Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-276

222 216. országos ülés október 25-én, pénteken. 1889. mely viszony az alispánok részéről temérdek zaklatásra vezet. Én nem akarom a t. ház előtt fejtegetni, hogy mennyi baj keletkezik abból, hogy a mérnököket, a kik talán nem egészen tetszenek a törvényhatóság bizonyos köreinek, folytonosan át kell helyezni. A súrlódás alapja ebben rejlik: a megye követeli, hogy az államépítészeti hivatal lássa el a törvényhatósági teendőket, de én is követelem, hogy lássák el teljesen az én teendőimet, tehát collisio áll be a teendők tekintetében. Ha a törvényhatóságok azon helyzetbe jönnek, hogy ügyeik nagy száma miatt csakugyan tarthatnak saját építészeti hivatalt éspedig terheik könnyítésével, kérdem minő súrlódás állhat itt elő a két hivatal közt? Semmi. Mindenik végzi a maga teendőit, mindenik működik a maga ügykörében, itt teljesen ki van zárva minden súrlódás. (Helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi képviselő nr felvetette azt a kérdést, hogy tulaj donképen ki fogja ellátni a közigazgatási bizottságban a teendőket ? T. képviselőház! Ezt a kérdést igen alaposan megbeszéltük az illetékes bizottságban is. Hogy áll a dolog? A törvényhatósági útigazgatást első sorban felelősséggel vezeti az alispán. Különös súlyt fektetek arra, hogy ebben a közigazgatási bizottságban is, annyira, a mennyire az ügyek oda tartoznak, azokat maga az alispán terjeszsze elő. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az alispán magával hozza szakelőadóit, tehát magával hozza a törvényhatósági mérnököt is, a ki ott a kellő szakavatott felvilágosítást meg fogja adni és az ügyek elintézésébe be fog folyni. Az által azonban, hogy ott van az államépítészeti hivatal képviselője, két igen fontos érdek nyer kielégítést. Először az, hogy az államnak ott van a képviselője, mert ez nemcsak az építészeti ügyeket képviseli, hanem képviseli a posta- és távirda-igazgatást is, másodszor pedig, hogy a törvényhatóság nem lesz egyedül a saját mérnöki hivatal ára utalva műszaki véleményadás tekintetében, de megfogja ott hallgatni az államépítészeti hivatal közegét is, tehát egy másl műszaki közeget is. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ez a körülmény a közigazgatási bizottságban a kérdések eldöntésére csak előnyös lehet. Ez tehát nemcsak hogy nem vezet semmiféle controvers kérdésre, hanem ellenkezőleg az ügyek érdekében fekszik és azért ezen kifogást a magam részéről el nem fogadhatom. Felvetették azt a kérdést is a túloldalon, hogy jól van, elfogadjuk ezt a törvényjavaslati intézkedést, de azon föltétellel, hogy az illető mérnöki közeg választassék. T. képviselőház! E tekintetben ki kell térnem egy különös körülményre, a melyet mindenkinek méltányolnia kell. A műszaki szolgálat ellátását a választás esélyeinek kitenni nem volna tanácsos. Az igaz, hogy mihelyt egyszer a qualificatio fel van állítva, meg van mondva, hogy annak a mérnöknek az 1883 :

1. törvényczikkben foglalt és meghatározott minősítéssel kell bírnia, magának a feladatnak szempontjából a választás vagy kinevezés irreleváns volna, de különös befolyással bir a kinevezés az illető műszaki közeg jelentkezésére. Ne méltóztassanak hinni, hogy egy különösebben képzett műszaki közeg a választások által ki fogja magát tenni azon esélynek, hogy ma megkezdett hivatalát, később ismét veszteni fogja. (Igás! jobbfelől.) A műszaki szolgálat e terére az emberek bizonyára lépni nem fognának. (Ugy van! jobbfelől.) Ezért az illetők biztosítása végett gondoltam én leghelyesebbnek, hogy a törvényhatósági körökkel leginkább ériaikező és azok befolyásának engedő főispán az, a ki e kinevezést kellően előkészítve teljesíteni fogja. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És midőn még, t. ház, megemlítem és határozottan kiemelem — hiszen méltóztassanak a szöveget elolvasni — hogy én itt nem mondom kötelezően ezt az alakulatot, de fentartom csupán csak lehetőségét annak és én arra kénytelen is vagyok azon nehézségeknél fogva, melyekkel ezen kérdés administrationalis terén találkozom. Én tehát, t. ház, csak helyeset és az administratio érdekében fekvőt ajánlok. Végül még csak egyet vagyok bátor megjegyezni. (Halljuk!) A vezetésemre bizott ministeriumban az administratio ezen ága hosszú éveken át meglehetős nehéz viszonyok közt létezett. Ezekből azt lassan kiemelve, ezt lassan rendezni kellett. Nem szeretném, hogy az ügyek tovább fejlődése e kiegészítést, e rendezést megnehezítse és megakaszsza és hogy csupán bizonyos elvnek következetes keresztülvitele czéljából oly helyzet álljon elő, melyen a minister csak ugy segíthetne, ha költségvetésének személyes és dologi kiadásait a lehetőleg legnagyobb mértékben emelné. Meg vagyok róla győződve, hogy különösen a műszaki közegek járandóságait ugy is javítani és felemelni kell. A mi tőlem telt, a műszaki szolgálat érdekében mindent elkövettem és el fogok követni, de épen azért, mert ez a törekvésem, óhajtom azt, hogy a törvényhozás oly keretben állapítsa meg a törvényhatósági műszaki közegeknek a functióját, a mely keretet én, felelősségem érzetében, ajánlani ismételten is bátor vagyok. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: T. ház! Mivel az előadó szólani nem kivan, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 17. §-hoz két rendbeli módosítvány adatott be. Kérdem először a t. házat, méltóztatik-e a szakaszt a bizottság szövegezése szerint, szemben Illyés Bálint képviselő ur módosítványával, ki a mérnököket, útmestereket és útbiztosokat a törvényhatósági közgyűlés által választatni kívánja, fentartani, igen vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem azon képviselő urakat, a kik a szakaszt a bizottság