiányában szenvednek az utak fentartására való pénzekre vonatkozó intézkedések, a mi a fővárosra nézve még aggasztóbb. Ugyanis eddig a kövezeti vámokat fordítják a saját kezelés alatti városi közutakra, ez igy megmarad, ebbe természetesen belenyugszom: de egy másik része a közúti jövedelmeknek a 155-ik §-ban az egyenes adók két százalékában állapittatik meg. Ezen adó a fővárosi pénzalapba lesz szállítandó, melyet a közmunkák tanácsa kezel. A jelenlegi közmunkaváltság is oda szállíttatik és igy látszólag ebben semmi újítás, semmi megterheltetés nincs; tényleg azonban van, mert már az is különös, hogy itt a 155. §. elején az van mondva,
