Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-260
260. országos ülés jun De hát ki parancsolta reánk, hogy mi ezt a két tartományt elfoglaljuk? Nem helytelenítette ezt maga a többség? Hát ezt is azután mentségül hozzák fel, mikor előre tudhatták, hogy ez pénzügyeink rendbehozását évekre és évekre lehetetlenné fogja tenni. (Helyeslés. Ugy van/ a szélső halóidalon.) A választási visszaélésekre térve át, azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy 67-ben és 72-ben még nagyobb ilyen visszaéléseket tapasztaltunk, mint a minők azóta divatoznak. Abban igaza van a t. ministerelnök urnak, hogy ugy 69-ben, mint különösen 72-ben óriási és botrányos visszaélések történtek a Akasztásoknál; de azt már nem engedem meg. hogy a melyek azóta folynak, csekélyebbek volnának, azt pedig még kevésbé engedhetem meg, hogy a múltnak visszaélései mentségül szolgáljanak a kormánynak azért, hogy azok jelenleg is folynak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megengedem, hogy a mi pártunkban is történnek a vidéken egyes esetek, melyek a törvénynyel ellenkeznek, ezt én tagadni nem akarom; meglehet, hogy történnek, de azt nem fogja reánk bizonyítani a t. ministerelnök ur, hogy mi, mint párt valaha helyeseltük volna ezeket és miután mi folytonosan, évről évre sürgettük a külön független biróság felállítását, mely ezen visszaéléseket megtorolja: lehetetlen, hogy a t. ministerelnök ur ellenünk fordítsa a fegyvert és arra mutasson, hogy ti sem vagytok tisztábbak, mint mi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi, t. képviselőház, ma is, valamint eddig, a választások tisztaságát követeljük és semmi sem mentheti fel önöket a felelősség aló!, hogy ezen rákfenéj e ellen a nemzetnek eddig üdvös és hatásos eszközökhöz nem nyúltak. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a kormány már háromszor is nyújtott be törvényjavaslatot, mely ezen bajokon segíteni lett volna hivatva és hogy az utolsót az ellenzék visszatetszése miatt, illetőleg kívánságára vette vissza. Ezen utolsó — ha emlékezetem nem csal — azon törvényjavaslat volt, mely fentartva a bíráló bizottságok illetékességét, ezeket akarta felruházni azon joggal, hogy oly kerületek, melyekben a vesztegetések nagy mértéket öltöttek, választási joguktól megfosztassanak. Mi, valamint a mérsékelt ellenzék is, kijelentettük, hogy magát az elvet, mely szerint az olyan megromlott kerületek a választási joguktól megfosztassanak, igenis elfogadjuk, helyeseljük és pártolni készek vagyunk, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) de nem engedhetjük meg, hogy ezen jogot azon bizottságok gyakorolják, melyeknek igazságszolgáltatását évek és évek óta fájdalmasan tapasztaljuk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur végre hivatkozik nem íus 4-én, kedden. 1889, jg csak a képviselőház, hanem a nemzet többségére, hogy az fog felette mondani igazságos ítéletet, az fog neki igazságot szolgáltatni. Ha a t. ministerelnök ur azon többségére hivatkozik a nemzetnek, a melyet a választásoknál a maga jogainak szabadságában korlátozni szoktak ; ha azon többségre hivatkozik, a melyet borral, pálinkával elszédítenek, azon többségre, mely a vesztegetések minden nemének ki van téve: akkor lehet, hogy igaza van; de ha a független polgárok többsége állana elő, ha ez mondhatna ítéletet az ő kormányzata fölött, akkor meg lehet győződve, hogy azon elítélő határozathoz, melyet mi hozunk, a nemzet nagy zöme is csatlakoznék. (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Megígértem, hogy röviden fogom elmondani nézeteimet, (Halljuk! Halljuk!) ezért és annyival inkább, mert a t. ministerelnök úrhoz nincs szerencsénk, bezárom, szavaimat kérve a t. házat, hogy azon határozati javaslatot, a melyet benyújtani szerencsém volt, elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnöki A pénzügyniinister ur kivan szólani. Wekerle Sándor pónzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A szavazás előtt még néhány szót leszek bátor a t. ház engedelmével mondani a vita folyamán felmerült egyes vádakra vonatkozólag, jóllehet egész őszinteséggel és nagy sajnálatomra meg kell vallanom, hogy azon modor, mely parlamenti életünk utolsó időszakában s újabban e vita folyamán is a házban nyilvánul — már neveztessék az azután, akár szenvedélyesnek, akár, a mint Horánszky Nándor t. képviselő ur méltóztatott ezt a kifejezést használni: indignationak — nézetem szerint minden ellen argumentatiót annyira kizár, (Helyeslés jobbfelöl) hogy meg sem kisérleném, hogy a felhozott vádak czáfolatába bocsátkozzam, ha hivatalos állásom kötelességemné nem tenné, hogy egyes oly vádakat, a melyek meggyőződésem szerint a valósággal merőben ellenkeznek, ne Nagyjak e házban elhangzani a nélkül Polónyi Géza: Kár volt előbb fel nem szólalni! Wekerle Sándor pénziigyminister: Bocsánatot kérek, a t. képviselő urnak módja lesz a felhozottakra válaszolni s legyen meggyőződve, hogy én nem akarok elbújni az argumentumokkal, ha felhozom őket, hanem a nyilvános vita keretében kívánok szólani és mindig azok közé fogok tartozni, a kik ha valaki szót kér, annak megadása mellett fognának nyilatkozni, mig lehet, hogy bensőjük azt sugallja, hogy helyesebb lenne más álláspontot foglalni el. Én avval a modorral szemben, mely a vita folyamában és pedig nemcsak a ministerelnök urnak személye ellen nyilvánult, hanem közvetve mindnyájunk ellen, a kik a ház ezen oldalán 3*
