Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-278

278. országos ülés október 28-án, hétfőn. 1889. 265 hatáskörét igyekszik szaporítani. Részemről a parlament jogaiból kevesebbet volnék hajlandó engedni g ezért jobban szeretném meghatározni, a b) pont alatt a kivételeket. A mínister önkényétől függő munieipalis határozatok helyett a minister önkényétől nem függő országgyűlési megállapodásokat szeretnék és pedig elvi szempontból. (Ralijuk !) Az érdek, a mire Kiss Albert t. képviselőtársam mutatott, rendkívül fontos, mert a nemzetnek aránylag legkiválóbb ügyében fáradó osztályt érinti, mivel a népnevelés a jövő müveitségnek alapja. (Igaz ! Ugy van ! a szélső haloldalon.) Azon osztályt, mely eddig a legtöbb munieipiumban kivételnek örvendett és a melybe a néptanítók tartoznak, nem szólva a papokról, az írókról és művészekről, a kik szintén szellemi munkások, ezen szakasz nem veszi ki a közmunka adó alól. Ezek kivétel nélkül tartoznak ezt az adót fizetni, holott a katonatiszteknek még családjai is élvezik a mentességet. Ez az az elvi kérdés, a mire rámutatok. Itten a kaszárnya-állam mutatkozik, a szellemi munkások hátrányára. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Kivétetnek a katonák, de sújtatnak azok, kik polgári téren működnek, habár ez utóbbiak sokkal mostohább helyzetben vannak és kevesebb anyagi előnyökben részesülnek, mint Marsnak monarchiánkban különben is nagy kedvezményekkel biró fiai. Természetes, hogy a fegyveres erőhöz és a csendőrséghez tartozó tényleges szolgálatban lévő személyek a közmunka alól felmentendők. Ezt az intézkedést nem támadom meg, de itt vannak ezeknek családjai. (Halljuk! Halljuk!) Tegyük fel, hogy 3—4 tizennyolcz éven felüli fia van valamely generálisnak vagy ezredesnek. En nem tudom, miért ne róhatna le ezen kedvező anyagi helyzetben levő katona munkabíró fiai után a közmunkát épen ugy, mint a hogy megfizeti a tanár vagy néptanító. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. 3i tényleges szolgálatban álló tiszteknek családtagjaira ezen kedvezményt nem óhajtom kiterjeszteni. Ez áll a tartalékos tisztekre annyival inkább, mert egy tartalékos tiszt : Tóth Ernő t. képviselőtársam kijelentette, hogy ő nem is óhajt ezen kedvezménynyel élni. (Közbeszólás: A tartalékosok nem tartoznak ide!) Engedelmet kérek, a szöveg annyira homályos, hogy a tartalékos, vagyis a tényleges szolgálatban nem álló tiszteket is ide kell érteni. Minthogy pedig a szövegezés nemcsak nem szerencsés, hanem fogyatékos: ez confnsiókra adhat alkalmat. Az egyik törvényhatóság ki fogja róni az adót. a másik nem. Felhozok egy esetet is; kicsi dolog az egész, de megérdemli a figyelmet. Sajnálom, hogy itt nincs Jókai t. képviselő ur, mert épen az ő kerületében, Kassán történt a dolog. (HallKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XIII. KÖTET. juh!) Kassa is, mint némely más zárt városa az országnak, pl. Budapest, Pozuony, Temesvár, stb. újabban behozta az ebadót. Kassán a polgárság zúgolódás nélkül fogadta, de a katonatisztek nem akarták fizetni, azt állítva, hogy a császári és királyi, valamint a magyar királyi ebek ingyen ugathathatnak. (Derültség és mozgás.) Megfelebbezték a városi tanács határozatát s a honvédelmi minister, a kihez az ügy került, kimondta, hogy Kassa városa nem parancsol a katonatiszteknek. Ilyenformán Kassán a civil ember kutyája fizet, a katonatiszt kutyája pedig nem fizet adót. (Derültség.) Pozsony városában nem apelláltak a katonák e határozat ellen; ott tehát a katonatisztek kutyája is fizet adót. Tehát az egyik municipium határozatát megfelebbezik és a minister ur a katonaságot felmenti az adó alól, a másikban nem felebbezik meg és ott fizetik. A concessiókat a katonai osztály mindenütt kizsákmányolja és a kormány minden téren hajlandó is neki azokat megadni. Még a propellereknél is olcsóbb jegyük van, a mit persze a kormány közbenjárására adtak meg nekik. Már most, ha ennyi kedvezményt adnak a katonai osztálynak, sőt a katonák felnőtt családtagjainak is, nagy méltánytalanság volna a 300 frtos fizetésű szegény néptanítótól megkövetelni a közmunkaváltság-adót. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar nemzet létkérdése a néptanítókon fordul meg, azoktól függ jövőnk. Miért tegyük úgyis sanyarú helyzetüket még sanyarúbbá az által, hogy megfizettetjük velők ezt az adót is, mely alól eddig ki voltak véve (Helyeslés balfelől) és hogy ezentúl csak oly törvényhatóság területén ne kelljen azt megfizetniök, mely irántuk jóindulattal viseltetik s mely iránt a minister is van annyi jóindulattal, hogy helybenNagyja az arra vonatkozó határozatát ? En ebben a kaszárnya-állam oly prononcirozott jelét látom, melyet hallgatással nem mellőzhettem. A tényleges szolgálatban levő tisztekre nézve nem teszek kifogást; az ellen sem szólok — bár egészen helyeselni nem tudom — a mit Bolgár t. képviselő ur a nyugdíjasokra nézve proponált, mert elvégre azok is megérdemelnek bizonyos kíméletet. De a tartalékos tisztek, a tisztek családjára nem terjeszthetem ki a kivételt. Barross Gábor kereskedelemügyi minister: Nem is terjed ki ily értelemben. Thaly Kálmán: Hiába mond ellent a minister ur; tudom én, hogy mit beszélek. Itt ez áll: „azok családai". Ez magyarán van mondva. A törvény továbbá azt mondja: azok 18 évet betöltött fiai; tehát ha a katonatisztnek 6 fia van 18 éven felül, mind mentes lesz a közmunkaadó alól. Ha rosszul érteni e szakaszt, mások is lehetnek és lesznek is, a kik rosszul fogják érteni. (Ugy van! a szélső balon.) így tehát, ennyi sok bajban leledzvén e szakasz és ennyi sok mó84