Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-276
276. országos ülés október 25-éu, pénteken. 1889. 231 consideratiója alá s ezen elvekalapján terjeszsze íijabb szöveggel a szakaszt a t. ház elé. Most a t. ház engedelmével bátor leszek indítványomat felolvasni: „A 25. &• ntasittassékvissza a bizottsághoz, hogy azt a következő megállapopások szerint dolgozza át: 1. a törvényhatóságok útadó-szükséglete első sorban az egyenes adókra kivetendő útadó-százalék utján fedeztetik, mely egyes törvényhatóságokban rendszerint 10%-ot meg nem haladhat; 2. azon törvényhatóságokban, melyekben a 10% az útügyi szükségletet nem fedezi, a hiány a törvényhatóság egyenes adót fizető polgárainak mindegyikére személyenkint egyenlően kivetendő pótlék által fedezendő, ugy azonban, hogy a 15 forint egyenes állami adónál kevesebbet fizető adózók összes megterheltetése, mely őket az útadószázalék és ezen pótlék által érheti, 1 forint 50 krajczárt meg nem haladhat; 3. a 15 forinton alul fizető adózók útadójuk egyenértékét a törvényhatóságban megállapított napszám-árak arányában természetben is leszolgálhatják." Á 3. pontról még nem szóltam, t. ház, pedig ez is egyik kiegészítő része azon módosítványnak, melyet tenni bátorkodom, de összeesik ugyanazon czélzatta], mely a törvényjavaslatban van, hogy tudniillik a kisebb adózók a rájuk kivetendő adó egyenértékét természetben is leszolgálhassák. Kérem a t. házat, méltóztassék a módosítást elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Zay Adolf jegyző (olvassa). Dárdai Sándor jegyző : Varasdy Károly ! Varasdy Károly : T. ház! A törvényhatósági útadók kivetése elleni felszólalás és a kiigazítás elintézésével megbízott közigazgatási bizottság küldöttei ezen szakasz 13. bekezdése szerint meghallgathatják a királyi adófelügyelőt az útadó kivetése tekintetében, sőt a mennyiben a felebbező kívánja, azt meghallgatni kötelesek is. A pénzügyigazgatás szervezésére vonatkozó törvény életbe lépvén, a királyi adófelügyelőség megszüntettetett és teendőivel a pénzügyigazgatásig bízatott meg. Ennélfogva bátor leszek egy módosítványtbenyújtani, mely szerint a 13. bekezdés első sorábau előforduló „adófelügyelő" szó helyett „pénzügyigazgató " szó tétessék. Miután már felszólaltam, t. ház, kötelességemnek tartom az előttem szólt t. képviselőtársam által benyújtott módosítványokra is észrevételeimet megtenni. A mi első sorban Molnár Antal t. képviselőtársam módosítványát illeti, igaz, hogy a 23. §. azt is feleslegessé teszi, mert annak 18. bekezdésében ugy is világosan benfoglaltatik, hogy a minister az útadó százalékát fölemelheti, de az egyes törvényhatóságokban az lítadó- százalék a 10%-ot meg nem haladhatja; tehát csakis 10%-ig emelheti; a 19-ik bekezdésben pedig világosan benne van, hogy a l0°/ o-on felül csak a törvényhatóság emelheti még a járulékot 3%-kab igy tehát Molnár Antal t. képviselőtársamnak módosítványa nem fejez ki mást, mint a mi a javaslatban úgyis benne van. De ha a t. képviselő ur abban a véleményben van, hogy a törvény szövege világosabb kifejezést nyer módosítványával, én az ellen kifogást nem teszek s minthogy lényegileg ugy sem tér el a szöveglől, azt elfogadom. T. ház! Az útügy rendezése azonos kapcsolatban áll a közmunkaügy rendezésével. Kétségtelen, hogy az útügy rendezése a közmunkateher mikénti megoldásával szoros kapcsolatban áll. A közmunkateher akkor volna legigazságosabb, ha a helyes megterheltetés elvét követve, a közmunkaterhet az fizetné, a ki az útikat használja. Ebből azonban az következnék, hogy Magyarországon is életbe kellene léptetni a vámrendszert, mely életben van más műveltebb államokban; de mivel a mi ipari és kereskedelmi, úgyszintén termelési viszonyainkat nem lehet összehasonlítani NémeTörszág vagy Anglia, viszonyaival, a mi ipari és kereskedelmi politikánk a vámrendszert perhorrescálja, mert nincs szükségünk arra, hogy még belföldi vámokkal is nehezítsük a külföldről behozott iparczikkekkel a concurrentiát. Ha csakugyan áll az, a mit itt e házban és a sajtóban is több izben hangsúlyoztak, hogy Magyarországnak és a magyar nemzetnek jóléte és boldogsága az ipar és kereskedelem fejlesztésében, felvirágzásában fekszik: akkor nekünk ezen fejlődés ellenében gátakat, korlátokat vetnünk nem szabad. Természetesen tehát igen helyesnek találom azt, hogy a kormány nem nyúlt ezen adóztatási módhoz, hanem keresett más forrásokat, az egyenes adókat fogadta el a közmunka-teherviselése alapjául, felfogásom szerint igen helyesen, habár kétségtelen dolog, hogy ezzel a nagybirtokosoknak, városokban a polgároknak és igy az iparosoknak és kereskedőknek, különösen pedig a honoratioroknak közmunka terhei jelentékenyen fognak emelkedni. De miután az utak jó karba helyezésére szükségünk van, miután érdekében áll a haza minden osztályának és polgárának, hogy utait végre jó karba helyezze és miután vasúti politikánk előnyeit sem vagyunk képesek jó utak nélkül kiaknázni: én az egyenes államadókat a közmunkateher viselésének alapjául elfogadni csak helyesnek tarthatom. És itt kénytelen vagyok rátérni, t. ház, a minimum kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen dolog, hogy az eddigi törvények alapján az igavonó állattal bíró két igás napszámot, egyik-másik helyen négy igás napszámot, sőt ennél többet is szolgáltatott. A háztulajdonosok hat kézi napszá.
