Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

14 260. országos ülés jnnins 4-én, kedden. 1889. kötelességemnek tartom felszólalni azért, mert a t. képviselőház méltán megkívánhatja, hogy én az előterjesztett törvényjavaslat fedezetére nézve kifejtsem a kormány álláspontját s a javaslat indokait egyszerűen azért, mert költségvetési törvényhez külön indokolás előterjesztetni nem szokott. De még inkább vagyok kénytelen felszólalni azért, mert a t. képviselő ur akkor, midőn a históriai igazságnak védelmezésére szólalt fel, ©£ry pár oly lényeges tévedésbe esett, melyek e históriai igazságból vont következtetéseket egészen kell, hogy alterálják. 8 ha már felszólalok, nem tehetem azt, hogy a leghatározottabban ne tiltakozzam azon vád ellen, mintha a kormánynak pénzügyi politikája banális volna. Már akkor ugyanis, midőn a költségvetési törvény általánosságban tárgyal tátott, voltam bátor azon nézetemet hangsúlyozni, hogy a ki igaz mértékkel ítéli meg egy kormány programmját, az egy oly pénzügyi programmot, melynek egyik főbb és legkimagaslóbb elve az, hogy az igazság mértékét kívánja alkalmazni minden adózó polgár irányában ; mely elvül tűzi ki azt, hogy a midőn fokozottabb mérvben veszszük igénybe az állampolgárok szolgálatát, akkor azok méltán megkívánhatnak tőlünk minden biztosítékot a tekintetben, hogy a törvényben előirt mértéken túl semminemű közteherrel sújtatni nem fognak, mondom, egy oly pénzügyi politikát, mely e mellett a pénzügyi administratiónak reformjával foglalkozik, még pedig foglalkozik e reformmal azon alapon, hogy szakítva az éveken át követett eljárással, a népképviseleti és alkotmányos tényezőknek tágabb és szélesebb körű befolyást enged a politikai administratiónak ellenőrzésére; azt a pénzügyi politikát, mely feladatául tűzte ki még azt is, hogy fedezze azon fokozottabb mérvű kiadásokat, a melyek egy helyes gazdasági és igazságügyi politikának végrehajtására szükségesek ; az igazság merevnegatiója nélkül a banális jelzővel illetni nem lehet {Igaz.

1 Ugy van! jobbfelöl.) Nem kívánok ugyan a t. képviselő ur által felhozott minden egyes ellenvetésre válaszolni, de kénytelen vagyok egy pár megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur többszörösen hangoztatta azt, hogy Bosniának oeeupatiója a pénzügyek rendezését hátrányosan nem befolyásolta. Engedelmet kérek, a számadatok nincsenek kezemben, melyekkel illustralliatnám, hogy közvetlenül vagy közvetve az állami kiadások fokozód tak-e és mennyiben e politikai tény által, de hivatkozom arra — a mi mindnyájunk emlékezetében van — hogy akkor, a mikor Bosnia oeeupatiója kifogásoltatott, ez nem politikai alapon, hanem azon argumentatióval történt, hogy ez egyértelmű gazdasági és financiális tönkremenetelünkkel. (Ugy van! jőbhfelöl.) Azt hiszem tehát, hogy midőn a túloldalon ily argumentatiót használtak, a kérdést úgy odaállítani, mintha ez egyáltalában hátrányosan nem befolyásolta és késleltette volna a financiális rendezést, ez legalább is nem felel meg azon históriai igazságnak, melyet a képviselő ur annyira szeret hangoztatni. (Ugy van! jóbbfelöl.) Felhozza ezután a képviselő ur, hogy a fogyasztási adók önálló kezelésének meg nem oldása, mily nagy bűnét képezi e 14 évi kormányzatnak. Hát, t. képviselő ur, ha más, ezen kérdéssel összefüggő érdekeinknek teljes megóvása mellett a fogyasztási adók külön kezelése Magyarországon kivihető lett volna, még pedig azon alapon, hogy az ország azon fogyasztási czikkeinek Austriában való fogyasztását is biztosítottuk, a melyekben mi voltunk túlsúlyban : akkor a hazafiatlanság nagy bűnét követte volna el az, a ki e kérdést nem ily irányban igyekezett volna megoldani, De figyelmeztetem a t. képviselő urat, a ki akkor részt vett a tanácskozásokban, a ki ismeri az akkor felmerült eszméket, hogy minő irányzatok voltak a felszínen. Nagyon jól tudjuk, hogy a fogyasztási adók restitutiójának kérdését nem ugyan mi, mert mi a jogi összefüggést tagadtuk, tagadjuk most is és tagadni fogjuk a jövőben is, hanem Austriában összeköttetésbe hozták a quota kérdésével. Visszahatásában, t. ház, ez mily irányeszméknek adott kifejezést? (Halljuk! Halljuk !) Voltak komoly politikusok, a kik azt mondták, hogy inkább a quotánál kell nagyobb százalékot megajánlani, de a fogyasztási adók önálló kezelését kell biztosítani: A t. képviselő ur, a ki egy hosszabb korszaknak financiális eredményét kívánja levonni, méltóztassék megcsinálni a mérleget az akkori áramlat és az eredmények között. Vájjon a quota szerinti hozzájárulás emelkedett-e? Nem. Vájjon a helyzet, a fogyasztási adók tekintetében, ugyanaz maradt-e ? Azt hiszem, hogy a képviselő ur maga is azt fogja mondani, hogy nem. Változott a fogyasztási adók restitutiója tekintetében és pedig mindjárt í 878-ban és változott a gazdasági viszonyok alterálása folytán. Ne várja tőlem senki, hogy én, ki tán hivatva vagyok az ország érdekeit épen e kérdés tekintetében másutt is képviselni, itt annak bővebb fejtegetésével foglalkozom, hol és mennyiben károsodtunk a fogyasztási adók restitutiójánál. Csak arra kívánom utalni a t, képviselő urat, a mit nem itt, hanem Austriában hoznak fel és amit én, ki politikai siker pillanatnyi előnyeiért soha sem fogom álláspontomat feladni, (Élénk helyeslés jobbfelöl) el nem ismerek és nem is fogok elismerni soha, de egészben nem is tagadhatom, tudniillik azt, ha a szeszadónál meglevő és a czukoradónál és petróleumnál várható előnyöket is számba veszszük, aligha nem igazuk van azoknak, kik oda át azt hangoztatják, hogy a fogyasztási adók tekintetében — ha nem is áll az, a mit ők mondanak, hogy