Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

2(3 2G0. országos ülés jnnins 4-én, kedden. 1889. ülünk, mert részint leplezve, részint leplezetlenül jóhiszeműségünk is kétségbe vonatott — nem akarok a hazafiságnak azon monopóliumáról szólani, a melyet önök (a szélső baloldalra mutat) a maguk részére vindieálnak, hanem csak azt jegyzem meg. hogy parlamentáris vita folyamán meg lehet kívánni, hogy a jóhiszeműséget senkitől, de legkevésbé egy párttól, sem közvetve, sem közvetlenül, sem leplezve, sem leplezetlenül, senki meg ne tagadja, a ki azt 'mondja, hogy a parlamentarismusnak a hive. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én Herman Ottó t. képviselőtársam ellenében, a ki e házban azt hangsúlyozta, hogy ő ezreket tud, a kiket a mai viszonyok tartanak vissza a politikai élettől, ezrekre ugyan nem, de igen sokakra, még pedig a nemzet legjobbjaira tudnék hivatkozni, a kiket nem a mai viszonyok, hanem az említett modor tart vissza a politikában való részvételtől. De bocsásson meg a t. képviselő ur, ne marasztaljon el bennünket oly eredendő bűnben, a mely egy újabb megváltót tenne szükségessé s azt, hogy a ministerelnök innen elmenjen. Méltóztassék elhinni s talán a képviselő ur maga is azon nézetben van, hogy ha a ministerelnök elmenne, bizonyosan találnának mást, a kit meneszteni akarnának és a menesztéseknek sem hossza, sem véffe nem fogna lenni. (Helyeslés jobbfelől.) Én nem tartom feladatomnak azt, hogy a különben is éles vitát bármely irányban még inkább elmérgesítsem; ismétlem, csak állásomból folyó kötelességemnél fogva szólalok fel, hogy constatáljam, hogy távolról sem áll a túloldalról egyik képviseli! által felhozott azon vád, mintha az adóbehajtások nálunk oly tűrhetetlen szigorral foganftosittatnának, hogy az a kis financiális eredmény, melyet elismernek, tisztán ennek rovására lenne irható. Ha nézzük, t. ház, az adóvégrehajtásokat és az ezekre fordított költségeket, azon tapasztalatra fogunk jutni, hogy a költségeknek nem növekedése, hanem apadása mutatkozik. Ez pedig nem a mellett szól, hogy az adóvégrehajtások fokozódnak, hanem a mellett, hogy azoknak enyhébb modorban való keresztülvitele daczára is az adók pontosabban folynak be az állampénztárba. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem Nagyhatom továbbá észrevétel nélkül, mert esetleg másutt visszhangra találhatna azok körében, a kik nem nagy barátaink, mintha a költségvetési törvény csak egy ügyes, mesterkélt számcsoportosítás lenne. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, hogy a ki foglalkozott az államháztartásoknak contirozásával, annak el kell ismernie azt, hogy a kereskedelmi tényező államháztartásunk contirozáí-'ában a legkisebb szerepre van szorítva. És én, t. ház, mernék utalni akár Olaszországra, akár pedig más államokra, hogy méltóztassék megnézni azoknak számviteli rendszerét, méltóztassék azután költségvetésünket és zárszámadásainkat azon alapokra fektetni és merem mondani, hogy akkor a hiánynak még csak nyoma sem lesz költségvetésünkben és zárszámadásainkban. (Ugy van ! jobbfelől.) Ily tényekkel szemben, midőn egy kormány változatlanul fentartja behozott contirozási rendszerét és a midőn ezen rendszer fentartäsa mellett kiteszi magát azon szemrehányásnak, hogy eredményeket felmutatni nem tud, annyi legalább is jogosult, hogy észrevétel nélkül ne Nagyaték az, hogy a költségvetési törvény mesterkélt, ügyes számcsoportosítás. (Helyeslés jobbfelől.) A Holló képviselő ur által felhozottakra is kénytelen vagyok néhány észrevételt tenni, a mennyiben ő a közelmúltban, a néhány évvel ezelőtt lefolyt eseményekkel szemben azt állította, hogy mi az adókat akkor emeltük, mikor a gabnaárak hanyatlása állott elő. Engedelmet kérek, de én hivatkozni vagyok bátor a t. képviselő urak emlékezetére, hogy vájjon a gabnaárak hanyatlása nem jutott-e kifejezésre a földadó katasterben, vájjon a korábban 30 millióval contingentált összeg nem lett-e épen ezen az alapon 4 millióval reducálva ? Ily tényekkel szemben azt mondani, hogy a gabnaárak hanyatlásával egyidejűleg emeltetett a földadó is, nem felel meg a históriai igazságnak. (Ugy van! jobbfelől) De még egy gazdaságilag téves állítását vagyok kénytelen a t. képviselő urnak rectificálni. (Halljuk! Halljuk!) Ez az állítás pedig az, mely a gabona árhanyatlására vonatkozik, midőn a képviselő ur azt igyekszik kimutatni, hogy a berlini és a bécsi tőzsdejegyzések közt4 forintnyi különbözet van. Nekem ugyan a mai tőzsdei adatok nem állanak rendelkezésemre, de én annyit tudok, hogy a különbözet a mi papirpénzünkre átszámítva nem Bécs és Berlin, hanem Budapest és Berlin közt csak 3 forint szokott lenni s nem 4 forint. Ezt Bécsre reducálva, miután az árkülönbözet Bécs és Budapest közt 80 krajezár, a különbözet 2 forint 20 krajezár, tehát körülbelül fele annak, a mit a képviselő ur mond. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur a márkát összetévesztette a forinttal, mert négy márka különbözetet én is elismerek. Miből áll-e különbözet? Először három márka a vám, másodszor két-három márka a szállítás. Ha a t. képviselő ur e tényezőket összeadja, arra a következésre fog jutni, hogy az a német vámemelés nem kizárólag a mi gabonaárainkra hatott vissza, hanem visszahatott arra is, hogy NémeTörszágban a gabona ára emelkedett. Én nem tartom alaposnak azon panaszokat, melyeket a vámemelés folytán a német socialisták felhoztak az ottani életviszonyok drágulása tekintetében;