Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-275

192 275 orgzágos ölés október 24-én, csütörtököt!. 1889. hiszen a 10. §. szerint j'oga van a ministernek olyan utakat, melyeket a törvényhatóságok törvényhatósági utaknak deciaráinak, kivenni ezen cathegoriából, a 11. §. szerint pedig joga van olyan utakat, melyeket a törvényhatóságok nem akarnak törvényhatósági utaknak elismerni, egyszerűen odatenni. A további paragraphusok szerint még joga van a ministernek ezen ut;ik fentai tása költségeivel megterhelni akaratuk ellenére is a törvényhatóságokat. A kérdés tehát, mely ezen 10. és ll.§-okban eldöntetik az, vájjon a törvényhatósági úthálózat megállapítása a törvényhatóságok jogkörébe tartozik-e, igen vagy nem? És hogy ha oda tartozik, levonni belőle egyik, vagy másik oldalra a conseqtientiát. Az 1844-iki törvény szerint igenis oda tartozik, az 1862-iki helytartótanácsi rendelet szerint nem tartozik hozzá; a jelen törvényjavaslat abból az alapelvből indul ki, hogy oda tartozik, azonban fentartatik magasabb állami érdekek érvényesítése szempontjából a ministernek azon joga, hogy ezen úthálózatot kiegészítheti vagy megváltoztathatja Szóval a törvényhatósági közgyűlés határozata meglehetősen illusorius, mintegy csak consultativ természettel bir, mert ha a törvényhatóság akar valamely utat törvényhatósági hálózatába felvenni, a minister onnan kitörölheti, viszont más oldalról, ha a törvényhatóság nem akar valamely utat hálózatába felvenni, a minister oda beteheti. Ekként természetesen a törvényhatósági közgyűlés egész joga illusorius és tisztán consultativ természetű. A ki útügyekkel valaha foglalkozott, az tisztán láthatja, hogy az alapnehézség abban van, hogy nálunk Magyarországon az úthálózat megállapítva nincs. Más szerencsésebb országokban két módon lehetett e helyzeten segíteni, vagy felállították a provinciák fogalmát s akkor elesik az a nehézség, melyet ismételve hangoztattak itt e házban is, hogy nevezetesen az egyik törvényhatóság a másiknak érdekét nem tartva szem előtt, nein épít olyan utakat, melyek törvényhatóságát csak kevéssé érdeklik, daczára annak, hogy más vagy más két törvényhatóság erősen érdekelve van benne. Ha az egészséges, a minden előzményektől mentes felfogás érvényesíthető volna a mi közigazgatási rendszerünk mellett, a melynek, azt hiszem, tisztán administrativ szempontból a hibája az, hogy a megyék nagyon nagyok és nagyon kicsinyek, tudniillik, hogy az ország -és járás között a közvetítő szerepre azért nem alkalmasak, mert a legtisztább helyi érdekekhez képest igen nagyok, az országos érdekekhez képest igen kicsinyek; ha — mondom, egy tabula rasa állna előttünk: akkor a megoldás az útügy tekintetében könnyen volna létesíthető a provinciális utak létesítése által, melyekre a közigazgatás megfelelő tagozattal bírhatna és a vicinális utak tekintetében, melyekre a melléktagozat a jelen törvényjavaslat keretében is meg van teremtve közigazgatási gépezetünkben. Azonban miután ez nincs, kénytelenek vagyunk a létező kerethez ragaszkodni. Már most a törvényhatósági úthálózat megállapítása körül — és ezt tartom azon nehézségnek, melynél fogva a minister saját álláspontjából igen természetesen több beavatkozást kivan, a törvényhatósági autonómia szempontjából pedig a dologtermészete szerint kell, hogy ezt perhorrescálják, a fő nehézség abból áll, hogy a törvényhatósági és egyáltalában az úthálózat megállapítva nincs. Mi történik jelenleg az államutakra nézve ? Azt mondja a minister ur e javaslat indokolásában, hogy azok véglegesen megállapítva nincsenek; vannak olyan, jelenleg állami utakul kezelt úthálózatok, a melyek jövőre a törvényhatósági kezelésbe lesznek átbocsátva, viszont vannak oly törvényhatósági utak, melyek jövőben állami utaknak lesznek qualificálandók. Még kevesebb a megállapodás mértéke a szoros értelemben vett törvényhatósági utaknál. Hiszen csak azon két javaslat közt, a mely 1878-ban és a mely jelenleg adatott be, tehát rövid 10 év alatt a törvényhatósági úthálózat mennyiségében is nagy eltéréseket tapasztalunk. Nem lévén ennélfogva megállapítva maga a hálózat és a hálózat megállapításánál is nagy változások lévén, magának a ministernek előadása szerint is létesíthetők, igen természetes az az ellentét, mely kifejlődik a törvényhatóság autonóm érdeke közt, amely lehetőleg kevés terhet akar hordani és a minister törekvése közt, mely az országos érdekeket lehetőleg nem az állampénztár terhére akarja ellátni. A természetes megoldás nézetem szerint az lett volna, a teljes úthálózatot ugy, a mint az contemplálva és jelenleg megállapítva van, bemutatni a törvényhozásnak s ha egyszer megállapítva van bizonyos schéma szerint, akkor az eltérő változások jövőben oly csekélyek, melyekre nézve sokkal kevesebb nehézséget okozott volna ily elv elfogadása, mely a törvényjavaslatban le van téve, mint a hogy okoz jelenleg. Jelenleg, t. ház, a törvényhozás e szakasz elfogadása által is nagy lépést tesz a sötétben. Valósággal nem tudjuk, mi fog e szakasz alapján következni. A dolog természetéből folyik, hogy a minister igyekezni fog lehetőleg sokat állami vagy magasabb érdekből — melyet tudniillik ő olyannak tart — érvényesíteni a törvényhatóságok rovására; a törvényhatóságok viszont — és ettől fél a ministeri indokolás — igyekezni fognak minden ily terhet lehetőleg lerázni magukról és miután a hálózat nincs megállapítva és miután