Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-275

208 275, ofsíágos ülés október 24-én, esfttürto'kSn. 1889. Magyarországon eddig sehol sincs kimondva az, hogy a köztörvényhatóságok úthálózatát a minister határozza meg. A régi törvények szerint a megye vethette ki az útadót, az 1862-iki helytartósági rendelet alapján az ország rendezte azt. Hogyha az ország veti ki a praestatiót, azt értem, értem azt is, ha a megyei önkormányzat veti ki, hanem hogy a minister rendelete szerint fizessen egy megye esetleg többet vagy kevesebbet, azt nem értem. Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! A dolog érdemében nem kívánok szólani, hanem ha a t. ház megengedi, Grünwald Béla t. képviselőtársamnak egy két megjegyzésre kívánok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott Grünwald képviselő ur szives volt állítani, hogy ime a törvényjavaslat elveivel megegyezünk és mégis vitában állunk azzal a ministerrel, a ki ezt a törvényjavaslatot beterjesztette. Vájjon mi ennek az oka? Megvagyok győződve, hogy ha csak a t. képviselő úron múlnék a válasz, azt mondaná, hogy én. (Derültség jóbbfelől.) De én nem tartom magamat e kérdésben hibásnak. Én, t. ház, mindig azon álláspontot foglaltam el és ezen álláspontra nézve ma sem változott nézetem, hogy az útügyek administratiójánál és szervezésénél az elveket teljes logicai következetességgel keresztül vinni, a lehetetlenségekhez tartozik. Hiszen voltak egyes elvi kérdések, milyenre például Gulner Gyula t. képviselő ur utalt, igy például a minimum kérdése, a melynek elvileg a képviselő ur is ellene szólt, de melyről elismerte, hogy az adott viszonyok között ezen kérdést a minimum alkalmazása nélkül megoldani nem lehet. Hiszen ha a törvényjavaslat részleteiben egy vagy más tekintetben valamely elv nem vihető következetesen keresztül, ez még nem jelenti azt, hogy mi azon elvvel szakítottunk, hanem jelenti azt, hogy megalkudtunk a tényleges körülményekkel, melyek elől ki nem térhettünk. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) De, t. ház, én meg vagyok győződve, hogy akármit hoztam volna én javaslatba, mégis csak ellenzéssel találkoztam volna. (Tetszés jóbbfelől. Közbeszólások a baloldalról: Nem áll!) A magam szempontjából ezt csak sajnálattal veszem tudomásul. Grünwald Béla képviselő ur — és ezzel zárom megjegyzéseimet — azt méltóztatott mondani — s megvallom, hogy felszólalásában ez az, a mit szó nélkül nem Nagyhatok — hogy a kormány csak azért igyekszik ezen törvényjavaslatban magának bizonyos jogkört és hatalmat biztosítani, mert csak igy használhatja ki pártczélokra e fontos ügy intézését. (Halljuk! Halljuk!) Én nem akarok bizonykodni, hogy mennyi ellentét rejlik a t. képviselő ur felszólalásában a dolog érdemére nézve; nem akarom feszegetni azt, miként van az, hogy ő például beszédjében a megyét meglehetősen rossz institutiónak állítja oda, minda mellett pedig ennek a megyének akarta azt a hatalmat vindicálni, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) következetesen végre akar hajtani egy elvet és azt mondja, hogy most az elv védelmére kelt. T. ház! Ne méltóztassanak zokon venni, ha ezen váddal szemben, még pedig súlyos váddal szemben, mert felfogásom szerint súlyos vád az, ha egy képviselő azt mondja, hogy a kormánynak azért kell a hatalom, hogy azt a pártczélokra kiaknázza, bátor leszek arra rámutatni, hogy bizony másutt is szélsőségek között mozognak és nem mindig consequens az, a mit állítanak. (Helyeslés a jobboldalon.) És ez a jelen viszonyok között máskép nem is lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De én tagadom a kormány említett intentióját. Hiszen ha a kormánynak az volna a czélja, hogy a maga részére pártczélokra aknázza ki a közutak kérdését, akkor nem jönne törvényjavaslattal ide (Igaz! Ugy van! jóbbfelől) s nem mondaná, hogy igy kell szabályozni a hatásköröket e kérdés elintézésénél, hanem turné a jelenlegi állapotokat, mert akkor módjában lenne, talán törvény nélkül, oly helyzetet teremteni, mely a pártczélokra inkább megfelelne. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt, t. ház, mégis méltatlan dolognak tartom, hogy ilyen közérdekű, fontos törvényjavaslat tárgyalásába folyton ily vádat keverünk bele. (Helyeslés jóbbfelől) De ha a képviselő urak mégis azt méltóztatnak állítani, hogy én vagyok oka az egész vitatkozásnak, akkor megvallom, igazságszeretetükben kétkedni leszek kénytelen. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a balés szélső baloldalon.) Bezerédj Viktor előadó: T. ház! Már az idő előrehaladott voltára való tekintettel sem szándékozom reílectálni azon, különben igen érdekes fejtegetésekre, melyeket Apponyi Albert t. képviselőtársam a jelen kérdéssel kapcsolatban az administratio és az önkormányzati jog mikénti megoldására nézve elmondottak s csak arra szorítkozom, hogy minő helyzettel állunk jelenleg szemben a javaslat alapján. Kénytelenek vagyunk azon körülménynyel számolni, hogy a törvényhatósági közigazgatásban az önkormányzat iránti valódi érzék s a szükséges áldozatkészség hiányzik — erről tanúskodik már a javaslat 4. §-ában elfogadott azon rendelkezés, a hol például a közigazgatási bizottság tagjainak részére az állami utaknál eszközölt építkezések és szállítások felülvizsgálatára történő kiküldetéseknél fuvar- és napidíjakat kell engedélyezni, hogy kötelességüket teljesítsék. De nézzük csak például a választók összeírása alkalmával kiküldött bizottságokat. Hány esetben fordul elő, hogy azok megbízatásukról — pedig az kiválólag politikai és hatalmi kérdés —