Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

10 260. országos ülés jtinins 4-én, kedden. 1889. osztrák-magyar-franczia szerződést felmondják, (Igaz! Ugy van! balfelöl) következett továbbá az, hogy belementünk abba is, hogy a német birodalommal fennálló vám-és kereskedelmi szövetség revisio alá vétessék és rövidebb idő alatt, mint annak határideje lejárt, megváltoztatták. Ezek a tények szülték meg, t. ház, azt a politikát, mely azután a fenforgott gazdasági viszonyok következtében Európaszerte felkaroltatván, oda juttatta Európa közgazdasági helyzetét, a hol ma van: a teljes és tökéletes közgazdasági reactióba. (ügy van! balfelöl.) Adjuk meg teli át az igazságnak a magáét; mert ha a t, ministerelnök ur, vagy talán az igen t. pénzügyminister ur a felsorolt tényeknek és dátumoknak hitelt nem ad, méltóztassék elővenni az akkori kormánynak a vám- és kereskedelmi szövetséggel kapcsolatosan benyújtott azon indokolását, melyet Matlekovits ur t. tagtársunk készített és az osztrák-magyar monarchia vámpolitikájáról irt könyvében közzétett és ott a meginduló politikai iránynyal szemben maga constatálhatja, hogy : (olvassa) „Itt megszakad a fonál, befejeztetik azon korszak, melynek főjellemvonása a szabadkereskedés volt". Hát, t. ház, ha valakinek komoly és megállapodott nézetei vannak, ha valaki tudja és látja azt, hogy a megelőző kormányok ideje alatt is hasonló irány és tendentia mutatkozott a monarchia másik államában, de ezzel szemben az a kormány meg tudta helyét állani: akkor a legkevesebb, a mit megvártunk és megvárhattunk az akkori és a mostani t. ministerelnök úrtól, hogy nézeteit nem változtatva, (Helyeslés balfelöl) hanem következetesen haladjon azon az úton, melyen hogy haladni fog, a képviselőház előtt akkori beszédében kifejezte. (Élénk helyeslés balfelöl.) Szó is volt ezekről a dolgokról, t. ház, privát körben is. Nem akarok itt magánbeszélgetésekről nyilatkozni, mert én mindig meg szoktam tartani, még a legnagyobb politikai ellenfelemmel szemben is, az ildomnak azon határát, mely arra utal, hogy nehéz körülmények közt tett privát nyilatkozatokat ne érintsek. Jöhet ily helyzetbe, ily nehéz viszonyok közé bárki is. De a nyilatkozatoknak azon részei azután, a melyek már kiléptek ebbői a szoros bizalmi keretből, talán felemlíthetők és épen ;i t. ministerelnök ur lett akkor is figyelmeztetve, hogy ha az általa jónak és helyesnek tartott irányban és az általa akkor elfogadott úton megy, bizonyára czélt is fog érni; de ha nem is ér czélt, egy meg fog maradni az ország számára és ez a politikai consequentia, a politikai morál, a mely egy országra nem közömbös. (Igás! ügy van! balfelöl.) Ha tehát ő hiszi azt, hogy más vámpolitikát senki sem követhet, ám mondja meg e házban, mint egyszerű képviselő, talán az ellenzék padjairól mondja meg a nemzetnek, hogy jobbat elérni sem ti nem fogtok, sem más nem fog, következőleg fogadja el a nemzet ezen politikát, de t. képviselőház, a nélkül, hogy ezen általa vallott nézetek mellett bátran és férfiasan megállott volna, fokrólfokra menni a lejtőn és oda juttatni a viszonyokat, a hova jutottak, valóban sem komoly politikushoz, sem szilárd politikai jellemhez nem méltó, (ügy van! balfelöl.) A t. ministerelnök ur megemlékezett tegnap az önálló magyar bankról is. Nem habozom kijelenteni, hogy énbár az önálló magyar bankra nagy súlyt fektetek, a fő és döntő súlyt abban az időben sem erre helyeztem. Ne is szóljunk tehát arról, hogy mity eljárás volt az a kormány részéről abban az időben, midőn kellő készültség, vagy a viszonyok kellő ismerete nélkül elment Európába házalni azért, hogy egy magyar banknak a lehetősége iránt, miként magát kifejezé, puhatolódzék. Arról se szóljunk, vájjon a valuta helyreállítása, szemben azon súlyos áldozatokkal ég terhekkel, melyeket az ország 14 éven át magára vállalt, lehetséges volt-e, vagy nem. De az azután, midőn valaki megindul Bécsbe, hogy ott az önálló magyar bank létesítése érdekében hatályos lépéseket tegyen és hatályos intézkedésekhez nyúljon s akkor hazajön azon 80 milliós adóssággal, a melynek jogi igazoltságátMagyarországon sem ő, sem senki más el nem fogadta. Ez a vereségnek oly neme, t. ház, a melyre ismét csak azt mondom, hogy önérzetes férfin semmi esetre el nem vállalhatja. (Élénk helyeslés balfelöl.) A vám és kereskedelmi szövetség tekintetében a fogyasztási adók kérdéseiben csak egyetlen egy momentumot kívánok felemlíteni. A t. ministerelnök ur azon tudatban, azon elhatározott szándékkal vette fel a közgazdasági kiegyezést a monarchia másik államával, hogy azt a vám- és kereskedelmi szövetség alapján megköti. Ma már, fájdalom, tudom és látom, hogy neki sohasem voltak komoly törekvései, midőn azt mondta, hogy midőn ezt megkötni nem sikerülne, akkor a közjogunk által az ország számára biztosított külön vámterület kérdésének felvetéséhez fog folyamodni; de azt mégis csak elvárhattuk, hogy ezen vámszövetség keretében az országnak legalább a közvetett adókra vonatkozó, ha nem is teljesen önálló, de olyatén rendelkezést fog biztosítani, a mely lehetővé tegye egyfelől gazdasági, ipari fejlődéseinek korlátlanságát, másfelől pedig biztosítsa az ország financiái számára azon összegeket, melyek nélkül, miként a következmények megmutatták, nem volt képes az államháztartást rendezni. (Igaz! Ugyvan! balfelöl.) Méltóztassék csak azt az egy körülményt figyelembe venni, hogy mi történt és mi történhetett volna ebben az ország,ban, ha ez az ország 1878-ban az akkori kiegyezés alkalmával fogyasztási adók feletti tágabb