Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-274
j gQ -Ili-, országos ülés októ lajdonképpen nem a minästereínük, nem is a kereskedelmi minister kedveért és az ő használatukra és hatalmuk gyarapítására történik a lemondás a legnagyobb biztosítékokról, hanem egészen alárendelt ministeri hivatalnokok kezébe jut s azok fogják gyakorolni a hatalmat. (Ellenmondás a jobboldalon.) Megbocsát a minister ur, de azt sohasem fogja nekem bebizonyítani, hogy oly ministeriumban, mint a minister uré, képes legyen olyan ügyek felett, mint az útépítésből és kezelésből eredő apró-cseprő contentiosus panaszok, közvetlenül maga ítélni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső balon. Ellenmondások jdbbfelől.) T. ház! Nem látván megokolva azt, hogy ezen fontos elvről a jelen esetben lemondjunk, azt óhajtom, hogy azt a legnagyobb határozottsággal tartsuk fenn. Nem ismerem el annak a felfogásnak jogosultságát sem, hogy átmenet kedveért, talán pár évre, addig, inig a közigazgatási bíróságok életbelépnek, engedjük meg ily esetekben, mint a milyenekről a javaslat 7. és 9. §-a szól, hogy a részrehaj latlan bírói fórum Ítélete biztosítva ne legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy ha egy törvényhozás vagy egy kormány arra határozná el magát, hogy a 7. és 9. §-t fentartja ugy, a mint van, az nem tenne egyebet, mint egyszerűen lemondana az állami élet és jogállam legmagasztosabb elveiről. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, bogy nincs törvényhozás, mely azt mondaná ki, hogy oly kérdésekben, a hol a ministeriumnak valamit tűrnie és cselekednie kell, maga a minister határozzon, mert ez minden jogérzület ellen lenne és nem lenoe egyéb, mint a jogélet teljes megtagadása. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon) Ke méltóztassanak azt hinni, hogy én például a kereskedelmi minister hatáskörét, melyet tudom, hogy üdvös ténykedésre használ fel, bármi tekintetben megszorítani akarnám, vagy hogy az én szavaimat valami ellenzéki felfogás vezetné. Legkevésbé sem, de ha a törvényhozás s a kormány egyszer azon álláspontra helyezkedik, hogy a közigazgatási bíráskodás a jogi államnak nélkülözhetlen kelléke: akkor azt hiszem, ilyen szakaszokat iktatni törvénybe nem jelent egyebet, mint azt, hogy a törvényhozás és a kormány a maga által proclamált elvet nem veszi komolyan, hanem minden adott esetben ellentétbe helyezkedik vele. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért szólaltam fel tehát, hogy szüntessük meg végre ezen nagyon is frivolnak nevezhető állapotot, ezt a nagy hézagot, mely az általunk proclamált elvek és agyakorlat között van. (Élénk helyes-lés a bal- és szélső baloldalon.) És ha azt látnám, hogy a minister úrtól hatalmi tekintetben ez elvonna valamit, talán megmagyarázható volna az aversió, a nielylyel a minister ur ezen elv er 28-án, szérián. 1889. megvalósítása ellen viseltetik; (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon) de midőn teljes hatalma megvan és nincs másról szó, mint arról, hogy oly ügyekben és kérdésekben, midőn az enyém és tied forog szóban, midőn a ministerium egyszersmind fél is, a ne ministerium ítéljen, hanem egy részrehajlatlan fórum: akkor ez, azt hiszem, megfoghatatlan. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Ma arról van szó, hogy azon indítvány, melyet Zay t. képviselőtársunk és barátunk benyújtott, mennyiben felel meg gyakorlati és elvi szempontból. (Halljuk! Halljuk!) O maga is elismerte, hogy a mennyiben közigazgatási bíráskodásról van szó és első fórum a közigazgatási bizottság, ez ellen valóban elvi szempontból kifogást lehet tenni. Ez a szerencsétlen közigazgatási bizottság, bármely szempontból tekintjük, bármily czélját tekintjük, egyiknek megvalósítására sem alkalmas eszköz, de minden czéllal a legegyenesebb ellentétben áll. És én az igen t. ministerelnök és belügyminister urnak kénytelen vagyok hízelegni, a mikor azt mondom, hogy az a dilettantizmus műve — mert egészen más kifejezést érdemelne meg ez a szervezet — de mondom, akaratom ellenére is hízelegni vagyok kénytelen, mert itt e helyen más kifejezést nem használhatok. (Derültség balról.) Ez a közigazgatási bizottság szintén azon roskadozó intézmények közé tartozik, a melyek az eddigi aerát jellemezték és a melyek a t. ministerelnök ur politikai pályáját csak annyiban fogják túlélni, a mennyiben ő szükségesnek véli ezen roskadozó intézmények romjait elhordani és helyökte másokat építeni. De, mert alkalmazkodni akarunk a fennállóhoz, kénytelenek vagyunk a közigazgatási bíráskodást erre az intézményre bízni, a melyről tudjuk, hogy erre a ezélra teljesen alkalmatlan. Azonban abba nem nyugodhatunk bele, hogy a legfelső fórum ilyen ügyekben a ministerium legyen. Ennélfogva én azt hiszem, hogy tekintve azt, hogy a közigazgatási bíróság intézményének életbeléptetése nem fog oly hamar történni, és ínég néhány évet igénybe veend, nehogy azon idő alatt bozzájáruljunk ahhoz, hogy a ministerium saját ügyében, mint fél, ítélőbíró legyen és így negáljuk a jog- és igazságszolgáltatás alapelveit: annálfogva egy ad hoc hatóságot indítványozunk, a mely sem pénzbe nem kerül, sem állandó intézmény caracterével nem bir, hanem tisztán arra alkalmas, hogy ezen átmeneti időszakban gondoskodjunk arról, hogy bírói omalificatióvaL bíró fórum ítéljen ezen ügyek felett. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Én azt hiszem, hogy ez a legegyszerűbb megoldási mód és igy én teljes meggyőződéssel hozzájárulok Zay Adolf t. képviselőtársam indítványához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)
