Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

260. országos ülés Június 4-én, kedden. 1889. gj de annyit elismerek és ezt elismerik a porosz agráriusok is, hogy a vámok emelkedése nem kizárólag az importáló államok árainak csökkentésére, hanem a belélet drágulására is visszahat. Ezt kívántam az igazság érdekében constatálni. De constatálnom kell azt is, hogy a kormány tevékenységét nem a szerint lehet megítélni, hogy a gabonaárakban emelkedés, vagy hanyatlás álbe elő, mert hisz a t. képviselő ur nem a mi érdemünknek tudná be, ha bármely körülmény folytán roppant hausse állna be a gabonatőzsdén. A megítélés mértéke arra szorítkozik, hogy a kormány megtett-e mindent, hogy az árhanyatlások a gazdaságra visszahatással ne legyenek és e visszahatás, ha megvan, lehetőleg enyhittessék, És azt hiszem, ki a közelmúlt történetét figyelmen kívül nem Nagyja s tudja, hogy azelőtt egyetlen külföldi közvetlen relatiónk nem volt, most pedig öt ily relatiót teremtettünk; a ki figyelembe veszi,hogy a közlekedési kormány kellő gondot fordított arra, hogy idejekorán és azonnal exportálható legyen a gabona és igy azon előnyünk is kizsákmányolható legyen, hogy elsők jelenjünk meg a piaczon, el fogja ismerni, hogy az általános gazdasági válság ama visszahatásával szemben, mely az árcsökkenésben nyilvánul, a kormány megtett minden lehetőt. (Élénk helyeslés jobb/elöl.) De, t. ház, nem érezhetem magamat hivatva, mai politikai pályám rövid tartamánál fogva sem, hogy az elmúlt 15 év politikai igazolójául szegődjem. Én, ki ez időszakból politikai részt magamnak nem követelhetek, talán az érdektelenség legtisztább tárgyilagosságával vonhatom le a tanulságot a lefolyt egész időszakról. Én, kit ez időszakhoz csak az a legbensőbb meggyőződésen alapuló tudat fűz, hogy nemzetem anyagi és szellemi jóléte az alatt fejlődött és consolidálódott, talán az érdekeltség minden színezete nélkül vonhatom le következtetéseimet. De ha e következtetéseket szembeállítom azon állításokkal, melyek a túloldali szónokok ajkain tegnap és ma elhangzottak, ha nem egyes kicsinyes, múló jelenségekből akarom megítélni a nemzet életét, azon következtetésre jutok, hogy önök az ítélet levonásával szem elől tévesztik a nemzet fejlődésének legnagyobb alakulásait. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Önök a mai Magyarországot nem annyira a 14 év előtti Magyarországgal hasonlítják össze, hanem azzal, melyet képzehnök állít önök elé; önök a mai viszonyokat nem az akkoriakkal hasonlítják össze, hanem azon mindnyájunk által óhajtott viszonyokkal, melyeket puszta vágyódás létesíteni soha sem fog, hanem csak a megkezdett alapon való következetes tovamunkálódás. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Önök elfelejtik a 15 esztendő előtti Magyarországot. (Zaj és ellenmondás a bál- és szélső balfelöl.) önök, uraim, elfeledik azt a Magyarországot, melyben a nemzetiségek nemcsak egyéniségük elismerését követelték, hanem a territoriális széttagoltságra is igényt támasztottak. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Önök elfeledik azt a Magyarországot, mely saját kebelén belül minduntalan intézkedéseket volt kénytelen tenni saját államiságának biztosított elismerése czéljából s elfeledik azt, hogy ennek az államiságnak ma az őt megillető szerepe van az európai concerldien. (Igaz! ügy van! jobbfelől. Zaj szélső balfelö'.) Önök kifogásolják most is Bosnia occupatiőját. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Ám kifogásolják, t. uraim, de azután ne feledjék el azt a positiót, melyet ez áltü elfoglaltunk ; (Zaj bal- és szélső balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelől) ne feledjék el a 1 5 év előtti állapotot, midőn a keleti kérdés itt az ország határán belül kezdett lejátszódni és a menekültek ezreit költséges segélyezések árán voltunk kénytelenek eltartani. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Önök kifogásolják, t. uraim, a mi culturalis fejlődésünket, azt a culturalis fejlődést, a mely iránt a cultusministeri költségvetés tárgyalása alkalmával önök is mindig nagy elismeréssel nyilatkoztak. Kifogásolták tegnap a népnevelést és annak extensiv fejlesztésére fektették a súlypontot, de figyelmen kivül Nagyták intensiv előhaladását. Figyelmen kivül Nagyták, hogy európai színvonalra emeltük középiskoláinkat és a felső oktatást, figyelmen kivül Nagyták azt, hogy az utóbbi, mondjuk 10 esztendő folyamán egész technicus iskola, egész orvosi iskola képződött és hogy azon nagy összegek, melyek ezelőtt technicai művekért, orvosi tanácsért a külföldre vándoroltak, de melyek természetesen nem fordulnak elő Holló képviselő ur vámkimutatásaiban, (Derültség jobbfelöl) ma az országban maradnak. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Engedelmet kérek, t. ház, én csakis a financiális haladást kívánom jelezni. Vájjon azelőtt 10—15 esztendővel azt értették-e financiális rendezés alatt, amit ma értünk alatta? Akkor, t. ház, egy 15 3 millió forintnyi kölcsön oly súlyként nehezedett vállainkra, hogy az ebből eredhető bajok elhárítását elégségesnek tartották politikai pártok egyesülésére. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Akkor, t. ház, egy nagyobb elemi csapás hosszú időre képes volt megakasztani az ország financiáinak következetes és tervszerű fejlesztését; akkor, t, ház, a legmesszebb menő vágyódások azok voltak, hogy rendes szükségleteinket fedezhessük rendes bevételekkel ; de arra gondolni sem mert senki, hogy akkor, midőn az állami élet a gazdasági tevékenységnek oly kis körére kell, hogy kiterjedjen, ez is az államháztartás keretébe legyen vonható. A vasutakra, a vizszabályozásokra és más, időközben megoldott kérdésekre csak egyszerűen rámutatok. Vájjon, t. ház, el meri e valaki mondani, hogy ma is ugyanazon mérték szerint ítéljük meg közállapotainkat, mint megítéltük akkor? Én azt hiszem, ma a mérték sokkal