Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-275

2Í5. országos ülés október 24-én, csütörtökön. 1889. J9J_ kat hoztak és a főispán kijelentette, hogy felebbez és a határozat meg is lett semmisítve. E módosításba tehát oda szeretném tenni, hogy a felebbezés az érdekeltek által, nem pedig a kormány közege, a főispán által történjék, a midőn neki módja lenne erre befolyást gyakorolni. Különben a módosítványt elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) B. Roszner Ervin jegyző: György Endre! György Endre I T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) A 10. és 11. §§. lényegesen érintik azt a jogkört, melyet a törvényhatóságok jövőben az útü'gy körül fognak teljesíteni és a melyet ők fognak ellátni. Ennélfogva ezen szakaszoknak sokkal nagyobb fontosságuk van, mint tisztán magára, mint tisztán az útügyre vonatkozó; mert kétségkívül áll az, hogyha valahol egyáltalán engedhető az állami érdekeknek sérelme nélkül nagyobb szabadság és ha egyáltalában van valami érdek, melynek ellátása helyi természetű, az ép az úti érdek és annak megoldása épen az úti törvényhozás keretében keresendő. A 10. és 11. §. és a 13. és 23. §§. szerint, a mely ÍIZ előbbieknek logicai corollariumát képezi, a minister követelheti a törvényhatóságoktól az egyszer a megyei úthálózatba felvett útnak fentartását és illetőleg azon út fentartási költségeinek biztosítását, esetleg a pótadó felemelése utján. Ez azt jelenti, hogy a mint az úthálózat megállapíttatik, annak logicai consequentiái az autonómia ellenére is a dolog természete szerint érvényesülni fognak. Első kérdés tehát, a melylyel tisztába kell jőni, az, hogy a törvényhatóságoknak jogi álláspontja a korábbi felfogással szemben a jelen törvényjavaslat által tágittatik-e vagy szorittatik. Több alkalommal hallottam azon szabályrendeletet említeni, a mely az 1876-iki VI. t.-czikknek keresztülvitele tárgyában a megyei úthálózat megállapítását a ministeriumra bízza. E szabályrendelet csupán szabályrendelet s a mi törvényeinkben, megvallom, semmiféle belső gyökeret nem bír. Figyelemmel végig néztem az 1844-iki alaptörvényt, a mely azt mondja, hogy „közmunkák csak a következő czélokra alkalmaztathatnak : a) közgyűlési határozat által kijelölendő közlekedési utaknak és azokon levő hidaknak és töltéseknek készítésére, megigazítására és fentartására; b) a megyei közigazgatás tekintetében szükséges közszolgálatokra; c) oly vízi szabályozásoknál és munkáknál, a melyek a törvény folyamán praecisiroztatnak." A dolog természeténél fogva ezen törvény végső szakaszaiban a helytartótanács felügyeleti joga fentartatik; tehát tisztán felügyelési jog, a mint az a dolog természeténél fogva az 1848 előtti gyakorlat szerint nem is lehetett másképen; és ezen felügyelési jog az, mely az 1848. törvény értelmében a ministeriumnak adatott át, a mely szerint tehát a ministerium a törvényhatóságok ezen eljárása felett felügyeleti jogot gyakorol. A mi ezután történt, 1852-ben az állami iithálózatnak megállapítása, ipso facto nem tangálja ezen kérdést, hanem tangálja a közmunka behozatala, illetőleg azon alap, a melyen ma szerveztetik, az 1862-ben a közmunkának rendszeresítése iránt kiadott helytartótanácsi rendelet alapján, melyet a ministerium rendelete fentartott. Ezen rendelet egészen ellenkező alapra áll azzal a felfogással, mely a jelen törvényjavaslatban ezen kérdésre nézve nyilvánul. Nevezetesen itt is ugy, mint az 1844-iki törvényben országos közmunka rendszeresittetik, a mely szerint minden egyes embernek a megyékre való különbség nélkül, az autonomicus testületekre való különbség nélkül az egész országban egyenlően kötelezővé tétetik bizonyos praestatio, illetőleg bizonyos adómennyiség fizetése. Az 1876 : VI. törvény 25-ik §-ában azt mondja, hogy: „a közmunkáról szóló törvény értelmében vezeti mindazon intézkedések végrehajtását, a melyeknek abból folyólag ugy kormányrendeletek, mint törvényhatósági szabályrendeletek és határozatok alapján a törvényhatóság területén levő s a törvényhatóság kezelése alá helyezett átíik és hidak építése és jókarban tartása érdekében eszközöltetniük kell. Elintézi ugyancsak azon törvény alapján a közmunkateher megállapításából eredő vitás kérdéseket." Ez semmivel sem több, mint a mit az 1886. törvény ugyanezen ügyre nézve mond, a midőn azt rendeli, hogy „a közgyűlés hatáskörébe tartoznak a törvényhatósági közlekedési vonalak, közmüvek, építkezések és a közmunka feletti intézkedés". Nagyon természetesen ezen törvénynek általános szabályai értelmében a felebbezés, mint közérdekű határozat ellen a ministeriumhoz menvén és ezen kérdésben fentartatván a ministerium döntési joga. Már most, t. ház, a dolog ugy áll, hogy az 1862-iki helytartótanácsi rendelet és az eddigi gyakorlat szerint országos közmunkateher nehezedett a törvényhatóságok mindegyikére egyenlőképen, a szerint, a mint valaki házzal bir vagy nem bir, igával bir vagy nem bir. Ezzel szemben a jelen törvényjavaslat azt rendeli, hogy a ministerium bírálati fentartatván mindezen kérdésekre, a kézi, esetleg igás napszám, azon felül bizonyos pótadó-mennyiség adatik át a törvényhatóság rendelkezésére, a mely mennyiségnek megállapítása a törvényhatósági közgyűlésnek hatásköréhez tartozik, tehát különböző lehet törvényhatóság szerint. Azonban ugy a törvényhatósági úthálózatnak megállapítása,mint az igy megállapított úthálózat szükséglete és az építési költségek fedezésére szükséges összeg végmegállapítása a minister belátásától tétetik függővé; mert