Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-274

172 27 *« országos ülés október 28-án, szerdán. 1889. fogja tagadhatni azt,'hogy lehetnek esetek, midőn tényleg szükséges, hogy valamely fontosságot vesztett állami út a törvényhatósági kezelésbe, tehát az alsóbb cathegoriába soroztassék. Csak az volt a kérdés, hogy miként hajtassék végre ezen helyességében meg nem támadható elv. Én a magam szempontjából azon nézetben voltam, hogy azon alakban, a mint az eredetileg fogalmazva lett, a czél elérhető, a nélkül, hogy feltehető lenne, hogy bármely kormánynak szándéka lehetne a törvény­hatóságok útügyeit zavarba hozni és azoknak pénzügyeit megterhelni. En ezt a magam részéről kizártnak tekintettem, kizártnak tekintem a jövőre is és ezért választottam azon szövegezést, a mely a törvényjavaslatban benne van. Később a bizottság aggályának adván kifejezést, egy módo­sítást fogadott el, melyben azt kívánta, hogy az ily átadásról a törvényhozásnak jelentés tétessék. Ehhez is hozzájárultam. Most Boros Béni t. kép­viselő ur bead egy javaslatot, a mely az egésznek végrehajtását a törvényhozás két házának jóvá­Nagyásától teszi függővé. A magam részéről ehhez is hozzájárulok (Helyeslés) és csak Grulner Gyula t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére kívánok észrevételt tenni. Ö felveti a hozzájárulási kérdést, illetve azt a kérdést, hogy ily átadás fejében az illető törvényhatóságnak járjon segély. Elvileg a kormány is ezt az álláspontot foglalta el, mert hiszen ez magában a szövegezésben benne van; de nincs benne ugy, hogy a segély minden körül­mények között egyaránt és mintegy imperative nynjtassék az illető törvényhatóságnak, mert fordulhatnak elő esetek, hol tényleg oly kedvező viszony közt van a törvényhatóság és az illető út reá nézve oly fontosságot képvisel, hogy tulajdon­képen az átvétel reá nézve csakis útügyi köteles­ségének teljesítésével azonos. De semmi esetre sincs kizárva, sőt ellenkezőleg contemplálva is van — és ezt bátor vagyok hangsúlyozni Gulner Gyula t.'képviselőtársammal szemben — hogy azon előterjesztésben, mely ily átadás iránt a törvény­hozásnak megteendő lesz, nyilatkozni fog a kor­mány minden egyes esetben, találta-c szükségét a segélynek vagy sem és a törvényhozás mielőtt jóváNagyását meg fogná adni, minden esetre meg fogja bírálni, vájjon helyes-e a minister felfogása, avagy sem. (Helyeslés.) így tehát a törvényható­ságnak ebbeli érdeke nemcsak a kormány, de a törvényhozás két háza részéről is kellő appraetiatio tárgyává fog tétetni. Ily értelemben kérem Boros Béni képviselő ur módosításának elfogadását. (Helyeslés.) Zay Adolf jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! Azok után, miket a mélyen t. kereskedelmi minister ur méltóztatott elmondani, én teljesen meg vagyok nyugtatva és feleslegesnek találom, hogy e kérdésre vonat­kozólag bővebben nyilatkozzam. A módosítást él­fogalom. (Helyeslés.) Zay Adolf jegyző: Almásy Sándor! Almásy Sándor: T. ház! Én azon módo­sítványt, melyet Boros Béni t. képviselőtársam benyújtott, helyesnek tartom, de nem egészen ki­elégítőnek. Ha ugyanis a kereskedelemügyi mi­nister ur szükségesnek és jónak látja egy útnak fentartását kereskedelmi szempontból egy törvény­hatóságra ruházni, ugyanazon útvonal az illető megyének kereskedelmi viszonyait, azt hiszem, mélyen alterálhatja is, mert egy országos keres­kedelmi érdek nem mindig egyúttal azon megyének kereskedelmiérdekeis. így megeshetik, hogy megyei érdekek sértetnek, midőn országos kereskedelmi érdekekről van szó. Azért szükségesnek látnám, hogy midőn az illető jelentés vagy előterjesztés a törvényhozás elé kerül, ugyanannak a megyének indokai és nézetei is meghallgatandók éskikérendők volnának, a melyek e kérdésben érdekelve voltak. Mert — a mint mondom — előfordulhat az az eset, hogy a mi az országnak hasznos, az a [megyére nézve épeu káros. Elnök: T. ház ! Szólásra senki sincsen föl­jegyezve, ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az 5. §-hoz Boros Béni t. képviselő ur adott be egy módosítást, a mely annak utolsó pontjára vonatkozik. Azt hiszem, az 5. §. többi pontjai és bekezdéseire nézve kijelenthetem, hogy azok változatlanul elfogadtatnak. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e az 5. §. utolsó pontja azon részét, mely így szól: „Az átadás indokairól és módozatairól a törvényhozás mindkét házának esetről-esetre jelentés teendő" változatlanul fen­tartani, vagy elfogadni helyette Boros Bénit, kép­viselő ur módosítványát, mely szerint ennek helyébe tétessék: „ az átadás csak akkor lesz fo­ganatosítható, ha az annak indokairól és módo­zatairól szóló ministeri előterjesztést a törvényhozás mindkét háza jóváNagyja". Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e e szakaszt változatlanul, szemben Boros Béni kép­viselő ur módosítványával elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez nem fogadtatik el, hanem helyette Boros Béni t. kép­viselő ur módosítványával fogadja el a t. ház. Következik a 6. §. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa a 6. §-t, mely észrevétel tiéhül élfogadtatík. Olvassa a 7. §-í). Madarász József jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf: T. ház! (Halljuk!) Ezen sza­kaszban, valamint a később következő 9. szakasz­ban ugyanazon közigazgatási bírósági és egyéb elvek érintetnek, még pedig nem igen tisztelet­teljesen. Én arra vagyok bátor a t. házat kérni, hogy miután a 7. és 9. §. ugyanazon alapon

Next

/
Thumbnails
Contents