Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-275

2?&. orsságog ülés október 24-én, cstttörtSbSn. 1889, gQg lelkiismeretességgel teljesíteni, mintha tudja, hogy ő fogja azért a felelősséget viselni és kizárólag ő lesz esetleg a hibás. (Igen! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! méltóztatnak azon némileg csodálkozni, hogy a háznak épen ezen oldaláról és épen én, a ki tudvalevőleg annak a hive vagyok, a mit nem egészen helyes kifejezéssel — hanem „verba valent usu" — állami közigazgatásnak neveznek, most a helyhatósági autonómia mellett emelek szót. Azok a t. urak, a kik e fölött csodálkoznak, nagyon kevés figyelemre méltatták mindazokat a felszólalásokat, melyek az administratio reformja érdekében a ház ezen padjairól elhangzottak. Mert kifejeztetett a ház ezen padjairól nem egyszer és első izben oly férfiú által, a ki ma a kormánypadon ül, (Egy hang a baloldalon: Szilágyi Dezső !) kifejtetett pártunk részéről többször, hogy ha egyrészt a végrehajtási teendőkkel megbízott tisztviselőknek, a kiknek tevékenysége oroszlánrészben állami teendőkből áll, a központi hatalom által való kineveztetését óhajtjuk, más részt a helyhatóságnak a maga természetes jogkörében való intézkedési jogát nem csak meg nem szorítani, de a mennyire a természetes határok engedik, tágítani, önállósítani, szóval a hatalmat bizonyos tekintetben centrálisaim, a tevékenységi kört azonban decentralisálni óhajtjuk. Ebben nincsen ellenmondás. (Helyeslés. Ugy van! balfelöl.) Sőt az én legbensőbb és politikai életemnek alapjaihoz tartozó egyik meggyőződésem az, hogy igazi önkormányzati élet Magyarországon csak akkor fog fejlődni, ha azt azon csatornákból, a melyekben most folyik, midőn az egész érdeklődés a választások körül csoportosul, átvezetjük azon csatornákba, a melyekben természetesen szétfolynia kell, hogy áldásthozó folyóvá váljék, az öntevékenység, a törvényhatósági természetes jogkör, az autonóm intézkedési kör betöltésébe. (Helyeslés! Ugy van! balfélől.) Ezzel, t ház, mi az administrativ reform eszméjének tisztasága mellett küzdünk, midőn a teendők azon centralisatiója ellen, a központi hatalom hatásköreinek azon természetellenes kibővítése ellen és a természetszerű autonóm jogkörnek azon önkényszertí megszorítása ellen küzdünk, mely e javaslatban is foglaltatik. (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha van valami, a mi az önkormányzat hatáskörébe tartozik, a mi kétségtelenül, ha egyáltalán önkormányzat lehetséges, önkormányzati teendő, akkor az épen az, a mit gazdasági önkormányzatnak neveznek : a helyi gazdasági érdekekről való gondoskodás. (Ugy van! a baloldalon.) És ime itt van, t. ház, ezen feladatok legeminensebbjeinek egyike. Én nem mondok le arról a reményről, hogy kellő szervezet és hatáskör mellett Magyarország törvényhatóságai ezen hatáskörnek megfelelni képesek lesznek. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon szomorú nap volna az, melyen erről a reményről lemondani, a tapasztalások folytán kénytelen volnék. Akkor le is vonnám belőle a consequentiát s ezen ügy államosítása mellett szólalnék fel. Hanem a mellett sohasem tudnék felszólalni, hogy olyan, a logicai összefüggést és őszinteséget teljesen nélkülöző, a törvényhatóság valóságos intézkedési hatalmának s ennek folytán felelősségének minden elemét megsemmisítő megoldás jöjjön létre, mint a törvényjavaslatban fog laltatik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindezek alapján ajánlom Graal Jenő t. barátom módosításának elfogadását. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Grünwald Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgy, melylyel foglalkozunk, annyi oldalt nyújt a megfigyelésre és elmélkedésre, hogy az után a fényes beszéd után is, melyet gróf Apponyi Albert ép e pillanatban fejezett be, lehet még a tárgyról beszélni, a nélkül, hogy valaki az ismétlés hibájába esnék. (Halljuk! Halljuk!) A tárgy annyira mélyen belenyúl államéletünkbe és különösen közigazgatásunkba, hogy napokig lehetne róla beszélni, a nélkül, hogy valaki az előtte szólottuak állításait vagy nézeteit ismételni volna kénytelen. Igen különös jelenség, t. ház, hogy az igen t. kereskedelmi ininister ur között és közöttünk olyan látszólagos elkeseredett vita folyik e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, midőn constatálni lehet, hogy az alapelvekre nézve teljesen megegyezünk s hogy a törvényjavaslatban letett alapelvek a mi alapelveink is. (Helyeslés bálfelöl.) Mi tehát az oka annak, hogy köztünk vita fejlődött? A kormány a töivényjavaslatban azt mondja, hogy az államutakat az állam kezeli és viseli az államutak fentartásának költségeit. Mi erre azt mondjuk, hogy ez igen természetes. A törvényhatósági utakról levén szó, a törvényjavaslat azt mondja, hogy a törvényhatósági utak financiáinak megállapításánál, kezelésénél, egyszóval a törvényhatósági utakra vonatkozó intézkedéseknél a hivatott fórum a törvényhatóság. Ez megint oly elv, a melyet elfogadunk és most mégis vita fejlődött köztünk. Ha közelebbről megnézzük a dolgot, ezt mindenki nagyon természetesnek fogja találni, mert a törvényjavaslat szerzői ezektől a törvényjavaslatban letett/elvektől az alkalmazásban teljesen eltérnek, ezekkel ellentétbe jutnak és ránk nézve az a sajátszerű szerep jut, hogy mi vagyunk kénytelenek a kormány által szerkesztett törvényjavaslatban letett cardinalis elvek védelmére kelni