Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-275

204 275. országos ülés oktébt jóakarására és önkényére bizni, t. ház, nem lehet. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) De hát, t. ház, — minden szónak a vége mindig csak az: vagy azt hiszszük, hogy a törvényhatóság képes megfelelni azon feladatnak, mely szerint a maga helyi érdekű úthálózatát helyesen megállapítsa s igazgassa s akkor adjuk ezt a törvényhatóságnak kezeibe és engedjük neki ott, a hol semmi országos érdek a belenyúlást nem követeli, a szabad mozgást, engedjük neki az önálló határozathozatalt és ruházzuk reáj'a a felelősséget is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Vagy abban a meggyőződésben élünk, hogy a törvényhatóság erre nem képes, hogy a törvényhatóság a maga loealis közlekedési érdekét — mert csak erről van szó, hiszen az országos közlekedési érdeket országos eszközökkel és intézkedésekkel kell kielégíteni — tehát ismétlem: vagy arról vagyunk meggyőződve, hogy a törvényhatóság nem képes a maga loealis közlekedési szükségleteit helyesen felfogni és megállapítani, nem hajlandó azok fedezésére saját érdekében a kellő áldozatot meghozni, akkor administr aljunk, mint a minister ur magát kifejezte, valóban nyíltan és őszintén; (Helyeslés balfelől) mondjuk ki, hogy e feladatot ki kell venni a törvényhatóságok kezéből és államosítsuk az egész útügyet. Ez az álláspont, szerintem, nem helyes, de következetes és őszinte. Hanem azt mondani, hogy a törvényhatósági úthálózatot a törvényhatóság állapítja meg, kezeli, tartja fenn saját megadóztatásával, de ennek tetejébe azután oda tenni, hogy a mikor a ministernek tetszik, az úthálózatot megváltoztathatja, (Közbeszólások jóbbfélől: Közérdékből!) közérdekből! a „közérdekből" kitétel, gondolom, annyira magától értendő eszmét fejez ki, annyira világos az, hogy a minister nem magánérdekből, hanem az ő felfogása szerinti közérdekből fog eljárni, hogy e kifejezésben „közérdekből" valami elvi határvonalat látni képes nem vagyok; (Helyeslés balfelöl) tehát ha kimondjuk egyrészt, hogy a törvényhatósági úthálózatot a törvényhatóság állapítja meg, másrészt azonban az úthálózatot, a mikor a ministernek tetszik, csupán általa méltánylandó okokból megváltoztathatja, egy új utat a törvényhatósági xíthálózatba felveendőnek decre tálhat, hogy ehhez a törvényhatóság egyáltalában kap-e segélyt az államtól és mennyit, a minister határozza meg, a törvényhatóságnak az önmegadóztatást illető határozatait a minister nem csak felülvizsgálja, hanem a százalékot tetszése szerint felemeli, vagy leszállítja. . . . Baross Gábor kereskedelemügyi minister I Nem tetszése szerint. Gróf Apponyi Albert:... hogy akkor a minister hatásköre mellett mire való ez a közbeeső megyei retorta, mire való az az ünnepélyesség, hogy a megyei törvényhatóság mindezen kérdések 2é-én, csütörtökön. 1889. megállapításával foglalkozik, azt nem értem, (Helyeslés balfelől) sőt megvallom, hogy ezt ugy az ügy sikerére, mint egyáltalában a közszellemre nézve igen veszedelmes játéknak tartom. (Élénk helyeslés balfelől) Kimondottam előbb a „felelősség" szót sárra vissza akarok térni. (Halljuk! Halljuk!) Meglehet, t. ház, hogy valamikor én is arra a meggyőződésre fogok jutni — reménylem, hogy nem, de meglehet — hogy törvényhatóságaink az útügy helyes kezelésére még helyhatósági korlátok közt sem képcsek; akkor választanám azon utat, melyre előbb czéloztam: az egész útügy államosítását. Nagyon nem szeretném, ha ide kerülne a dolog, mert minden szempontból fenn akarom tartani a törvényhatóságok ezen jogkörét. Csak mint igen íossz tapasztalások eredményét tudom ezt az elhatározást képzelni. De

; ha ki akarjuk próbálni a törvényhatóság teljesítési képességét és erejét e téren, akkor ne csak az eddigi állapotra hivatkozzunk, mert az eddigi állapotnak, mint több oldalról kiemeltetett, épen az volt egyik hibája, hogy a competentiák, a jogkörök és ennek folytán a kötelességek nem voltak szorosan körülírva, hogy a törvényhatóságok öntevékenységét legalább annyira megbénította, mint a mennyire buzdította azon tudat, hogy minden, a mit kezdeményezett, csak provisorius jelleggel bir, hogy az még egy magasabb felülbírálás alá vehető. (Helyeslés balfelől.) Csak akkor fejlődhetik egészségesen és erőteljesen a törvényhatósági, a helyhatósági élet és tevékenység a maga jogkörében, ha azt a mindenbe beavatkozó gyámkodást megszüntetjük, ha oly ügyeket, a melyek nem országos fontosságúak, a melyek helytelen eldöntésének súlyát maga a helyhatóság és annak közönsége viseli, kellő szabadsággal és önállósággal a törvényhatóságra bizzuk, a törvényhatóság tagjaiban ébredni engedjük a felelősség azon tudatát, a melyet eddig nélkülöztünk és melyet, ha ez a törvényjavaslat törvény erejére emelkedik, még nagyobb mértékben fogunk nélkülözni. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) T. ház! Követelhető-e, várható-e a törvényhatóságoktól és helyhatóságoktól, hogy egész lelkiismeretességgel, teljes megfontolással, minden szempontra kiterjeszkedő ügybuzgósággal foglalkozzanak oly munkálat előkészítésével, a melyről tudják, hogy annak minden irányban való megváltoztatása a felülvizsgáló ministernek önkényétől függ? (Helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Bármely munkát ruházunk valakire, ha p. o. valakinek írásbeli dolgozatot kell elkészítenie, czikket irnia, jelentést csinálnia és ő biztosan tudja, hogy mielőtt az a nyilvánosság elé kerül, mielőtt az ő erkölcsi felelőssége érvényesülne, azt még más valaki ki fogja igazítani, bele fog corrigálni, át fogj a idomítani: száz ember közül kilenczvenkilencz azt a munkálatot nem fogja azzal a