Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-275
275. orszAgos ülés október 24-én, csütörtökön. 1880. 199 tot módosítani vagy kiegészíteni. A 11. §. azt mondja, hogy a ministernek jogában áll magasabb, különösen hadászati vagy közgazdasági érdekekre utalva, a törvényhatóságokat felhívni, hogy a törvényhatóság területén levő valamely utat a törvényhatósági líthálózatba felvegyen és kezeljen. Criteriuma a minister eljárásának a közérdek vagy egyesek felpanaszolt sérelme. A közérdek szempontja: a kereskedelmi, ipar és közgazdasági érdek és a hadászati tekintet. Az állami úthálózat legfőképeu közforgalmi és hadászati fontossággal biró utakból áll és ezek közül nagyon kevés az, mely ebbeli jelentőségét elvesztette volna. Viszont a törvényhatóságok kezelése alatt számos út áll, melyeknek hadászati jelentőségök van s a melyeknek kiépítésére a törvényhozás évek során át átlag évi 600.000 forint segélyt szavaz meg. A kormány ezen hitelek czélszerü felhasználására évenkint előterjeszti kimutatását. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem minden hadászati utat kezelhet ugyanis az állam. A fokozatos átvétel mindenesetre be fog következni; s ha ma valaki fel hozza azt, hogy nincs a törvényhozás előtt az úthálózat csoportosítása s osztályozása, van szerencsém kijelenteni, hogy erről a kormány és a megyék közt meglehetősen tisztázva van az ügy és ezen törvényjavaslat megalkotása után a kormánynak első feladata lesz az utak osztályozását és rectificatióját keresztül vinni, a törvényhozásnak erről jelentést tenni. A mint mondám, nem minden hadászati út lehet állami kezelés alatt és csak a legfontosabbak fognak átvétetni. A törvényhatóságok nem elszigetelt területek, a melyek csak oly utakat tartanak fenn, melyek őket tisztán saját határaikon belől érdeklik : kétféle magasabb qualificatiójú utak fognak jövőre is létezni: állami és törvényhatósági utak. A hadászati utak több osztályúak; vannak olyanok, melyeknek a hadászati jelentősége átme neti és nem imminen 1 ?; vannak, a melyeknek fontos és közvetlen a hadászati jelentősége ; svanuak végre olyanok, melyeknek hadászati jelentősége minden egyéb érdek fölött áll. Nem minden hadászati út azonban fontos egyúttal forgalmi szempontból is; mert vannak például északi határainkon nagy költséggel létesített államiutaink,melyeknek közforgalmi jelentősége csekély. Ily hadászati utaknak állam kezelésbe vétele, minthogy több mint n éltányos, meg is fog történni. De ha a törvényhatóságot egyszerűen magasabb uti feladataik teljesítése alól fölmentjük és kizárólag a határaikon túl nem terjedő utak fentartására fognak szorítkozni, akkor több mint 6 ezer kilométernyi ívj út fogna az állam kezelésé alákerülni. Már pedig az állam kezelése a dolog természeténél fogva külömb, mint a törvényhatóságoké és azért több mint 2 millió forintra menne azon többlet, mely az állam költ-ségvetését új kiadásként terhelné. Rossz néven vette egy képviselőtársam, a ki azt mondotta, hogy a törvényhatóságok eljárása ••értheti a községi autonómiát s felhozta, hogy a községi autonómia értelmezése iránt képviselőtársam tévedésben van. Már pedig nem minden indok nélkül szólalt fel ez oldalról azon képviselőtársam a községek védelmére; mert kétségtelen, hogy a mennyiben a községi utak hálózatának megállapítása a törvényhatóság feladatai közé fog tartozni, megtörténhetik, hogy nem egy törvényhatósági utat fog a törvényhatóság a községnek átadni, a mikor ez a községek egyenes sérelmevei j ár. (Halljuk! Halljuk!) Ezek után a két szakasz védelmére G-aal Jenő képviselő ur előadása ellenében a következőket jegyzem meg. (Halljuk! Halljuk!) A megyék autonómiáját fenn kell tartani, azt sérteni nem szabad. A kormány nem csak nem sérti az autonómiát, melyet a vármegyék bírtak, de sőt ellenkezőleg azon autonóm hatáskört kiegészíti, szabályozza s annak gyakorlatát csak annyiban engedi meg, a mennyiben az utak ügyével s azon ügynek érdekeivel megegyeztethető. A ki az útügygyel foglalkozik és annak minden phasisát ismeri, az be fogja látni, hogy az útügynek közigazgatását sajátságos viszonyaink hoz és az útügy természetéhez képest kell szabályozni s hogy az útügy érdekeit, szemben az autonomicus hatáskörrel is védelem alá kell venni. De hát milyen autonómiát sért a kormány? Egy képviselőtársam az 1876. törvény alapján kiadott utasítást nem találta törvényes forrással bírónak. Az illető képviselő ur ezt helytelenítette; pedig azon utasítás tényleg a törvény alapján készült és eddig, tehát 10 évnél hosszabb idő óta szakadatlanul gyakorlatban van, sőt azon kivül tény, hogy a törvényhatóságok és kormány között az úthálózati kérdések legtöbbje tényleg már meg is van oldva. A közigazgatási bizottságról szóló 1876 iki törvény rendelkezéseihez képest minden egyes minister ügykörére nézve utasítás adatott ki és igy az akkori közmunka- és közlekedési minister ügykörére nézve is, a mely utasításnak 6. szakasza ezt mondja: Törvényhatósági utak hálózatát az illető törvényhatóság meghallgatása után a közmunka- és közlekedésügyi minister állapítja meg. Ez a mai állapot. Ez eljárás követtetik ma országszerte és a mint mondom, a legtöbb vármegyében már eredményre is vezetett. A jelenlegi törvényjavaslat pedig azt mondja : Az úthálózatot a törvényhatóság állapítja meg, csakhogy az általa megállapított úthálózat a minister megerősítését igényli. Már most kérdem, miben sérti ez a megyék fennálló hatáskörét? A t. képviselő ur azt mondotta, hogy sértem az autonóm hatáskört a 23. szakaszban is. Rá fogunk
