Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-274

274. orsíígos filés október 28 án, szerdán. 1888. 177 készítő eljárás a préfet-nél miudig irásbelileg történik, csak a tárgyalás szóbeli, a hol annak csakugyan helye is van. Az előkészítő cselekmény panaszlevéllel kezdődik, a panaszlevelet pedig nem szóbelileg szokták beadni, hanem az a préfethez nyujtatik be; erre elrendelik a vizsgálatot, a vizsgálat után kitűzik a tárgyalást, mely szóbeli és nyilvános. Ahhoz pedig, hogy mennyiben lehetne ezt létesíteni s mennyiben nem, méltóztassanak tovább hozzá szólni; én azonban részemről nem találom azt most létesíthetőnek ennél a közegnél, a melyet most közigazgatási bizottságnak nevezünk. Készemről tehát kijelentem, hogy én igenis óhajtom a közigazgatási bíróságnak mielőbbi felállítását, de Zay Adolf képviselő urnak módosítványát nem fogadom el. (Helyeslés jobb'elöl.) Madarász József jegyző: Vállyi Árpád! Vállyi Árpád: T. ház! (Halljuk!) Én a 7. § t ha nem is épen igazságtalannak, de jelentékeny részben méltánytalannak találom, mert egy községtől azért, mert belterületén egy állami út vezet keresztül, a mely utezai, vagy gazdasági ezélra is használtatik s ennélfogva fentartása a rendesnél nagyobb költséget igényel, azt kívánni, hogy e költségekhez az illető község is hozzájáruljon, nézetem szerint nem méltányos kívánság és azt hiszem, hogy a 7. szakasz nem is felel meg a javaslat első szakaszában concipiált intentiónak ; mert abban az utak határozottan osztályozva vannak s az van mondva, hogy vannak állami utak és azokat fizeti az állam, vannak törvényhatósági utak és azokat fizeti a törvényhatóság, vannak községi utak és azokat fizeti a község stb. Ezt tehát most már összezavarni s az állami utak fentartásába akárminő czímen a községeket is bevonni, nézetem szerint nem lenne méltányos eljárás; mert bátor vagyok felhívni a t. ház figyelmét azon körülményre, hogy

r e szakasz alapján az országnak csaknem minden községét, melyen állami út vezet keresztül, meg fogjuk adóztatni, mivel az állami út minden községnek belterületén csaknem kivétel nélkül utezai, közlekedési és gazdasági ezélokra is használtatik. Igen jól tudom, hogy az utak fentartása a községek belterületén jelentékenyen több kiadást igényel. Hiszen ezt mindenki láthatja, a ki utakon járni szokott és bizonyítja ezt az, hogy bár a mostani eljárás szerint is a községek belterületén sokkal több fedanyagirányoztatik elő és alkalmaztatik az utakra, mint a nyílt helyeken, mégis a község belterületén rosszabb utakkal találkozunk, mint a nyílt mezőn. Igaz, hogy a község belterületén az út fentartása azért igényel több költséget, mert a helyi forgalom nagyobb és az út jobban kopik, de hát azt az elvet, hogy az, a ki az utat többet koptatja többet is fizessen, gyakorlatban keresztülvinni teljesen lehetetlen. Hisz ugyanezen elvnek alkalmazása mellett megKÉPVH. NÍPLÓ 1887—92. XIII. KÖTET. adóztathatnánk egyes birtokosokat is, mert ha például valakinek a majorja állami út mellett fekszik és abban a majorban igen sok állatot tar: tanak, a legelő pedig túl van az állami úton, azok I a marhák és állatok, mert naponkint többször járnak át, jobban koptatják az utat ott, mint másutt. Itt tehát az út fentartása több költségbe kerül. Ugyanezen okoskodással, a hogy a költségeket me<? akarjuk fizettetni, meg lehet fizettetni a privát birtokost is. (Ugy van! szélső balfdol.) De tovább megyek, ugyanezen okoskodás alapján meg kellene külön fizettetnünk azt, a ki például nagy gépeket szállíttat az úton, mert mindannyian tudjuk, hogy az ily gépek elvitele sokkal többet rontja az utat, mint a 15 — 20 más könnyű szekérnek azon való elhaladása. De, t. ház, ugyanezen okoskodás alapján meg lehetne fizettetni az állami utak mellett lévő korcsmárosokat is, mert a mikor a terhes szekerek és a lovak a korcsmák előtt óra számra megállnak s a lovak dobognak és tapossák az utat, ott az út jobban kopik, mint a nyilt mezőn. Azt hiszem, ezen néhány példával sikerült röviden kimutatnom azt, hogy az a nézet, a melyből a 7. szakasz kiindul, hogy tudniillik az, a ki többet koptat az úton, többet is fizessen, agyakorlatban nem vihető keresztül. Én tehát arra kérem a t. házat, hogy ezt az okoskodást a községekre se méltóztassék alkalmazni, annyival inkább, mert ne méltóztassanak feledni, hogy hazánkban a községek ugy is igen nagy mértékben vannak megterhelve és hogy ennek folytán könnyen megeshetik, hogy némely község háromszorosan lesz megfizettetve, mert hozzá fog járulni az állami útnak fentartásához és miután a törvényhatóság területén fekszik, hozzá fogj árulni a törvényhatósági út fentartásához is. Ezen kivül megvan a községnek a saját községi közlekedési és a saját községi útja, a melyeknek fentartása. tisztán és kizárólagosan a községet terheli. Azt hiszem tehát, hogy teljesen elég a községtől azt kívánni — és ennek magam is szószólója vagyok, hogy minél szigorúbban kívántassák meg — hogy a saját községi közlekedési és tisztán községi utaikat a községek jókarhaa tartsák s ne olyanban, a minőben azokat ma országszerte találjuk. Ha a községek e kívánalomnak megfelelnek, eleget tettek kötelességüknek s azért én részemről azt, hogy ők az állami utak költségeihez is hozzájáruljanak, annyival inkább feleslegesnek tartom, mert az állam mégis csak könnyebben megbírja ezt a kissé több kiadást, mint az országnak egyikmásik, sokszor igen szegény községe. Őszintén megmondom, t. ház, hogy én ezt az eljárást — bocsánatot kérek, ha talán kifejezésem egy kissé erős is — az államhoz nem illő, kicsinyes eljárásnak tartom. Epén azért arra kérem a, t. házat, 23