Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-260
§60. országos ülés junins 4-én, kedden. 1889. ío az állapot most Magyarország előnyére válik — de a kiáltó ellentétek legalább nagy részben ki vannak egyenlítve. Midőn a közösügyi hozzájárulás mértéke nem hogy nem emelkedett, hanem alászállott és a nélkül, hogy az emelésbe bele kellett volna menni, a fogyasztási adóknál beállható károsodások kérdése legalább is ily tűrhető egyensúlyba hozatott; e tárgyat legkevésbé tar tom alkalmasnak arra, hogy annak alapján a kor inány uralt pénzügyi politikáját hibáztassák. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A mi a 80 milliós bankadósság elvállalását illeti — illetőleg bocsánatot kérek, nem vállaltuk el, hanem csak egy, a törvényben meghatározott jutalékot, de azon túl nem menő kötelezettséggel vállaltunk magunkra, én annak vitatkozásába nem bocsátkozom, hogy vájjon lehetett-e volna akkor többet és mást keresztülvinni. Csak azt kérdem a t. képviselő ártól, hogy hiszi-e és meri-e jóhiszeműleg állítani, hogy meg tudta volna a bankkérdést oldani a nélkül, hogy a 80 milliós függő adósságot illetőleg ily korlátolt kötelezettséget elvállaljon ? De visszatérek arra, a miből kiindultam, hogy tudniillik mily indokok késztettek felszólalásra. Az első az volt, hogy a fedezet kérdésével foglalkozzam. És itt elismerem, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy igenis milliókra megy az az összeg, mely befolyt az államkincstárba, a nélkül, hogy arra számítottunk volna. 0 6—8millióra teszi azt; én is azt hiszem, hogy a positiv befolyt összeg ennyire tehető. Sőt nem akarok az 1888-iki zárszámadási eredményeknek praeoecupálni, de annyit bár positiv és végleges számadatokkal még nem rendelkezem, kijelenthetek, hogy lényeges tévedés ez összegben nem lehet. A mennyire egy államháztartás folytonosságának állandó figyelemmel kisérése melleit nyilatkozni lehet, annyit constatálhatok, hogy a tényleges eredmények szerint a hiány vagy egyáltalán csak néhány százezer forintra fog reducálódni, vagy legalább az egy-két milliót nem fogja meghaladni. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Itt természetesen azon rendkívüli kiadásokat, melyek a 47 l A millióból ránk esnek, számba nem veszem; de számba veszem az összes többi kiadásokat. Ezt nem azért akarom felhozni, hogy czáfolatul szolgáljon azon sok argumentatiónak, mely a kormány pénzügyi politikájának tarthatatlansága tekintetében felhozatott; azért sem hozom fel, hogy egy politika realitása mellett használjam fel bizonyítékul akkor, midőn ily eredményűvel szemben is a rigorosítas legmesszebb menő módját alkalmazva, deficitet, még pedig lényeges deficitet tüntet fel a folyó évi költségvetés, hanem felhozom annak további constatálására, hogy a t. képviselő urnak igaza van, hogy állanak a kormánynak rendelkezésére oly összege^ a melyek alkalmasak lennének az 1889-iki hiány fedezésére, a nélkül, hogy a pénzpiaezra kellene apellálnunk. De mégis, t. ház, ha egy rendszeres pénzügyi politikát akarunk követni, azt hiszem, hogy minden tekintetben helyeseknek kell tartanunk a fedezetnek azon módozatait, melyeket a kormány ajánl a költségvetési törvény 4-ik szakaszában, jelesül, hogy a mutatkozó hiány fedezésére első sorban a rendelkezésre álló pénzek használtassanak fel és csak ha ezen utón e hiány fedezhető nem lenne, akkor nyúljunk egy hitelművelethez. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Helyeseknek kell tartani azért, mert igaz ugyan, hogy a kormány nyert felhatalmazást hitelműveletek kötésére, de nem élt teljes mértékben e felhatalmazással, nem pedig épen azért, mert várhatta, hogy olyan fölös pénzek fognak a pénztárba folyni, melyek minden józan gazdálkodás követelményei szerint első sorban használandók fel a szükségletek fedezésére. Ha a t. képviselő ur ennek alapján bírálja az államháztartásnak ezen állapotát, akkor azután azon eredményre kell jutnia, hogy daczára ezeknek a több bevételeknek, melyeket az imént constatáltam, megengedhetetlenül nagy készleteket az állampénztárban felhalmozva nem tartunk. Igenis tartunk oly készleteket, melyek egy józan és előrelátó gazdálkodás mellett, mely nem akar naprólnapra a pénzpiaczról élősködni, mellozhetlenek és szükségesek, de ezen mértéken túl — s azt hiszem ezt a képviselő ur is helyeselni fogja — nem akarunk ott kincseket, kivált oly kincseket tartani, melyek kölcsönpénzekből szereztettek. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi a kormány álláspontja, t ház ? A kormány álláspontja az, hogy az állam kezelése alatt vau a tisza-szegedi alap, melynek jelentékenyebb összegeit a vízszabályozási társulatok immár igénybe nem veszik és egj r es részei, melyek Szeged városának voltak szánva, a fennálló törvény határozatai szerint többé igénybe nem is vehetők; tehát alapszertíen külön kezeltetik itt ma mintegy három millió forintnyi összeg, melynek kamatait az államkincstár kénytelen fedezni. Ez az összeg még jelentékenyen fog fokozódni akkor, ha a vízszabályozási társulatoknak, a mint az egy előterjesztett törvényjavaslatban kilátásba helyezve van, mód fog nyújtatni kölcsöneik visszatérítésére. Ez az összeg idő folyamán annyira fokozódhatik, hogy a kincstárban felgyülemlő pénzek 30 milliót fognak tehetni, ha tudniillik a kölcsönök mind visszafizettetnek. Én nem hiszem ugyan, hogy mind vissza fog fizettetni, de ha fogna, akkor ennyire rug az összeg. Azt hiszem, i ház, hogy a helyes pénzügyi politika legkezdetlegesebb szabályai ellen vétenénk, ha ezen felgyülemlett összegeket kamatozatlanul Nagynók az állam pénztárban heverni vagy másképen helyeznek el alapszertíen kamatra, de mindenesetre mérsékeltebb kamatra,
