Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

152 '*'%' országos ülés októ számosokat azok alól kivonta. Ezen osztályozást nem tartom sem helyesnek, sem igazságosnak és még kivitelében sem lehetségesnek és azt a czélt, melyet e törvényjavaslat maga elé tűzött, nagy mértékben veszélyezteti E tekintetben leszek bátor az illető szakasz részletes tárgyalásánál módosítyányomat megtenni s kérni a t. házat, hogy a törvényjavaslat eredeti szövegét elfogadni, a bizottság azon módosítását pedig, mely munkás és munkás közt különbséget tesz, elvetni méltóztassék. (Helyeslések.) Azt hiszem, t. ház, hogy ezen dolog elkerülte Grulner t. képviselőtársam figyelmét, ugy mint egy más igen fontos körülmény is, tudniillik az, hogy a törvényjavaslatnak nemcsak az a czélja, hogy az eddigi utainkat fentartsuk, hanem czélja az is, hogy úthálózatainkat fokonkint kiépíthessük és az újonnan kiépült útvonalakat is fentarthassuk. (Ug>/ van! a jobboldalon.) El kerülte figyelmét t. képviselő urnak, hogy az ezen törvényjavaslathoz mellékelt kimutatások szerint a törvényhatósági úthálózatoknak mintegy Vs része kiépítetlen, azonkívül, hogy, a mint ugyané kimutatásokból kitűnik, mintegy 45.000 kim. községi út szintén kiépítetlen. Pedig t. ház, a kiépítetlen utak még alig sorolhatók' az utak sorába, azoknak csak a neve út, de czéljuk és rendeltetésök még távolról sincs elérve az által, hogy mi a kimutatásokban azokat felsoroljuk. Ha e törvényjavaslat tárgyalásánál — és itt mellesleg megjegyzem, hogy ha úthálózatunk ki is lesz építve, más államok úthálózatához képest, annak mintegy csak negyed részét fogja képezni — a ki nem épített íithálózat kiépítését contempláljuk, micsoda eredményiekhez jutunk 1 Arra, hogy a mintegy 10.000 km. megyei út és a mintegy 45.000 km. községi lít kiépítésére, hacsak 8.000 forinttal számítjuk kilométerjét. 400 millión felül, tehát mintegy X

A milliárdnyi összegre van szükség. Már most, t. ház, azt hiszem, hogy a mi eddigi számításaink nagyon sántikálnak, midőn csak azt számítjuk, hogy 28 vagy 30.000 kim. útunknak fentartására évenkint, 283—300 írttal számítva, 7 millió frt szükséges, tehát azzal a 7 millióval, a melyet a közmunkaváltság kitesz, képesek leszünk a jelenlegi úthálózatot fentartani. De hát miből építjük a többi kiépítetlen útvonalat ? Honnan veszszük azt a fél milliárdnyi összeget, a mely szükséges ez utak kiépítésére? Ha már most a t. képviselő ur e nagy czélt tartja szem előtt, de nagyon helyesen e kérdéseket most nem feszegeti, mert ha ezeket feszegetnők és a törvényjavaslatot ily nagy czélok elérésére akarnók fölhasználni, akkor talán veszélyeztetnénk azt a kicsit is, a melyet biztosan elérhetünk. Ha. ismétlem, e nagy feladatot teszszük megfontolás tárgyává, akkor bocsásson meg a t. képviselő ur — és itt concludálok tegnapi ellenvetésére — egyáltalában nem aggódhatik a miatt, ír 22-én, kedden. 1889. hogy ha Árva megyében vagy más megyében, a két és három százalékon felül még a nagybirtokosság megadóztatása folytán bizonyos több százalék bevételt is lehet elérni, e több százalékot nagyon jól föl lehet használni azon megye oly útvonalaira, a melyek még nincsenek kiépítve. Ez által, hogy ha nem érjük is el azt talán soha, hogy az úthálózat teljesen ki lesz építve; legalább néhány megyében elérhetjük azt, hogy új megyei és községi utakat építhetünk. És én azt hiszem, hogy Árva megye közönségét senki sem fogja korlátozni abban, hogy a mikor az út-minimumok által egyenes adójának két, három százalékát kapja és azzal jelenlegi útvonalainkat fentarthatja, a minimumokat a 10%-ra ki ne egészítse a nagybirtokosság és a, többi adózók pótlékaiból, a melyekből legalább Árva megye elkezdhet új utakat építeni és úthálózatát tökéletesbíteni. Azért, t. képviselő ur, nem nagy baj az, ha a megyének van föntartva a jog, hogy a minimumokat minden viszonyok közt beszedhesse. Hiszen úgyis e minimumokat is reducálhatja tetemesen és nem szükséges e minimumok maximalis tételeit behajtani. Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy nem lesz soha sem a kormány, sem a lakosság részéről akadály gördítve arra nézve, hogy a megye ily kedvező esetekben is egész 10%-nyi útadóját behajthassa és hogy a nagybirtokosságot is az adókötelezettségbe bevonja. Ez vonatkozik azon első és fontos ellenvetésre, a melylyel Gulner t. képviselőtársam a törvényjavaslatot megtámadta. A t. képviselő ur azután egy kissé ugyanazon vizben evezett, a melyet Papp Elek képviselőtársunk az előbb fölmutatott és a törvényjavaslat nagy hiányát a benne rejlő centralisticus irányzatban találja. Én azt hiszem, hogy habár e kérdésben ismét nagyon távol állunk egymástól, végeredményben mégis inkább találkozni fogunk. Távol állunk egymástól azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy az útépítést ugy, a hogy azt óhajtjuk, autonomicus kormányzat mellett, soha elérni nem fogjuk. Sajnálom, a történelemre kell hivatkoznom és kimondani, hogy utakat csak a legzsarnokibb, legabsolutisticusabb uralmaknak és katonai hatalmaknak köszönhetünk. (Egy hang szélső balfelől: Hozzuk le!) Az ország példája is mutatja, hogy utaink nagy részét a forradalom utáni absolutisticus korszak teremtette. (Egy hang a szélső baloldalon: Dicső!) Én nem kívánom azért azt a korszakot dicsőíteni, a mint talán a közbeszóló képviselő ur most ezt beszédemből kimagyarázni akarja, hanem a tényeket eltagadni nem lehet. Utakat szabad mozgású önkormányzat nem létesít, bizonyítja ezt az ország úthálózatának jelenlegi nyomorúságos helyzete. És miért történik ez? Azért, t. ház, mert utakat csak igen nagy