Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-272

136 294. országos ülés október 21-én, liétffin. 1889. szemben kijelentem, hogy azt egy komoly, lelkiismeretes, ügybuzgó tevékenység eredményekép tekintem. Nagy előnye a törvényjavaslatnak, a mint az a jelentésben és az előbb elhangzott előadói beszédben is kiemeltetett, hogy az egyes utak eathegoriáját szabályozza és megállapítja azon hozzájárulást és arányokat,melyek szerint az egyes természetű utak ezentúl ellátandók lesznek. Előnye a törvényjavaslatnak, hogy kiterjed minden tekintetben az útiigyeknek azon részére is, a melyek eddig egészen elhanyagolt állapotban voltak Előnye, hogy praeeis eljárási szabályokat állít fel, ugy, hogy már módosítás nélkül, vagy módosítással ugy, a hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik — a mi az administratiónak egyik leglényegesebb hibája szokott lenni — competentiák tekintetében összeütközés e javaslat értelmében alig fordulhat elő, mely előnyt kicsinyleni nem tudom. Előnye e javaslatnak, hogy egyúttal intézkedik a vámok, kompok és révekről, sőt az úgynevezett útügyi kihágásokat is szabályozza, mint a melyek már sok anomáliára vezettek, behozza az úgynevezett törzskönyveket, melyek hogy eddig hiányoztak, sok út bánta meg és melyek, ha csakugyan be fognak hozatni és létesíttetni, nagyon sok vitás kérdést fognak első tekintetre elintézhetővé tenni és a mi főkérdés, az utak érdekei csorbát e tekintetben nem fognak szenvedni. De legfőbb előnyéé javaslatnak szerintem az, hogy igen helyesen szakít a közszolgáltatásnak eddigi alapjával, mely a kézi és igás napszámok alapja volt és áttér egy másik, szeiintem helyes alapra: az egyenes adók alapjára, a melyen az egyenlő teherviselés elve legkönnyebben megközelíthető és e tekintetben azután bevonja szolgáltatásuk körébe azokat is, a kik a dolog természeténél fogva, de a mostani hiányok és elavult rendszer alapján eddig oda bevonhatók nem voltak. (Halljuk! balfelöl.) T. ház! Midőn elismerem, hogy a mostani igazságtalan és megbízhatatlan rendszer e javas lattal egy helyesebb rendszerrel, az egyenes adók rendszerével váltatik fel : akkor annyival inkább el kell fogadnom e rendszert, mert szerintem a mi közszolgáltatásunk egyedüli támpontja lehet, az adóviselés lesz irányadó a szolgáltatások kiszabásánál, mig a mostani viszonyok között az adóképesség a tett szolgáltatásokkal sokszor ellenkező irányban haladott. T. ház! Ily alapon aztán közelebb lehet jutni ahhoz a teljes igazságossághoz, a mely után világ szerte futnak, de a melyet nem fognak elérni sehol, nem fogunk elérni mi sem, sem e törvényjavaslatnál, sem másnál, de a mely felé igen is hatalmas haladás történt mostan is, t. i. az egyenlő teherviselés elvének érvényesüléséhez. De ha mindezeket el is ismerem, lehetetlen e törvény hátrányai előtt szemet hunynom. Itt van előttünk egy szépen, gondosan, lelkiismeretesen kidolgozott törvényjavaslat, mely igen szép, nagy elveket proclamál s azt mondja: én az egyenlő teherviselés hasisára állok, átadom az útügyet az önkormányzat kezébe. S azután nézzünk tovább egy-két szakaszszal és íme, a javaslat e szépen proclamált elveken mindenütt rést lő és a mit az egyik kezével adni látszik, a másik kezével elveszi. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Miként jár el a törvényjavaslat az egyenes adók alkalmazásában, mely alapul, elismerem, a leghelyesebben van kiválasztva, de a melyet, elismerem, az utolsó vonalig keresztülvinni nem lehet. A törvényjavaslat felállítja az egyenlő teherviselés elvét és annak eszköze gyanánt az egyenes állami adók utáni kivetést. De midőn azt látja a javaslat, hogy igen sok törvényhatóságot túlságosan megterhelne, ha az útügyet magának kellene ellátnia, hogy t. i. az útadó százalékot rendkívül magasra kellene emelni, ezen az úgynevezett útadó-minimumokkal akar segíteni, melyet magában véve, de csak mint kisegítő eszmét, nem perhorrescálok ugyan, de ily alkalmazásában pártolni nem tudok, mert a legnagyobb igazságtalanságokra vezet. A törvényjavaslat helyes alapelve az egyenlő teherviselés. Már most mit látunk a minimumok alkalmazásában? Maga a javaslat szerint 18 oly törvényhatóság van, hol az átadó-minimum alkalmazása esetén nincs szükség útadó-százalék kivetésére. Például ha Arvamegyében kivetik az útadó minimumot, ez százalék kivetése nélkül is fedezi az utak szükségletét. Mert ott a kis adózók oly arányban vannak a nagy adózókkal, hogy 18.000 adózó közül 16 ezer 15 forinton aluli adót fizet. Az erednűény tehát az, hogy az 1 frt 50 kr., illetve az igás napszám minimumnak alkalmazásával Árva megyében egyetlen egy százalék kivetésére sem lesz szükség, mert az útadó minimuma fedezi az összes szükségletet, ez pedig annyit tesz, hogy az a szegény ember, a ki 20 kr. adót fizet, ép ugy fizeti azt az 1 frt 50 kit, mint az,a kiadóban ezreket fizet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezt bajos lesz a t. minister urnak megczáfolnia, hacsak a t. minister ur arra nem hivatkozik, a mire majd rá fogok térni, hogy a miuister ur maga is érzi ezeket az inconvenientákat, különben az illető szakasznak illető helyén nem akart volna provideálni arról, hogy ily esetekben a correetivumot maga a minister ur megtehesse. Már most, t. ház, méltóztassék ezt a tényt tekinteni. Egy javaslat áll előttünk, mely az egyenlő teherviselés elvén alapszik és mely a gyakorlatban keresztülvive 18 törvényhatóságban az országnak alkalmat és módot nyújt arra, hogy esetleg — nem mondom, hogy megtörténik, de a