Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-260
1G 2«§. országos ülés június 4-én, kedden. 1889. mint a milyen kamatot az állam kénytelen fizetni és ezzel egyidejűleg más hitelművelet utján megint kamatra vennénk fel pénzt. (Helyeslés jobbfelől.) Ugyanez áll, ha nem is fokozottabb mértékben, a regalepapirok után befolyó összegekre nézve, mert engedelmet kérek, feltevés mm áll, hogy az állam talán megtarthatná magának azokat a regalepap írókat. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a regaletörvény előterjesztése és tárgyalása alkalmával közhelyesléssel találkozott az, hogy az államot, mint magántulajdonost megillető regale-kötvények ne tartassanak vissza az állampénztárba, hanem ha szükségesnek bizonyul, hasz náltassanak fel oly eszközül, mely alkalmas a pénzpia ez előkészítésére, a magánosokat megillető kötvények előnyösebb értékesítésére. Az ekként befolyó összegek szintén rendelkezésére állanak az államnak. Ily körülmények közt, t. ház, azt hiszem, nem méltányos az a vád, hogy az állam használja fel a fölösen befolyó összegeket; nem azokat az összegeket, melyek után kamatot fizet, hanem a több jövedelmekből előálló összegeket, melyeket — ismétlem — csak akkor használunk fel, ha azon törvényes felhatalmazásokká] nem élünk, melyek más hitelműveletek megkötésére feljogosítanak. (Helyeslés jobbfélöl.) Ezek után kérem a t. házat, hogy ezen szempontokból ítélve meg a törvényjavaslat 4-ik §-át, ezen indokolás alapján elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Most, t. ház, végezetül még csak arra a históriai igazságra akarok visszatérni, melyet a képviselő ur a kormány által követett vámpolitika ellen hozott fel. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Felsorolta a t. képviselő ur, — és e tekintetben tökéletesen egyetértek vele — hogy a védvámos rendszerre mi 1876-ban tértünk át; felsorolta azt, hogy egész 1869-ig, akkor is, mikor szerződést avagy pótszerződést kötöttünk, határozottan a szabad kereskedelmi irányt követtük. Csak azután egy tévedésbe esett, a mennyiben a kormány hibájául rótta fel azt, hogy egyik-másik kereskedelmi szerződés revisiójába az osztrák kormány egyoldalú kívánatára beleegyezett. Itt megfeledkezett a vám- és kereskedelmi szövetség azon alaphatározmányáról, hogy a megkötött szerződések az egyik fél kívánatára bármikor felmondhatok. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Mihelyt tehát az osztrák kormány követelte a revisiót, a felmondást, a fennálló vám-és kereskedelmi szövetségnek ez alaphatározmánya folytán: a magyar kormánynak nem volt joga a felmondást, a revisiót megtagadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt tehát a kormány egyik hibájául felemlíteni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Mit akarok én a históriai igazság érdekében felhozni'? Azt, hogy ha egy vámpolitikát méltóztatik a szabad- vagy védvámos rendszer szempontjából bírálni, akkor ne méltóztassék a vámpolitikának határait az osztrák-magyar monarchia határaival megvonni, mert egy vámpolitika kijelölésénél nem az irányadó, hogy mit kívánunk mi itt, vagy mit kívánnak az osztrákok, hanem irányadó az, hogy minő politikát követnek azon államokban, melyekkel mi kereskedelmi és forgalmi összeköttetésben vagyunk. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezután a t. képviselő ur felsorolta a históriai tényeket, de érintetlenül Nagyta az 1868—1875-ig terjedő időszakot és egv igen lényeges tévedéshe esett, a mennyiben szemet hunyt azon külesemények előtt, melyek folytán az európai politikai viszonyoknak visszahatása a gazdasági viszonyokra nyilvánult. (Halljuk! Halljuk!) Ép azt leszek bátor bizonyítani, t. képviselőház, hogy nem itt kezdődött a védvámos irány 1876-ban, hanem ha a t. képviselő ur figyelmére méltatja a küleseményeket, akkor be fogja látni, hogy a védvámos szerződés 1871-ben Francziaországban kezdődött, a midőn az gazdasági és financiális helyzeténél fogva utalva volt arra, hogy oly magas vámtételeket vessen a nyersterményekre, melyeket az európai államokban addig követett iránynyal gzemben csaknem hihetetlennek tartottunk. (Igaz! Ugy vm! jobbfelöl.) Egy másik ok, melynél fogva a védvámos irányra az egész continens áttért, a mint a t. képviselő ur is tudni fogja, a frankfurti békének, ha jól tudom, a 18-ik pontja, mely azt a határozmányt foglalja magában, hogy Francziaország a legnagyobb kedvezményben lesz kénytelen részesíteni KémeTörszágot. Mi lett ennek következése, t. képviselőház? Az, hogy ha Francziaország nem akarja magát elárasztani némeTörszági árúczikkekkel, kénytelen volt más államokkal szemben is a lehető legszigorúbb eljárást követelni. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) Nem vonható tehát kétségbe, hogy a franczia kormány eljárása a védvámos rendszert segítette elő más államokkal szemben. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ilyen körülmények között, amidőn ily európai áramlat foglal helyet, először is constatálni voltam kénytelen, hogy ez a védvámos irány nem nálunk, hanem igenis kezdődött 1871-ben Francziaországban. Okát találja pedig a frankfurti békének egy határozmányában és még egy nagy áramlatban, mely a német gazdasági egység megteremtésében rejlik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Az a védvámos rendszer, mely igaz, minket is kényszerített, hogy ezen a téren el ne maradjunk, ha csak saját érdekeinket feladni nem akarjuk, sokkal nagyobb áramlatokon, sokkal nagyobb ' politikai iránylatokon nyugszik, mintsem azon, \ hogy mi 1876-ban a korábban követett szabad kereskedelmi rendszerrel szakítottunk. {Élénk helyeslés jobbfelöl.)
