Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-275

194 ^75. orss!A

ő«s ülés októbe; a törvényhatóságok autonoinicus jogkörét ott is, hol ezt sem a közérdek, sem a sértett magánérdek nem követeli, a minister kezébe adják. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Higyje el az előttem szólott Móricz Pál t. képviselő ur, hogy én is ismerem egy kevéssé a törvényhatósági életet. Tudom én is azt, hogy vannak, fájdalom, oly törvényhatóságok — és ebben csak megerősíthetem csekély szavammal a t. minister urnak harmad vagy negyed nap mondott kijelentését — melyek félreértve hivatásukat, nem mindig és egészben a közérdeket tartják szem előtt, a midőn szükséges a kormánynak bizonyos ingerentiát biztosítani. Szerintem is szükséges ez azokban az esetekben, melyekben a dolog természeténél fogva a döntés jogosultsága mást, mint a kormányt nem illetheti és minden képzelhető eset közt a legecelatánsabb és a leggyakrabban előforduló esetek egyes törvényhatóságokban két esetre szorítkoznak, melyet az indítvány ki is vesz a törvényhatóságok feltétlen autonomieus jogköréből és melyeket a ministeri végeldöntésnek tart fenn. Mik ezek az esetek ? (Halljuk ! Halljuk!) A legnagyobb panasz, mely az útügyek autonomieus intézése ellen felmerülni szokott, tényleg az — mondjuk meg a maga nevén — hogy bizonyos clieme az egyes törvényhatóságokban saját érdekében kihasználja, kizsákmányolja azt a nagy tőkét, azt a nagy erőt, melyet a közmunkaszolgáltatás képvisel, akár természetben, akár készpénzben ; ezt saját egyéni előnyére, érdekének támogatására használja fel. (Igás! TJgy van! Egy hang balfelöl: Vasúti subventiók! Nagyváradon!) Az, t. ház, ki nem akar a tények előtt szemet hunyni, ezt nem tagadhatja. Én, t. ház, szintén vagyok legalább is oly barátja az autonómiának, mint Móricz Pál t. képviselőtársam. Móricz Pál: Majd meglátjuk! Gulner Gyula: Én is kíváncsi vagyok! (Derültség.) De épen azért, mert barátja vagyok, nem akarom a törvényhatósági életet és annak jogkörét — bocsánat a kifejezésért, talán túlerős — ad absurdum vinni sem jobbra, sem balra ; nem akarom azt, hogy tönkre tétessék az autonómia egy beteges kinövés által, az által, hogy feltétlenül jog adassék az autonomieus jogkörnek ott is, a hol azzal vissza lehet élni. És itt meg tudom adni azt a correctivumot, hogy az intézkedés jogköre a központi kormánynak biztosíttassák, mert azt másra, mint a kormányra bízni nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) Ha volna nekünk is, pl. az angol „Queens beuch" mintájára szervezett felső biróságunk . . . Kőrösi Sándor: Privy council! Gulner Gyula:. . . vagy nem tudom, miféle más szervezet, ott, a hol az egyes sértett 2é-én, csütörtököu. 1889. érdekek vagy hasonló esetekben egy fórumhoz kell, hogy folyamodjanak, lehet ehhez, lehet máshoz, ez vita tárgyát képezheti; de semmi körülmények között magára a törvényhatóságra, midőn ily visszaélésekre ragadtatja magát, a végeldöntést bizni nem merném. Kire bizzak tehát? Én is azt mondom, másra nem lehet, mint a központi kormányra, felebbezés utján mindazon esetekben, midőn az egyes törvényhatóságok, vagy egyes vidékek gátolnák az úthálózat kiépítését. És melyik a másik eset? Az, a mi ismét előfordulhat — talán nem is nagyon ritkán — hogy két szomszéd törvényhatóság egy útnak kiépítésére, létesítésére vagy nem képes, vagy nem akar megegyezni; mert nem akarják azt az utat kiépíteni. S mi ennek a következménye? Az, hogy egy, a közérdekre is fontos útnak létesítése meghiúsul azért, mert az északi törvényhatóságokban esetleg ki lesz építve, a középsők nem tesznek semmit, a déliek ismét folytatják és igy egy törvényhatóság, ha az fel van jogosítva arra, hogy az úthálózatot feltétlenül, minden beavatkozás nélkül maga állapíthatja meg — mondom — egy közbeeső törvényhatóság esetleg megakaszthatja egy igen fontos vonalnak kiépítését. (Igaz ! TJgy van ! balfelöl.) Már most, t. képviselőház, azt állítom, hogy ezt megengedni ismét nem lehet, nem azért, mert ez evidenter és szembeszökőleg sérti azon érdeket, mely minden útnak, de különösen több megyén átvonuló útnak kiépítésében fekszik. E kérdésnek megoldását is tehát másra, mint a ministerre bizni, nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) De ezentúl azután, t. ház, nem tudok olyan súlyos, olyan ecelatáns esetet képzelni, a melyben a megyének autonomieus jogkörét megszorítani vagy csorbítani helyesnek tartanám. (Élénkhelyeslés balfelöl.) Épen azért, t. képviselőház, ha egyszer a törvényjavaslat azt az elvet állítja fel, hogy az útügyek a törvényhatóságok jogkörében kezelendők és azokat a törvényhatóságok által elintézendőknek tartja : akkor, t. képviselőház, azt gondolom — a mire első felszólalásomban már bátor voltam rámutatni — vonjuk le ezen elv consequentiáját s vonjuk le ugy, hogy ez által sem a közérdek, sem az elv csorbát ne szenvedjen. (Élénk helyeslés balfelól.) A közérdeket megmenti azon indítvány, a melyet Graal Jenő t. barátom beterjesztett,(Igaz! TJgy van! balfelöl) mert ennem tudok elképzelni — ismétlem — olyan fontos ecclatans esetet, a mely miatt a ministeri ingerentiának még inkább való kiterjesztése a törvényhozás részéről helyes volna. (Helyeslés balfelöl.) De ezen túl meuni aztán, t. képviselőház — vélekedésem szerint nem egyéb, mint — a mit már akkor is mondtam, kimondani az elvet, hogy az útügyet kezeljék a törvényhatóságok, a végrehajtási intézkedést pedig a központi kormány. De ez