Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-275

275. országos ülés október 24-én, csütörtökön. 1889. 193 jövőben az egész hálózat sorsa felett nominaliter a törvényhatósági közgyűlés, tényleg pedig a minister dönt, természetes, hogy ez ellentét éles és súlyos aggodalmakra ad mindkét oldalon okot. Megvallom, t. ház, hogy más országok administrativ rendszere szerint nagyon szerettem volna, ha valami közepes intézkedés törvény és ministeri rendelet közt, valami nagyobb állandóságra számított intézkedés, nem is annyira szabályrendelet, turném, a mint azt Olaszországban mondják, „királyi rendelet" által állapíttatnék meg ez úthálózat a törvényhatósági, megyei és községi közlekedési utakra nézve, hogy igy azután e folytonos vacillálás, félelem és aggodalom megszűnjék. Tényleg azonban ez nem történik. A minister indokolásában két dolgot mond és mindkét dolognak az ő szempontjából megvan a maga jogosultsága, minélfogva a felhatalmazást,, mely a 10. és 11. §-ban van, a maga részére követeli. Az egyik az, hogy lehetnek oly hadászati és állami érdekből folyó dolgok, a melyek nem tartozhatnak szorosan véve az államútaknak < athegoriájába, hanem a melyeknek mégis létesittetniök kell, melyeknek tehát a törvényhatósági xítak hálózatába a törvényhatóság akarata ellenére is fel kell vétetniök. A másik pedig az, hogy két vagy három törvényhatóság közt közbeeső hálózat kiépítésére a törvényhatóság különben nem kényszeríthető. Mind a két eset, egészen objeetive meg kell vallanom, bek öv étkezhetik és mindkét esetben az országnak igen fontos érdekei csorbulhatnak a törvényhatóságoknak e szííkkörű szempontból felfogott intézkedései miatt, azonban mindkét eset — határozott meggyőződésem — nem indokolja azon jogok megadását a minister részére, a melyek a 10. és 11. §-ban foglaltatnak. De fviszont más oldalról tisztán állhat, hogy minél inkább előszeretettel viseltetik a minister saját szakmája iránt, annál több, szerinte magasabb érdekből fog módot találni arra, hogy az utak a megye contójára építtessenek ki és ez által az önkormányzati jog tisztán illusoriussá tétessék. Mert, ha ez nincs is a javaslatban világosan kimondva, de ha egyszer ki van mondva, hogy az úthálózat ngy építtessék, ugy positive mint negatíve, a hogy a minister kívánja, a törvényhatóság pedig köteles az úthálózat fentartásáról gondoskodni, ha pedig nem gondoskodik, a ministernek joga van az útadót felemelni: ez egyértelmű azzal, hogy a törvényhatóságoknak ez irányban való autonomicus joga teljesen megcsorbittatik. Minthogy a tény igy áll és azon administrativ tényezőkkel kell számolni, amelyek adva vannak, én valósággal nem látom más megoldását a kérdésnek, mint azon módosítást, a melyet Gaal Jenő t. képviselő ur benyújtott. E módosításban az van e két lényeges pontra nézve, hogy a megállapítás KÉPVH. NAPLÓ" 1887 — ' 2. XIH. KÖTET. a törvényhatóság jogkörében marad, de a ministernek jog adatik a megállapodás megváltoztatására és pedig először az esetben, ha a törvényhatóság az úthálózatban egyes vidékek érdekeit szembeszökőíeg sérti; b) midőn szomszédos törvényhatóságok közérdekből a határaikon is túlmenő lítirány megállapításában megegyezni nem tudnak. Ekkor, ezen két esetben igenis előáll e fontos érdekek megsértése és én csak helyeselni tudom a módosítványnyal együtt, hogy ily esetben a ministernek döntési jogadatik, természetesen azon consequentiával, mely aztán a törvényhatóságok autonómiájából foly: hogy ily esetben a minister és nem a törvényhatóság kénytelen e praemissa consequentiáit viselni. Egészen elfogulatlanul birom méltányolni azt a törekvést, mely a minister részéről e törvényjavaslatban nyilvánul. Méltánylom, hogy itt a dolog természetéből folyó nehézségek vannak, melyek megoldására az ő szempontjából ez alapra áll. De, ha nem akarjuk az autonómiát légvárnak tartani, ha súlyt fektetünk arra, hogy annak alapja az öumegadóztatás joga és arra, hogy annak, a mit mond, következéseit is levonja; ha más oldalról a legfontosabb állami érdekeknél meg tudjuk óvni a kormány, illetőleg az állam minden lényeges érdekét: a jelen administrativ szervezetben nem látok semmi okot arra, hogy oly mélyen vágjunk bele az autonómia hatáskörébe, mint a ho°y e szakaszok szerint a ministernek joga van. Én tehát Gaal Jenő képviselő ur módosítványát elfogadom. (Élénk helyeslés balról.) Móricz Pál: T. ház! Én azok közé tartozom, kik az autonómiát bizonyos mértékben fenn akarják tartani; a kinevezésnek egyáltalán nem vagyok barátja és nem is leszek soha. De e módosítványt még sem fogadhatom el. Mert hogy oly esetben, midőn a törvényhatóság befolyásos emberei az utat a közérdek ellenére parkjak, vagy mások granariuniuk mellett vezettetik el, a minister ne intézkedhessek: azt én az autonómia érdekében levőnek nem tartom. (Élénk helyeslés jobbról.) Én azért a szakaszt elfogadom ugy, a mint van. (Helyeslés jobbról.) Gulner Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én valójában nem gondoltam azt, hogy azon világos előterjesztés után, melylyel Gaal Jenő t. barátom indítványát kísérte és a kérdésnek azon szerintem annyira sikerült illustratiója és kifejtése után, a milyenben az indítványt az előbb szólott G-yörgy Endre t. képviselő ur részesítette, (Igás! ügy van! balfelöl) a képviselőházban nyilvános felszólalás történhessék az irányban, hogy valaki a ministeri beavatkozást Gaal Jenő t. barátom módosítványa elfogadása esetén is követelné. És én előre is jelzem azon meggyőződésemet, hogy a kiket Gaal Jenő t. barátom módosítványa nem elégít ki, azok csak ürügyet keresnek arra, hogy 25