Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-276
278. országos ülés október 25-én, pénteken. 1889. QSJl hogy a vármegyei mérnöki hivatalok teendőit az államépítészeti hivatalok lássák el; a törvényhatósági városoknak mérnöki hivatalai ellenben változatlanul megNagyattak. 1877 óta az államépítészeti hivataloknak ugy állami, mint törvényhatósági teendői rendkívül fejlődtek, ugy, hogy e fejlődéssel arányban tulaj donképen nem állott azon személyzet szaporítása, mely személyzet ezen teendők ellátására szükséges. Innen keletkezett, t. ház, azon állapot, melynél fogva a törvényhatóságoknál ma is igen sok panasz tárgyát képezi, hogy az államépítészeti hivatalok két különnemű teendő ellátása körül a legtöbb esetben kötelességeik coliisióba jönnek. Ezen collisio természetesen visszahatással van a közszolgálatra s igy azon esetek száma, a hol az állami építészeti hivatal nem tudja, mit lásson el előbb, a tisztán törvényhatósági teendőket-e, vagy pedig az állami utakon előforduló teendőket, mindinkább szaporodik. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Ezen helyzet tarthatatlan és azért ezen törvényjavaslat keretében segíteni óhajtottam a dolgon, még pedig két eszköz felajánlásával. Az egyik eszköz alkalmazása föltétlenül a kormánynak lesz kötelessége és én egy szóval sem mondottam azt, hogy a törvényhatóságok köteleztessenek a mérnöki hivatalok szaporítására, hanem elvül megtartottam azt, hogy a törvényhatóságok építészeti ügyeit az államépítészeti hivatalok fogják jövőre is ellátni; (Helyeslés a jobboldalon) de igenis a törvényhatóságok köteleztessenek az államépítészeti hivatalok által ellátandó ügyek fejében bizonyos összeggel hozzájárulni az államépítészeti hivatalok fentartási költségeihez. Ez tehát a normális állapot,melyet a törvényjavaslat ma is alapjában fentart. A mennyiben aztán ezen kereten belül az államépítészeti hivatalok személyzetének szaporítása válik szükségessé, a kormánynak kétségkívül alkalmazni kell ezt az eszközt, mert a mint mondottam, az állam építészeti hivatalok teendőinek tetemes szaporítása ezt magával hozza. A másik eszköz, a mit javaslatba hoztam, hazai viszonyaink között az is, hogy egyes törvényhatóságok, melyeknél az útügyek rendkívül fejlődnek és szaporodnak, maguk is alkalmazhassanak kizárólag saját ügyeik számára mérnöki hivatalokat. Miért zárnók ezt ki, ha két garantia közé ékelem be a törvényhatóságok ezen jogát ? (Helyeslés jobbfelöl.) Először ugyanis a minősítés határozott kikötését állítom fel garantiáui, másodszor pedig azt, amit egyébiránt a törvényjavaslat «zen szakasza dispositiójánál a t. képviselőháznak túloldala kifogásolt, hogy ezen törvényhatósági mérnöki hivatalra alkalmazandó egyén is a főispán által neveztessék ki. Gondolom, Almásy Sándor t. képviselő ur, de az előtte felszólalt képviselő urak is azt méltóztattak mondani, hogy gyanús nekik ez az intézkedés azért, mert valószínűleg az lappang megette, hogy az állam áthárítsa költségeit a törvényhatóságokra. T. képviselőház! Ebben tévedés forog fenn. Lássuk miként áll a dolog. A mostani helyzet szerint, a midőn bevallom, hogy az államépitészeti hivatalok majdnem elégtelenek teendőik ellátására, anomalisticus situatio az, hogy a törvényhatóságok jelentékenyen hozzájárulnak az államépítészeti hivatal fentartásához. Egyes vármegyék 3 — 4.000 forintnyi általányt adnak az államépítészeti hivatalhoz. Azonkívül hozzájárulásuk jövőre ezen törvény alapján fixiroztatni fog bizonyos percentuatio alapján azon esetre is, ha nem fognak külön mérnököt alkalmazni, hanem az államépítészeti hivatal fogja ellátni teendőiket. A megyék lényeges összeggel fognak participálni az államépítészeti hivatal kiadásaiban. Mit mondok tehát én ? Ha már nekik ily kiadásaik vannak és ily kiadásaik kell, hogy legyenek is, akkor tartsanak maguknak egy teljesen képzett műszaki egyént, a ki kizárólag az ő teendőik ellátására lesz hivatva. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert én, t. képviselőház, Almásy Sándor t. képviselő urnak kénytelen vagyok megjegyezni, hogy lehetetlen kikötni azt, hogy az államépitészeti hivatalok közegei kizárólag a törvényhatóságok teendőit lássák el. Az nem lehet. A szolgálat érdeke a legtöbb esetben meg fogja követelni, hogy az a mérnök más teendőket is végezzen, És igy a törvényhatóságnak nagy költsége daczára még sem lenne külön mérnöki személyzete és még sem fognának teendői kellőleg elláttatni. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt tehát az ügy érdekében fekvőnek nem tartom, hanem e helyett azt mondón, hogy ha a törvényhatóságok oly nagy költséggel járulnak az államépítészeti hivatalok fentartásához, akkor szervezzenek magoknak külön műszaki hivatalt is és ezzel végeztessék saját ügyeiket, mert ez a hivatal azután teljesen rendelkezésökre fog állni. T. ház! E szerint a felhozott gyanú nem alapos, itt nincs arról szó, hogy bármely költség háríttassék a megyékre, hanem arról, hogy a megyék által viselt költségek fejében az ő műszaki ügyeik is kellőleg ellátassanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Egy másik kifogás az volt, hogy tulaj donképen ezen bifurcatio következtében olyan súrlódások fognak iámadni a mérnöki szolgálat teljesítése körül, a melyek visszahathatnak az egész ügymenetre. De épen ezen állítás mutatja, hogy a t. urak, kik ezt felhozzák, nem számoltak a gyakorlati élet követelményeivel. Ellenkezőleg, ott rejlik a súrlódások forrása, hogy az államépítészeti hivatalok tubijdonképen állami hivatalok és mégis ellátják a törvényhatósági teendőket, a