Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-275

198 275. orszíííros ü!és október 24-én, csütörtökön. 1880 mert az út folytatását fel nem vette, az út conti­nuitását veszélyezteti. Azt hiszem azonban, hogy nem ez a sérelem azok előtt, kik ezt perhorres­kálják, hanem a hadászati érdek érvényesítése. Mi sem volna természetesebb, mint azt mondani, hogy mindazon esetben, midőn a minister hadászati útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvételét kívánja, azon út fentartásának mérvéig a törvény­hatóságokat segélyezze. De mi volna ennek kö­vetkezménye ? Minthogy a törvényhatóságok nagyon jól tudják, melyek a hadászati utak, egyetlen egy törvényhatóság sem fogná a hadá­szati utakat a maga úthálózatába felvenni, hanem azokat egyszerűen ki fogná Nagyni és fel fogna venni más utakat, vagyis minden hadászatilag fontos út fentartása egyenesen az állampénztárt fogná terhelni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezt méltá­nyosnak nem tartom, mert ha az utakat állami és törvényhatósági utakra osztjuk fel, abból még nem következik az, hogy minden út, a mely hadásza­tilag fontos, egyúttal szükségszerűleg az állam által tartassék fenn. Bizonyos tekintetben egyet­értek azzal, hogy azok a legfontosabb hadászati utak, melyek forgalmi tekintetben is fontosak és mindig nagy gyanakodással tekintem azon utakat, melyeknek hadászati fontosságot tulajdonítanak, de melyek forgalmi jelentőséggel nem birnak. Ha azonban a törvényben kimondjuk, hogy minden hadászatilag fontos útnak a törvényhatóság háló­zatába való felvétele azt eredményezi, hogy a mi­nister a törvényhatóságnak állami segélyt ad, akkor egy törvényhatóság sem fogja az ily utakat hálózatába önként fölvenni. Vannak bizonyos dolgok az administratióban, melyek másként, mint az aequitás alapján nem intézhetők el. Ha mi azon szerenesés helyzetben volnánk, hogy egyszerűen kimondhatnék, hogy minden út jókarban tartandó — ez az angol tör­vényhozás elve, a hol nincs semmi elassificatio — akkor mindezektől a classificatióktól és önkénye­seknek látszó intézkedésektől meg volnánk óva, de mai helyzetünkben nem látok más gyakorlati meg­oldást lehetőnek, mint a melyet a törvényjavaslat ajánl. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnöki Szólásra senki sincs feljegyezve. (Felkiáltások bálfelöl: Halljuk a ministert.') Baross Gábor kereskedelmi minister: T. képviselőház! (Halljuk !) Készségesen szólalok fel és nem tartok attól, hogy azon álláspontnak, a melyet kifejteni szerencsém lesz, ereje megdönt­hető lenne. Perczel Miklós t. képviselő ur engem egyene­sen felhívott, hogy ne tagadjam meg önmagamat és fogadjam el Gaal Jenő t. képviselő ur módosí­tását. Ezzel szemben kijelentem, hogy megtagad­nám meggyőződésemet, ha a t. háznak mást aján­lanék, mint a mi a javaslatban van, sőt kötelessé­get mulasztanék, a melyet sem magam előtt, sem azok előtt nem tudnék kimenteni, a kik később a következményeket gyakorlatilag megérezni fog­nák. A t. képviselő ur az ország érdekében arra is felhívott, hogy ne tartsam fenn mereven állás­pontomat. Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ezt az álláspontot épen Magyarország érdekében, Magyarország közútjainak kiépítése és fentar­tása érdekében vagyok köteles fentartani. Ha zokon méltóztatik venni, hogy nem fogadunk el módosításokat, biztosíthatom, hogy kész vagyok minden okszerű módosítást elfogadni, a mely a ministeri felelősség szempontjából elfogadható. De nem fogadhatok el oly módosítványt, a melyről kétséges, hogy az ügy hasznára válik-e? Én évek hosszú során át foglalkozom az ad­ministratio ezen részével, ismerem az ország ebbeli viszonyait, látom mit tesznek, mit tehetnek a megyék; látom, mit kell a kormánynak teljesí­teni ; látom, hogy mit vár az érdekelt közönség a kormánytól. És mindezen észleleteim arról győznek meg, hogy úti administratiónk újjászervezése hazánkra nézve nemcsak közgazdasági, hanem egyúttal imminens politikai érdek. (Helyeslés jobbfelől.) Ha valakinek kedve telik abban, hogy ezen ügy körül keresve-keres aggodalmakat és a mi­nister jogkörét megszorítani kívánja: én ezzel homlokegyenest ellenkező felfogást ajánlok. Teg­nap is a ministernek harmadfokú határozati jogát ezen törvényjavaslat legsérelmesebb pontjának mondották. (Felkiáltások a bal- és szélsőbalon: De ugy vem!) Kérem, ne méltóztassék a ministeri hatáskört pártszempontból megítélni s csupán az egyéneket nézni, hanem méltóztassanak a központi hatalom kötelességeit és hivatását a mi viszonya­inkból megítélni. (Helyeslés, ugy van! jobbfelöl. Mozgás a bal- és ssélső baloldalon.) Ha hibás az egyén, ám mondják meg ezt; de az alkotmányos kormányrendszer alapföltételeit itt megingatni nem szabad. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelől. Moz­gás a bal- és szélső baloldalon.) Megengedem, hogy ezek a fejtegetések né­melyeket kellemetlenül érintenek. Tegnap a köz­igazgatási bíróságot, ma megint egy nagy eszmét: az autonómia hatáskörét tolják előtérbe s ezen hatáskör sérelmével akarják igazolni az álláspon­tot, melyet a javaslattal szemben elfoglalnak. Követni fogom észrevételeimmel Gaal Jenő t. képviselő ur előadását, bár Hieronymi t. kép­viselő ur arra megtette már szakavatott meg­jegyzéseit. Mindenekelőtt jelezni kívánom röviden, hogy mit mond ezen két szakasz. A 10. §. kimondja, hogy a törvényhatósági úthálózatot a törvény­hatósági közgyűlés állapítja meg, módosítja stb., a közgyűlési határozat a minister megerősítését igényli, a ministernek joga van közérdekből s mások felpanaszolt jogsérelme esetén e határoza-

Next

/
Thumbnails
Contents