Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-274
274. orsxágos ülés október 28-án, sserdán. 1889. 179 szavak fordulnak elő, mint a mienkben és nincs nemzet, melynek közéletében épp ez irányban oly kevés siker volna felmutatható, vagy a legszentebb elvek megtámadása oly gyakran és oly büntetlenül volna keresztül vihető, mint nálunk. (Igás! Ugy van! balfélől.) He, t ház, ha azt látom, hogy valahol egy nagy elv szükségessége és helyessége általánosan el van ismerve, még azok által is kik meg akarják sérteni és mégis ezen elvvel ellenkező irányban haladnak: akkor, ha kérdem, hogy miért történik ez, mindig arra gondolok, hop:y talán a salus rei publieae vagy egy nagy fontos ok, valamely fontos nemzeti érdek az, mely ezen elv felfüggesztését indokolja, valamint t. ház, vannak rendkívüli esetek, háborá és hasonló más fontos események, melyek bizonyos, az állami élet rendes viszonyaiban uralkodó intézmények vagy elvek rövid időre való felfüggesztését indokolják. Kétségtelen, hogy ha ily viszonyok fenforognak, akkor, ha egy elvnek felfüggesztéséről van szó, az a kérdés merül fel, vájjon a jelen esetben fenforog-e ily fontos ok, melylyel ezen magasztos elvnek felfüggesztését indokolni lehet. Az igen t. minister ur tegnap tartott beszédében azt mondotta, hogy ezen törvényjavaslatnak minden intézkedése — egyet sem véve ki — nélkülözhetlen azon ezélnak elérésére, hogy Magyarországnak jó útjai legyenek. Tehát itt volna a törvényjavaslat természeténéi és lényegénél fogva az a legeslegfontosabb érdek, melylyel ezen nagy elv felfüggesztését indokolni lehet, az tudniillik, hogy ezen elv felfüggesztése egy fő biztosítás arra nézve, hogy Magyarországon jó utak legyenek. Valóban igy van-e ez, t. ház? Először is kijelentem, hogy én jó utak kedvéért, még ha az csakugyan állana, hogy a közigazgatási bíráskodás elvének felfüggesztése vagy megsértése csakugyan a jó útcsinálás feltételei közé tartozik, akkor sem mondanék le róla. (Tetszés és helyeslés balfélől.) De még kevésbé mondok le róla akkor, midőn nem ismerhetem el azt, hogy ezen elv felfüggesztése a jó útcsinálás feltételei közé tartozik. (Helyeslés balfélől ) T. ház! Ha a minister ur azon mínisterek közé tartoznék, a kik bizonyos oly ministeri typust képviselnek — még a régi rendszert értem, nem a reconstruált rendszer — (Derültség balfelöl) a mikor . . . ., de nem folytatom .... (Halljuk! Halljuk !) mondom, ha azon ministerek közé tartoznék, ha nem adta volna jelét annak, hogy képes nagyszabású kezdeményezésekre, hogy a kezdeményezésre báTörsága és elég értelmisége van a kezdeményezés következményeiből levonni a consequentiákat; akkor azt hinném, hogy ily kicsiségekkel való foglalkozás és az azokra való törekvés, mint a mely a ministerium részére a törvényjavaslatban biztosítva van, valami nagyképű fontoskodásból ered, a melylyel rendesen jelentéktelen emberek, kik nagy hatalommal birván, mindig csak apróságokkal foglalkoznak, mondom, hogy valamivel foglalkozzanak — nagygyal nem tudván foglalkozni — végre a ministeriumot, alárendelt szolgabírói vagy valamely más hivatallá degradálják, ahol apróconcret ügyekkel és helyi érdekekkel foglalkoznak. De a minister ur nem tartozik azok közé; ő nagy érdekekkel, nagy czélokkel tud foglalkozni. És épen azért aggasztó reám nézve e két szakasz intézkedése, mert látom, hogy a minister ur nem azért törekszik arra, mert nagyobb czéljai nem volnának, hanem egész öntudatosan. Tudom azt is, hogy meg van arról győződve, hogy a közigazgatási bíróság szükséges és a jelen esetben még is felfüggeszti ezt a meggyőződését. (Zaj Ellenmondás jobbfelől.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister :Hogyan ?! Grünwald Béla: A törvényjavaslat szakaszai ezzel az elvvel ellenkeznek. Másrészt, t. képviselőház, tartok tőle, hogy ha a minister ur ilyen apró-cseprő dolgokat von a ministerium hatáskörébe, ezek meg fogják őt akadályozni abban, hogy jövőre nézve nagy dolgokkal foglalkozzék. De, t. képviselőház, nem első eset az, hogy ilyen fontos elveket eonfiskálnak bizonyos, egészen alárendelt kérdések nevében. Emlékszünk igen jól, hogy például valamint most a kereskedelemügyi minister ur a jó útcsinálás nevében követeli tőlünk, hogy a közigazgatási bíráskodást, a jogbiztonság elvét, felfüggeszszük, annak idején a belügyminister ur a jó administratio nevében követelte azt, mint pénzügyminister pedig a regaleváltság idejében ismét egy alárendelt kérdés nevében s igy hangoztatva mindig az elvet, minden egyes concret esetben annak felfüggesztését mondotta ki a, t. képviselőház. S valamint tudom azt, hogy valami különös haladás az administratio terén nemcsak hogy nem volt az előbbi belügyminister alatt, hanem daezára annak, hogy a legnagyobb áldozatok hozattak meg a jogi fölfogás terén a hatalomnak és annak kedvéért, azért administratiónk azok közé tartozott, a mely Európában körülbelül a legrosszabb volt. (Élénk helyeslés balfélől) És tartok tőle, hogy itt is az útcsinálás terén ezen fontos elvnek felfüggesztése nem fog arra vezetni, hogy jó utaink legyenek. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) De, í. ház, legrosszabb az egészben az, hogy ezen nagy elvnek eonficsatiója a minister kedveért történik, a ki egész befolyását érvényesíti, hogy egy hatalmat ruháztasson magára, melylyel élni nem tud és nem képes, mert ideje nincsen rá, egy hatalmat, melyet önmaga közvetlenül nem gyakorol, egy hatalmat, mely fogalmazók és ministeri titkárok kezébe jut s azok által fog gyakoroltatni. (Igás! Ugy van! a bal-és a ssélső baloldalon) Tehát tu23*
