Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

260, orssságos ülés június á-én, fcedden. 1889. J 3 súlyos áldozatokat hoz nagy adókban és adósságokban és mégis a 14 év leteltével oda jutottunk, hogy a legkiáltóbb szükségeinkre sincs pénzünk: akkor, t. ház, ez több a bizalmatlansági oknál, ez egyenesen felhívás azon kötelesség teljesítésére, mely bennünket arra int és buzdít, hogy a t. kormány rendelkezésére sem a múltban, sem a jelenben követett pénzügyi politikájánál fogva, az állam jövedelmeit és kiadásainak eszközölhetését ne bocsássuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De nem szavazom meg a költségvetési törvényt még azon politikai okoknál fogva sem, a melyeket annak idején a költségvetés tárgyalása alkalmával szintén részletesen kifejtettem. Nem szavazom meg egy kormánynak soha és semmi körülmények között a költségvetési törvényt, ha az a monarchia másik államával olyan inferioris közgazdasági politikát folytat, mint a minőt ez a kormány évek óta folytat. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem szavazom meg oly közigazgatás számára, a mely — ma már nyilvánvaló — hogy habozó, mert tudjuk, hogy e téren kétféle politikai irány van, de hogy ezen két politikai irány közül melyik az, a melyiken a kormány tényleg haladni és alkotásokat létesíteni akar, az nem attól függ, hogy a cabinetnek mi a határozott intentiója, hanem függ attól, hogy ki lesz erősebb a kormányban. Az igazságügyminister ur azt hiszi, hogy ő lesz; én nem hiszem mindaddig, mig a i. ministerelnök ur abban a székben ül, mert hiszen az e]ső, a mit tőle itt hallottunk, az volt, hogy gyöngéd formában bár, de mégis desavualta a pozsonyi levelet. (TJgy van! Ugy van! a bal-és szélső baloldalon.) Nem szavazom meg egy oly kormánynak a költségvetési törvényt, melynek politikai irányzatában és kormányzati rendszerében a törvénytelenség és erőszak alkotó elemet képez. (Ugy van! a bal-és szélső baloldalon.) Nem szavazom meg még azért sem, mert arra, hogy Magyarországon javulás következzék be, egyre niuihatlauul szükség van: a politikai soliditásra, a mi ebben az országban a legjobban meg van ingatva. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Elvtelenség, nézetváltozás hasznossá vált ebben az országban és ezt a ministerelnök ur az által intendálta, hogy üldözött mindenkit, ki vele egy véleményen nem volt, megjutalmazott mindenkit — érdemelte vagy nem, képes volt vagy nem — a ki hozzá pártolt és ez által az ország összéletét oda juttatta, hogy az embereket nem jellenlök és képességük szerint, hanem politikai szolgálatuk szerint nézik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy azután ilyen elvekkel, t. ház, hogyan lehet egy ország sorsát komolyan ugy vezetni, hogy abban csak a közérdek érvényesüljön, ezt én a magam részéről belátni nem tudom. (Elénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) De, t. ház, tovább megyek és azt mondom, hogyha a t. kormánynak volna is a mai napon egy olyan programmja, a melyet, én az adott súlyos helyzetben elfogadhatónak tartanék — mert hiszen vannak bizonyos helyzetek, melyekkel számolnia kell mindenkinek — én még akkor sem lehetnék iránta bizalommal mindaddig, mig annak élén a t. ministerelnök ur áll (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és pedig két szempontból; először azért, mert én a t. ministerelnök politikai szavának nem hiszek (Igaz! Ugy van! a baloldalon) és az ő tettei iránt megnyugvással nem lehetek; nem továbbá azért sem, mert az ő ottléte a ministerelnöki székben állandó veszélyt képez az ország sorsára és sorsának intézésére. Hol van megírva, hogy hasonló catastrophák nem fognak bekövetkezni az ő politikai. magatartása következtében, mint a minő csak a legközelebbi múltban is bekövetkezett, midőn az országnak alkotmánya, nyelve s legnagyobb érdekei megtámadtattak. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen nem vagyunk bizonyosak arról, hogy a ministerelnök ur ma, holnap, holnapután mire engagirozza magát a monarchia másik államával szemben, azt pedig tudjak, hogy ha a ministerelnök ur valamit elfogad, az törvénynyé is fog válni, mert a t. többségben — fájdalom s minden tiszteletem daczára kell, hogy kijelentsem — nincs meg az önálló politikai akaratnak és eriticának azon mértéke, mely nélkül az ország sorsát senkire — legyen az bárki — megnyugvással bizni nem lehet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennek az országnak életében és kormányzati rendszerében gyökeres változásnak kell bekövetkezni s csakis ily gyökeres változás után következhetik be a parlament életében és munkálkodásában azon nyugalom, (Halljuk! Halljuk!) azon öntudat, azon kötelességérzet, amelytől. én egyedül várom és várhatom a jövőnek jó irányban való fejlődését; mindaddig rehát, mig ez előttem nyilvánvaló nem lesz, mig az ügyek vezetését oly férfiak nem tartják kezükben, kikben a politikai öntudat s kötelességérzet teljes integritása megvan, addig nem szavazom meg a költségvetési törvényt, (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Wekerle Sándor pénzügyminister! Wekerle Sándor nónzügyrainister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) En ugyan ezen, a mint látom, immár hosszúra nyúló vita végére kívántam fentartani azon jogomat, hogy állásomból folyó kötelességemnél fogva úgy általánosságban, mint részleteiben is válaszoljak a kormány politikája ellen felhozottakra, de azon felszólalás után, a mely Horánszky Nándor képviselőtársam ajkairól az imént hangzott el, nem tehetem, hogy azonnal fel ne szólaljak. (Halljuk!) Nem tehetem pedig két okból. Először is