Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-274

\ 7g 274. országos ülés október 23-án, szerdáa. Í889.' hogy a 7. szakaszt kiNagyi méltóztassék. (Helyeslés a szélső balfelől.) B. Roszner Ervin jegyző: Varasdy Károly! Varasdy Károly: T. ház! Nem volt szándékomban a 7. és 9. szakaszhoz hozzászólani, de, mert Zay Adolf képviselőtársam a kiküldött bizottság eljárását megtámadta, mint azon bizottságegyik szerény tagja, indíttatva érzem magamat a megtámadtatással szemben védelmi állást elfoglalni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a kiküldött bizottság nem gondoskodott arról, hogy a 7., a 9. és a többi szakaszban foglalt contentiosus ügyekben közigazgatási bíróság bíráskodjék. Engedelmet kérek, a kiküldött bizottság hivatása nem az volt, hogy a közigazgatási bíróság szervezésére nézve javaslatot tegyen, hanem az képezte feladatát, hogy a javaslatban foglalt intézkedéseket figyelembe véve, a tényleges viszonyokkal számoljon. Már pedig a 7. és a 9. §-ban, mint azok világos tartalma is jelzi, a közigazgatási panaszok elintézéséről van szó. Jelenleg közigazgatási bíróságunk nincsen; közigazgatási panaszok elintézésére pedig törvényeink szerint az illetékes közigazgatási hatóságok vannak rendelve, ennek folytán mi más hatóságok körébe e panaszok elintézését nem sorozhattuk, mint a tényleg létező hatóságok körébe. Minthogy ily ügyekben a legfőbb közigazgatási fórum az illető minister: természetes, hogy mi erre külön forumot nem létesíthettünk. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ő nem látott jogállamot, a melyekben az ily kérdések közigazgatási utón bíráltainak el. Erre azt, felelem, hogy én meg nem láttam oly jogállamot, a melyben közigazgatási bíróságok s egyáltalában bíróságok statuálása határozati javaslattal czéloztassék; (Derültség jobbfelöl) nem láttam oly jogállamot, a melyben ily bíróságok eljárása is határozati javaslattal szabály oztassók. (Ellenmondások balfelől.) Bocsánatot kérek, a határozati, javaslat világosan ezt kívánja. Es különösen nem. láttam oly jogállamot, mely ily bíróságokat contemplál szervezni, mint a határozati javaslat, tudniillik, hogy a bírói tagokon kivül az illető ministerek megbízottjai is birákként szerepeljenek. Engedelmet kérek, ha a közigazgatásra vonatkozó összes európai törvényeket figyelemmel méltóztatik kisérni, ily bíróságot nem fog találni, mertjogállamban a képviselőt egyúttal bíróvá tenni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek folytán én ugy a 7., mint a 9. §-t eredeti szövegében fogadom el. (Helyeslés jobbfélől.) Vállyi t. képviselőtársammal szemben csak egy megjegyzésem van. 0 azt mondja, hogy a 7. §. azon rendelkezése, mely szerint az átvonuló útszakaszok fentartásához, a mennyiben több kiadást igényelnének, mint a mennyit különben okoznának, a községek is kötelesek hozzájárulni, a községre valami nagy terhet hárít. Ebben téyedni méltóztatik. Mert az eddigi gyakorlat is igy volt az ország több részében, hogy ily átvonuló útszakaszoknál az egyes községek eddig is tartoznak por- vagy sár lehúzásával vagy elhordásával. (Ellenmondás balfelől) Ha a 7. §-ban az volna mondva, hogy pénzbeli hozzájárulás kívántatik: az más volna. He itt erről szó sincs, én tehát nem látom be, hogy ezzel a községekre valami rendkívüli teher háramolnék. Én tehát e módosítványt sem fogadom el. (Élénk helyeslés jobbfélől) Madarász József jegyző: Grünwald'Béla! Grünwald Béla: T. ház! (Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy az igen t. kereskedelmi minister ur nem bocsátkozott azon érvek ezáfolásába vagy tárgyalásába, melyeket az érintett szakaszok ellen az ellőttem szólók felhoztak. Ha megtette volna, sokkal kedvezőbb helyzetben lettem volna, a mennyiben tüzetesen foglalkozhattam volna azon érvekkel, melyeket e szakaszok igazolására felhozott volna. De jobban meggondolva a dolgot, talán helyzetem igy nagyobb sikerrel kecsegtet, a mennyiben oly időpontban szólhatok, a mikor ő még nem nyilatkozott, és igy tán remélhetem, hogy igénytelen szavaim némi meggyőző hatással lesznek rá. A két szakasz tartalma rendkívül fontos, még pedig különösen azért, mert állami életünknek egyik fontos elve, tudniillik a jogállam lehetősége van benne érintve. E két szakasz, melyről imént szó volt, ugy a mint előttünk fekszik, a jogállam természete ellen van, a jogállam legfőbb elveinek felfüggesztése, megsértése. Ez tagadhatatlan és én azon tisztelt szónokok részéről sem hallottam e tekintetben kifogást, kik e szakaszok változatlan fentartása mellett nyilatkoztak. Ok is kijelentették, hogy valóban óhajtandó és ők is érzik szükségét annak, hogy végtére a jogállam legfőbb követelménye, tudniillik hogy administrativ, contentiosus ügyekben elfogulatlan, részrehajlatlan bíróság ítéljen, a megvalósítandó czélok közé tartozik; és igy az elvre nézve tökéletesen egyetértünk. Hanem, t. ház, itt is bekövetkezik az, a mi közéletünket valóban oly szomorúan jellemzi, hogy ha a proclamált legszentebb, legmagasztosabb elvek, egy bizonyos concrét esetben megvalósításra kerülnek, azokat a platonikus hívőket nem találjuk meg a küzdők sorában, (Igaz! Ugy van! a baloldalon) hanem ők az elsők, kik ezen hangoztatott és proclamált elveknek hátat fordítanak és azok táborába szegődnek, kik ezen elveket megtámadják. (Igám! Ugy van! a baloldalon.) Innen ered az a jelenség, t. ház, hogy azt hiszem, nincs nemzet, melynek közéletében oly hangzatos jel-