Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-260
jg 260. országos ülés junlns 4-én, kedden. 1889. Egy oly cabinetnek, egy oly ministeriumnak, melynek feje ezen tisztes színtársulatnak az igazgatója, a törvényjavaslatot nem szavazom meg, a költségvetést nem fogadom el, hanem csatlakozom Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénlc helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. (Zaj.) Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és Irányi Dániel képviselő urat, mint a ki az ellenjavaslatot beadta. (Zaj. Malijuk!) Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Nem szándékozom zárszóval élni. (Helyeslés balfelöl. Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy ezt tiz szóval indokoljam. (Halljuk!) Á költségvetési törvényjavaslatnak vagyok előadója a pénzügyi bizottság nevében s azon t. szónokok, a kik a törvényjavaslat ellenében két napon át felszólaltak, magával a törvényjavaslattal nem foglalkoztak, (ügy van ! jobbfelöl.) A kérdésnek nemcsak politikai színezetet adtak — mely mindenkor jogosult — de egyúttal felszólalásukat egyetlen személyi támadássá domborították ki; ugy, hogy ha én ezt támadásnak venném akár a többség, akár igénytelen személyiségem ellen — mert ez is bevonatott a vitába — az esetben az előadói széknek tárgyilagosságát meg nem őrizhetném, (ügy van! jobbfelöl.) Már pedig, azt hiszem, hogy a ház jelenlegi hangulata és a t. ház kifáradt türelme iránt annyi tisztelettel tartozom, hogy a méltatlan támadásokat is pártom és magam részéről elhallgassam és a törvényjavaslatot egyszerűen elfogadásra ajánljam, (Élénk helyeslés jóbbfelöl) Elnök: Irányi Dániel képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások jóbbfelöl: Szavazzunk! Élénk jelkiáltások: Halljuk ! Halljuk!) Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk l Halljuk!) Előre bocsátom, hogy csakis azon ellenvetések czáfolatára fogok és pedig a lehető legrövidebben kiterjeszkedni, a melyekkel a t. ministerelnök ur tegnapi beszédemre válaszolni méltóztatott. (Halljuk ! Halljuk!) Azon kezdem, hogy igazat adok neki abban, hogy sem mi ő felette, sem ő mi felettünk végérvényes, döntő ítéletet nem mondhat; az a történelemnek lesz a dolga. De ha ő ugy fogja fel az ítélethozásnak feltételeit, hogy kétségbe vonja bennünk a jogosultságot, hogy egy 14 éven át tartott kormányzás felett ítéletet mondjunk: akkor azt kérdem tőle, mikép érezte ő magát jogosítva arra, hogy egy rövid esztendei kormányzás után Bittó és Ghyczy felett pálczát törjön? (Ugy van! Ugy van! szélső balfelöl.) Quis tulerit G-rachos, de seditione quaerentes. Szenvedélyességét vetett nekem szememre, valamint Királyi Pál t. képviselőtársamnak is. Engem soha személyes indulat sem az ő, sem más ellenfelem irányában nem vezet; én az igazságot keresem, keresem önzetlenül és ha nem találom azon tulajdonokat a kormányférfiakban, melyeket azokban minden becsületes hazafi keres és találni akar: akkor ne csodálkozzék azon, hogy nyíltan, férfiasan kimondom véleményemet, akár tetszik önöknek, akár nem. (Élénk helyeslés a szélső balodalon.) Ez nem szenvedélyesség, ez képviselői kötelesség. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De a min rendkívül csodálkoztam, mondhatom megbotránkoztam, az a t. ministerelnök urnak azon visszautasítása volt, melyet azon mondásom ellen használt, hogy valamikor szövetséges társak voltunk. Hát annyira elfeledte a t. ministerelnök ur a saját múltját, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) hogy a bihari pontok sem jutnak már eszébe? hogy nem emlékszik arra, hogy egész 1875-ig, a mikor ezen padokról amoda a bársonyszékbe költözött, mi csakugyan ugyanazon czélra törekedtünk, a közösügyek eltörlésére? Ha annyira megbánta a múltját, ha annyira érzi annak szükségét, hogy azt elfeledtesse, legalább ne vágja szemünkbe azt, mintha szégyelné, hogy valaha becsületes hazafiakkal karöltve járt. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Ugy van! Elj a n!) A bankkérdésre és a vám- és kereskedelmi szerződésre nézve Horánszky t. barátom alaposan megfelelt már a t. ministerelnök urnak. A mi azonban azon nehézség felemlítését illeti, mintha a t. ministerelnök ur azért nem rendezhette volna két esztendő alatt az ország pénzügyeit ugy, mint ezt 75-ben maga megígérte, mert, miut monda, nyomban a kormány átvétele után felhők tornyosultak az égen, melyek a béke megzavarását jelentették : emlékezzék vissza a t. ministerelnök ur arra, hogy az Oroszország által Törökország ellen indított háborúnak egyik okozója maga a mi külügyi hivatalunk és közvetve a magyar és osztrák kormány volt. (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső balon.) Mert ha ők nem adják előleges beleegyezésüket abba, hogy a czár megtámadhassa a szultán birodalmát, az soha sem indította volna meg a háborút; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) igen jól tudván, hogy ha ő a Balkán-félszigeten hadakozik Törökország ellen és mi Erdélyben foglalunk állást, akkor az ő serege a mi kegyelmünkre van bizva. {Igaz! Ugy van! a balés szélső balon.) Ok egyeztek bele abba, hogy Törökország feldaraboltassék és ha e miatt nem rendezhették azután a pénzviszonyokat, az nekik nem szolgálhat mentségül, mert azt ők maguk mozdították elő. (Elénk helyeslés. Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Elismerem, hogy Bosnia és Herczegovina elfoglalása is megzavarta a pénzügyi rendezést,
