Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-275
198 275. orszíííros ü!és október 24-én, csütörtökön. 1880 mert az út folytatását fel nem vette, az út continuitását veszélyezteti. Azt hiszem azonban, hogy nem ez a sérelem azok előtt, kik ezt perhorreskálják, hanem a hadászati érdek érvényesítése. Mi sem volna természetesebb, mint azt mondani, hogy mindazon esetben, midőn a minister hadászati útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvételét kívánja, azon út fentartásának mérvéig a törvényhatóságokat segélyezze. De mi volna ennek következménye ? Minthogy a törvényhatóságok nagyon jól tudják, melyek a hadászati utak, egyetlen egy törvényhatóság sem fogná a hadászati utakat a maga úthálózatába felvenni, hanem azokat egyszerűen ki fogná Nagyni és fel fogna venni más utakat, vagyis minden hadászatilag fontos út fentartása egyenesen az állampénztárt fogná terhelni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezt méltányosnak nem tartom, mert ha az utakat állami és törvényhatósági utakra osztjuk fel, abból még nem következik az, hogy minden út, a mely hadászatilag fontos, egyúttal szükségszerűleg az állam által tartassék fenn. Bizonyos tekintetben egyetértek azzal, hogy azok a legfontosabb hadászati utak, melyek forgalmi tekintetben is fontosak és mindig nagy gyanakodással tekintem azon utakat, melyeknek hadászati fontosságot tulajdonítanak, de melyek forgalmi jelentőséggel nem birnak. Ha azonban a törvényben kimondjuk, hogy minden hadászatilag fontos útnak a törvényhatóság hálózatába való felvétele azt eredményezi, hogy a minister a törvényhatóságnak állami segélyt ad, akkor egy törvényhatóság sem fogja az ily utakat hálózatába önként fölvenni. Vannak bizonyos dolgok az administratióban, melyek másként, mint az aequitás alapján nem intézhetők el. Ha mi azon szerenesés helyzetben volnánk, hogy egyszerűen kimondhatnék, hogy minden út jókarban tartandó — ez az angol törvényhozás elve, a hol nincs semmi elassificatio — akkor mindezektől a classificatióktól és önkényeseknek látszó intézkedésektől meg volnánk óva, de mai helyzetünkben nem látok más gyakorlati megoldást lehetőnek, mint a melyet a törvényjavaslat ajánl. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnöki Szólásra senki sincs feljegyezve. (Felkiáltások bálfelöl: Halljuk a ministert.') Baross Gábor kereskedelmi minister: T. képviselőház! (Halljuk !) Készségesen szólalok fel és nem tartok attól, hogy azon álláspontnak, a melyet kifejteni szerencsém lesz, ereje megdönthető lenne. Perczel Miklós t. képviselő ur engem egyenesen felhívott, hogy ne tagadjam meg önmagamat és fogadjam el Gaal Jenő t. képviselő ur módosítását. Ezzel szemben kijelentem, hogy megtagadnám meggyőződésemet, ha a t. háznak mást ajánlanék, mint a mi a javaslatban van, sőt kötelességet mulasztanék, a melyet sem magam előtt, sem azok előtt nem tudnék kimenteni, a kik később a következményeket gyakorlatilag megérezni fognák. A t. képviselő ur az ország érdekében arra is felhívott, hogy ne tartsam fenn mereven álláspontomat. Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ezt az álláspontot épen Magyarország érdekében, Magyarország közútjainak kiépítése és fentartása érdekében vagyok köteles fentartani. Ha zokon méltóztatik venni, hogy nem fogadunk el módosításokat, biztosíthatom, hogy kész vagyok minden okszerű módosítást elfogadni, a mely a ministeri felelősség szempontjából elfogadható. De nem fogadhatok el oly módosítványt, a melyről kétséges, hogy az ügy hasznára válik-e? Én évek hosszú során át foglalkozom az administratio ezen részével, ismerem az ország ebbeli viszonyait, látom mit tesznek, mit tehetnek a megyék; látom, mit kell a kormánynak teljesíteni ; látom, hogy mit vár az érdekelt közönség a kormánytól. És mindezen észleleteim arról győznek meg, hogy úti administratiónk újjászervezése hazánkra nézve nemcsak közgazdasági, hanem egyúttal imminens politikai érdek. (Helyeslés jobbfelől.) Ha valakinek kedve telik abban, hogy ezen ügy körül keresve-keres aggodalmakat és a minister jogkörét megszorítani kívánja: én ezzel homlokegyenest ellenkező felfogást ajánlok. Tegnap is a ministernek harmadfokú határozati jogát ezen törvényjavaslat legsérelmesebb pontjának mondották. (Felkiáltások a bal- és szélsőbalon: De ugy vem!) Kérem, ne méltóztassék a ministeri hatáskört pártszempontból megítélni s csupán az egyéneket nézni, hanem méltóztassanak a központi hatalom kötelességeit és hivatását a mi viszonyainkból megítélni. (Helyeslés, ugy van! jobbfelöl. Mozgás a bal- és ssélső baloldalon.) Ha hibás az egyén, ám mondják meg ezt; de az alkotmányos kormányrendszer alapföltételeit itt megingatni nem szabad. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Megengedem, hogy ezek a fejtegetések némelyeket kellemetlenül érintenek. Tegnap a közigazgatási bíróságot, ma megint egy nagy eszmét: az autonómia hatáskörét tolják előtérbe s ezen hatáskör sérelmével akarják igazolni az álláspontot, melyet a javaslattal szemben elfoglalnak. Követni fogom észrevételeimmel Gaal Jenő t. képviselő ur előadását, bár Hieronymi t. képviselő ur arra megtette már szakavatott megjegyzéseit. Mindenekelőtt jelezni kívánom röviden, hogy mit mond ezen két szakasz. A 10. §. kimondja, hogy a törvényhatósági úthálózatot a törvényhatósági közgyűlés állapítja meg, módosítja stb., a közgyűlési határozat a minister megerősítését igényli, a ministernek joga van közérdekből s mások felpanaszolt jogsérelme esetén e határoza-